Kerekes Vica: Hiányzik a szabad létezés, ami a művészet alapeleme és feltétele

Tudatosan választotta a filmezést, közelebb érezte magához a kamerát. Persze a háromlaki élet sem tette lehetővé, hogy valahol hosszabb időre megvethesse a lábát, és arra is kíváncsi volt, lehet-e színház nélkül élni. Filmszínészetet nem tanult, azt mondja, nálunk csak egyetemes színészet oktatás van, elsődlegesen a színpadra koncentrálnak. Szerinte sokan még mindig azt gondolják, csak a színházi színész a színész, mások azt, ha tudsz játszani színpadon, akkor filmben is. Pedig ez nem így van, teljesen más jelenlétet igényel a filmbeli létezés, mint a színpadon való megmutatkozás. 

Azt mondja, a 6SZÍN új bemutatója, A csoport című darab egy különleges próbafolyamat eredménye, senki nem csinált még ilyet. Ugyanis nincs előre megírva, ezt a színészek és az alkotók rakták össze közösen. Igaz történetekből inspirálódtak, és mindenki választhatott magának valami függést, amit meríthettek önmagunkból, vagy választhattak bármilyen aktuális témát is. Kerekes Vica a plasztikai korrekciós kezelések utáni vágyat választotta. Szerinte soha nem tudhatjuk mi van ezek mögött a testképzavarok mögött, szerencsésnek tartja magát, hogy ő fel tudta dolgozni a szeplősségét, de ha nem így lett volna, akkor most ő is biztosan zavarokkal küzdene.

Ma már tudja, hogy minden, ami eltér a szokványostól, az érdekes lehet a kamera számára. Szerinte az alkotók számára a tehetség mellett az is nagyon fontos a szereplő gárda kiválasztásában, hogy megjegyezhető legyen valaki. Fiatalon ő is púderrel próbálta eltakarni a szeplőit, ami mára már védjegye lett. Sőt, évek óta lázad a retusálások ellen is, úgy vallja, a színészeknek különösen vállalniuk kellene, milyenek is valójában.

A munkanyelve elsődlegesen a szlovák és a cseh, de magyar nyelven álmodik és gondolkodik. Magyarul tudja igazán megmutatni, hogy ki is ő valójában. Hiszen egyik nyelven sem tudja olyan választékosan kifejezni magát, az érzéseit. A verbális megnyilatkozás nagyon fontos számára, mert szerinte ez is nagyon pusztul a világunkban.

Gyakran vállalja véleményét politikai, közéleti kérdésekben, amiért gyakran meg is kapja, hogy egy színésznő ne politizáljon. Szerinte, akik ezt mondják elfelejtik, hogy a politika a mi életünk szerves része, belőlünk kellene nyílnia és minket kellene szolgálnia. Nem akar mindenáron megszólalni, de nem tudja visszatartani magát, joga van elmondani a véleményét, még ha ezért kifeszítik is.

Az Apró mesék és a Hab nemzetközi sikerei után kapott ugyan ajánlatokat Magyarországról is, de mindegyik meghiúsult valamiért. Olyanok is voltak, amiben nem szeretett volna részt venni. Nem tudja magát kivonni az itt zajló történésekről. Amikor lát egy producert, aki habzó szájjal beszél valami mellett, akkor úgy érzi, nem akar annak a produkciónak a részese lenni. A lelkiismerete nem hagyja, hogy kezet fogjon azzal az emberrel.

"Régebben hihetetlen igazságtalannak érzem, hogy van egy Enyedi Ildikónk, egy Hajdú Szabolcsunk, Mundruczónk, Szász Jánosunk, Reisz Gáborunk, Török Feri, stb… senki ne mondja, hogy egyetlen olyan filmtervet sem nyújtottak be, ami jó lett volna, hogy mind csapnivaló volt, azt nekem senki ne mondja" – fogalmazott a színésznő. Mindig büszke volt a magyar filmgyártásra és az alkotókra, mert a magyarok mindig tudtak valamilyenek lenni. "A szlovákok és a csehek is díjazták, hogy bátrak, újítók és formabontóak vagyunk. Most pedig nem adnak szabad teret az alkotáshoz, hogy legyen ilyen is meg olyan is. Az alkotók szankcionálva, bilincsben vannak, hiányzik a szabad létezés, ami a művészetnek az alapeleme és feltétele is" – tette hozzá.

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg.