Kéri: Orbán taplón adja elő, a felháborodás kevés

A haza nem lehet ellenzékben – így hangzik a negyedik kormányfői ciklusát töltő Orbán Viktor rezsimjének egyik közismert szlogenje, amit még 2002-ben fogalmazott meg az első miniszterelnökségének véget vető választási veresége után – és ami Cseresnyési László nyelvész szerint minden populista rendszer kulcsmondata. Az orbáni állításról, amellyel a Fidesz vezetője azt próbálta igazságként elfogadtatni, hogy pártja és annak választói jelentik a nemzetet, Kéri László politológus, szociológus azt mondta, azóta egyszerűbb lett ez a kezdetben sokak számára „zavart okozó” képlet. Mára a haza és Orbán Viktor lényegében eggyé vált, manapság a NER vezetőjének önképében és beszédmódjában nincs nagy különbség a haza és a saját személye között.

A hatalom nyelvét elemezve Kéri hangsúlyozta, a haza fogalmának és Orbán személyének összemosásán a baloldaliak, illetve a Fideszt különösebben nemszeretők rendre felháborodnak, közben folyamatos és sokéves tévedésben vannak, mert azt hiszik, hogy a jobboldal vezére hozzájuk, illetve hozzájuk is beszél. Azonban mióta Orbán felfedezte a hatalmon maradása titkát, azt hogy miként kell stabil választói bázist építenie, és azt megtartania, csak a saját közönségnek beszél. Az orbáni világon kívül élők pedig láthatóan nem tudnak ezzel mit kezdeni, nem képesek beletörődni, hogy a miniszterelnök nem nekik mondja, hanem a meglévő két és fél milliós táborát akarja mindenáron megtartani.

Kéri László megjegyezte, szerinte nagyon fontos Magyar Bálint szociológusnak, volt SZDSZ-es oktatási miniszternek azon megállapítása, mely szerint a Fidesz a hatalmát nyelvi hadviseléssel alapozta meg, ennek során pedig a balliberális oldal úgy szenvedett nap mint nap vereséget, hogy még csak nem is tudott róla.

Hogy csak előre gyártott nyelven tudjon beszélni

Cseresnyési László szerint a miniszterelnök kommunikációja nem meglepő, mert egy populista vezetőnek pont úgy kell beszélnie, ahogy azt Orbán teszi. Egy vezér úgymond az emberekhez szól, azokhoz, akiket a gonosz elit és a szintúgy gonosz külső és belső hatalmak ellen ő védelmez, egy ilyen helyzetben pedig csak az számít a haza részének, aki ezt a harcot támogatja. Kéri László szerint itt olyan álkommunikációról van szó, amely során nem párbeszéd zajlik, ugyanis az orbáni újféle beszédmódot használó, 2010 utáni rezsim föl sem tételezi, hogy neki érdemben válaszolhasson valaki, csakis egyoldalú kinyilatkoztatásai vannak. És ennek a nemzeti konzultációnak nevezett kormánypropaganda akciók sem mondanak ellent, tartalmukban, lényegükben biztosan nem.

Ez egy játék, mert miközben a vezér folyamatosan úgy csinál, mintha a közönségére hallgatna, és őt szolgálná ki, valójában nagyon tudatosan azon van, hogy olyanná formálja, hogy csak olyan nyelven tudjon beszélni, úgy tudjon gondolkodni és olyan szimbólumok között éljen, amelyeket ő gyárt le nekik előre. Fontos azonban, hogy a rezsim ezenközben természetesen tudni akarja, milyen hatással van a tömegre. Cseresnyési László egy szakirodalmi megfogalmazást idézett, miszerint a populista rendszer jó pásztora folyamatosan monitorozza a nyáját – ami azt jelenti, hogy a Fidesz, illetve a kormányzat folyamatosan végeztet belső használatra rendelt közvélemény-kutatásokat, statisztikai elemzéseket. Tehát egyszerre gyártja és visszatükrözi azt, amit elvárnak tőle.

Ami egybeszövi a zagyvaságot

Kéri László szerint Orbán kommunikációja tartalmilag néhány jól megfogható tartalmi elemből áll. Ezek a stilizált vidék hangja, a neofeudális attitűd, vagyis mindig a hierarchia tetejéről beszél, az álforradalmiság hangja, azaz mindig úgy csinál, mintha szemben úszna az árral, ezért kell folyamatosan ellenségképeket gyártania, valamint a hencegő attitűd – én mindig győzök, mutassanak még valakit, aki négyszer nyert választást – ráadásként pedig a magyar történelem sérelmi, romantikus átértelmezése. Utóbbi során azt sulykolja, hogy a folyton bántott magyarságnak mindenki adósa. Kéri szerint ez az öt elem az, ami tartalmilag egybeszövi az Orbán által előadott zagyvaságot, és amely közül mindig kiválasztja azt, amelyikkel a pillanatnyi kommunikációs helyzetet uralhatja.

Orbán ugyanis mindig csak a jelennek beszél, ott és akkor akar sikert elérni, és egyáltalán nem érdekli, hogy mit mondott korábban, esetleg mit fog majd a jövőben mondani. Lepereg róla, ha a korábbi, az aktuálissal ellentétes nyilatkozatait megpróbálják a fejére olvasni. Ugyanez a zavartalanság az ellentmondások kezelésében Cseresnyési László szerint elmondható Orbán híveiről is, akik nem az értelmüket használva, hanem rajongóként, hit alapon azonosulnak a csodált istenemberrel, vagyis szinte bármit elhisznek neki. Rajongásuk tárgya pedig a szemükben egyszerre testesíti meg a kimagasló tudást, kompetenciát, hozzáértést – amivel a tömeg fölé helyezik –, valamint a nép közeli figurát is, akinek ízes beszólásai, hasonlatai vannak, vagyis közülük való. (Nix ugribugri, Helló, röfik! stb.)

Ez pedig elég lehet neki

Kéri szerint az "egy vérből valók vagyunk" típusú, érzelmi identitást teremtő szöveg és magatartás mögött kiszámított politika van, ugyanis a Fidesz pontosan tudja, hogy a választói bázisa a településméret csökkenésével egyre nő, a kisebb helységekben eléri a 70-80 százalékot – egy olyan országban, ahol az emberek majd 40 százaléka ma is falun lakik, és ahol az úgynevezett nemzeti érzésre, a nemzeti mítoszok erejére apelláló üzenetek kifejezetten hatásosak lehetnek. Ez pedig elég lehet neki a sorozatos kétharmados választási győzelmekhez. A politológus megjegyezte, a városi értelmiség, különösen a budapesti, a Fidesznek ezt a fajta módszerét le szokta becsülni, meg szokta mosolyogni, mint valami tapló, műfalusias viselkedést, pedig mint utalt rá, ez kevés a rezsim ellen, mert az orbáni magatartás mögött nagyon is racionális, és úgy tűnik, eredményre vezető megfontolások vannak. Mint mondta, ennek az értelmiségi, politikusi körnek már korábban is azt ajánlotta, számoljanak a nemzeti érzéssel, sőt, ők is foglalkozzanak vele, de annak idején süket fülekre talált.

Kéri arról is beszélt, szerinte Orbán trükkje az álkompetencia tobzódása, vagyis az hogy úgy hat az érzésekre, hogy közben elhiteti, az értelemből indult ki. Például elkezd olyan adatokkal dobálózni, amelyek ellenőrzésére másoknak nincs lehetősége, közben úgy tesz, mintha ő látna át mindent, valamint különleges képességekkel is felruházza magát, akár azt is bejelenti, hogy ha kell, pár nap alatt beoltja a teljes lakosságot. Ez pedig lefegyverző azoknak, akiknek csak részinformációi vannak, vagyis úgy éri el az érzelmi hatást, hogy elveszi az értelmet, az elemző számára pedig ilyenkor jobbára csak a humor marad, ha meg akarja fogni a jelenség lényegét. 

A beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg!