Mi következhet az autokrata kleptokrácia után?

Bár az amerikai demokrácia sikeresen átment az előző elnök, Donald Trump jelentette teszten, a Külkapcsolatok Tanácsa (Council on Foreign Affairs – CFR) nevű amerikai nonprofit agytröszt március közepi konferenciájának előadói igyekeztek minél részletesebben bemutatni a feltárt, és megoldásra váró problémákat.

Trump elnöksége idején nap mint nap felmerült az aggodalom, vajon az alapító atyák olyan alkotmányt írtak-e, amely kordában tartja a szélsőséges vezetőt, így a fékek és ellensúlyok rendszerével nem engedi szétverni a demokratikus intézményeket. Amit Magyarországon az elmúlt tíz évben nem sikerült megakadályozni, azt hogyan sikerült az Egyesült Államoknak? Tényleg ennyire bölcsek voltak az alapító atyák 1789-ben? – ezek a kérdések is előjöttek a CFR Hanyatlófélben a demokrácia? című online beszélgetésén, amelynek egyik fő témája az volt, hogyan hatott az elmúlt négy év trumpi demokráciabontása a világ többi pontján? 

Demokráciánk átment a vizsgateszten – hangzott el az alapállítás, de amit aztán kis ecsetvonásokkal sűrűn árnyaltak az előadók. Elaine C. Kamarck, a Brookings intézet elemzője szerint talán a legkomolyabb aggályok annak kapcsán merültek fel, hogy Trumpnak három konzervatív tagot is sikerült beszavaztatnia az alkotmánybíróság szerepét betöltő szövetségi legfelsőbb bíróságba. Majd rögtön hozzá is tette, az, hogy valaki konzervatív, egyáltalán nem jelenti azt, hogy antidemokratikus. 62 eljárást terjesztett fel az alkotmánybírósághoz a Trump elnökség megkérdőjelezve a 2020-as elnökválasztás eredményét és mindössze 1-ben adott igazat a testület az elnöknek. Az elmúlt négy év alatt hozott, az előző kormány intézkedéseit az ellenkezőjére fordító törvényeinek 90 százalékát nem engedte át az alkotmánybíróság, mert antidemokratikusnak tartotta. 

A törvényhozás már keményebb dió volt, mert a republikánus szenátorok kétszer is megakadályozták a Trump elleni impeachmentet, az alkotmányos vádeljárást. Ellenben hiába fenyegette meg Trump a neki ellentmondó államokat, hogy nem kapnak Covid-segélyt, ha nem nyitnak, s azzal leállítják a gazdaságot. Az alkotmánynak a központi és a szövetségi állami jogköröket szabályozó 10. kiegészítése megakadályozta ebben az Egyesült Államok 44. elnökét.

S ha a médiát vesszük, Trump mindent elkövetett, hogy megfékezze az őt bíráló újságírókat. Ezzel azt érte le, hogy a sajtó egy része még kritikusabb lett vele szemben. Az igaz, hogy ezzel a média polarizálódott, és egyre nagyobb a szakadék a Trump-párti és a vele szembenállók médiája között, de felszámolni egyetlen sajtóterméket sem tudott. 

S persze rögtön adódik a következtetés, hogy azért mégiscsak egy tehetséges demagóg politikussal volt dolgunk. Volt kitől példát vennie. Első helyen nem Putyint és nem is Erdogant nevezték meg a konferencián, hanem Orbán Viktort. Nem csak Trump tesztje, hanem a liberális demokrácia tesztje is volt ez a négy év – fogalmazott G. John Ikenberry, a Princeton Egyetem professzora. Szerinte három vihar is pusztított, illetve pusztít most is. Az egyik heves szélroham a második világháború után aranykorába jutott nyugati liberális demokráciát tépázta meg, amely jelenséget a múlt század 30-as éveinek kríziséhez hasonlított. A másik viharnak azt a geográfiai válságot nevezte, amely során Kína "illiberális" demokráciája kihívást intézett a Nyugathoz, s szerinte Trump is ebbe az illiberális irányba mozdult el. A harmadik viharnak pedig a modernizáció és a nyitott társadalmak eszméjének válságba kerülését tartja. Hangsúlyozta, a nemzetközi megoldásokat igénylő XXI. századi globális problémák, így a Covid, vagy a klímaváltozás hatékony kezelése, ideértve a technológiai fejlesztésekben szükséges együttműködést is, Trump illiberalizmusával szintén veszélybe került. 

Yascha Mounk, a Johns Hopkins Egyetem docense, nemzetközi szaktekintély a populizmus témakörében kifejtette, igazi vita alakult ki arról, hogy vajon mi teszi stabillá politikai rendszerüket. Az alkotmány vagy a politikai elit, amely igenis vallja, hogy elkötelezett a demokrácia mellett. Francis Fukuyama úgy fogalmazott 2016-ban, Trump megválasztásakor: „ ... most dől el, hogy az országot a jog irányítja vagy a vezetője". Négy év elteltével pedig arról beszélt, meg kell állapítsa, hogy Donald Trump tehetséges demagóg autoriter politikus, de sokkal kevésbé tehetséges, sokkal kevésbé fegyelmezett autokrata demagóg, mint például a még hatalmon lévő Orbán Viktor vagy a venezuelai Hugo Chavez volt. Ám Trump bukásához olyan bátor emberek, legfőképp bírák és alkotmánybírák is kellettek, mint például Georgia állam legfőbb választójogi bírája, aki Trump kérése ellenére sem volt hajlandó törvényt sérteni és megadni magát elnöknek, aki a helyi elnökválasztási eredmények megváltoztatását követelte tőle.

Ahogy azt legfrissebb jelentésében a Freedom House is megállapította, az elmúlt tizenöt év a demokrácia hanyatlásáról szólt. Ehhez azonban az elemző szerint hozzá kell tenni, hogy a demokrácia legmélyebb válságához értünk ma – ezen a ponton. Mert a világhelyzetet tekintve a kérdés továbbra is fennáll: a demokratikus intézményeket sárba taposó demagóg autokratáknak képesek-e ellenállni a demokráciát értéknek tartó politikusok és az igazságszolgáltatás, illetve hogy a nép szavazatával képes-e büntetni egy ilyen vezért? Utóbbi ugyan megvalósult az Egyesült Államokban, de előtte a republikánus többségű törvényhozás még behódolt az autoriter irányba mozduló elnöknek. A válságon tehát korántsem vagyunk túl.

S nem mellékes ebben a küzdelemben az amerikai választási törvény. Másodszor is kiderült gyors egymásutánban, hogy rossz a rendszer, hisz nem az nyerte az elnökválasztást, akire többen szavaztak, mivel a törvény szabta elektori kollégium dönt az elnök személyéről. Hiába volt most is 8 milliónyi szavazatkülönbség Joe Biden javára, a jogi kereteket képes volt feszegetni Trump elnök, és még a törvényhozók is. Tehát sürgős változtatásra van szükség, akárcsak a jelöltállításban. Ma már ugyanis bárki jelöltetheti magát elnöknek, és ez rossz. Menjen át sok szűrőn és nemzetbiztonsági- etikai vizsgálaton, mire arra kerül a sor, hogy az elnökjelölt neve felkerül az indulók listájára. S ez kifejezetten a pártok feladata – vélte Elaine Kamarck. Jascha Mounk még azt is hozzátette, ehhez politikai kultúrára is szükség van. Ha az hiányzik, akkor a szavazó nem tud hátradőlni és azt mondani, nekem mindegy, melyik párt győz. "Politikai kultúra hiányában valóban szükség van törvényi változtatásokra. Márpedig most ez a helyzet.”

„Gyakorlatilag most újjá kell építenie Amerikának is a társadalmi szerződést, hisz égbekiáltóan megbomlott a társadalmi egyenlőség és megnőtt a gazdasági különbség az osztályok között. Ami a liberális demokráciák széteséséhez vezetett, az autokráciák megerősödéséhez. A második világháború, a nácizmus és a holokauszt után a tradicionális liberális értékek újragondolásának reneszánsza kezdődött el Amerika vezetésével. Most is ennek a folyamatnak kell elindulnia, de ehhez Amerikának is talpra kell állnia. De van egy kis probléma, mint az például, hogy Orbán a maga autokrata rendszerét a demokratikus nyelvezetbe építve alakította ki. Hisz úton-útfélen azt állítja, hogy ő demokratikusan megválasztott vezetőként csak azt teszi, amire a szavazók feljogosították” – így. G. John Ikenberry.

Egyetértés született abban, hogy Orbán épp ebbe a demokratikus nyelvezetbe burkolva hirdetheti a maga módján büszkén, hogy ő illiberális demokráciát épít. Ez önmagában is abszurdum. S ebben a rendszerben felvetődik a gyökeresen átalakult kommunikációs világ is. Yascha Mounk egyértelműen kijelentette: A közösségi média szerepét komolyan kell vennünk a demokrácia szétverésének folyamatában. 25 évvel ezelőtt a helyzet teljesen másképp festett. Míg korábban egy-egy hír, információ földrajzilag behatárolható volt, és terjesztése is az adott helyi szolgáltatáson múlott, ma már beír az ember egy gondolatot a hálóra, és milliókat, tízmilliókat ér el vele, és gyakran meg is fertőz.  A kérdés súlyos: mennyire lehet korlátozni a szólás-és véleményszabadságot? S nemcsak arról van szó, hogy – tegyük fel, hogy – bárki bármilyen toxikus bejegyzést világgá kürtölhet, hanem arról is, hogy a közösségi háló algoritmusa felpörgeti és generálja a közösségi és politikai életet megmérgező véleményeket vagy akciókat. Ezen biztos változtatnia kell a szolgáltató cégeknek. Világos persze, hogy épp az ilyen „gondolatfertőzés” hozza a profitot is, azonban bíznunk kell a szolgáltatók józanságában is, hogy változtatnak hamarosan ezen az algoritmuson, hogy szabályozzák azt.

Elaine C. Kamarck azonban azzal érvelt, hogy a realitás tényezőit sem szabad mellőzni. Hisz például a Capitolium január 6-i ostromát valóban a közösségi hálón szervezték, azonban másnap, harmadnap az terjedt a hálón, hogy az FBI ide meg ide becsengetett, az FBI x-et és y-t letartóztatta, és hogy 2500 gárdista védi a törvényhozás épületét. S láss csodát, a tömegek szétszéledtek. Ha úgy vesszük, a valóság, a realitás ebben az értelemben megváltoztatta a gondolkodást a közösségi hálón. Tehát ez esetben is az internet volt az, amely megállította a legőrületesebb ötleteket és a megvalósításukat is. "Dél-Dakotát, ott is a 250 ezres motoros tüntetést hozhatom fel példának, amelynek résztvevői a Covid-intézkedések ellen tüntettek augusztusban. Aztán pár héten belül drámaian megnőtt a fertőzöttek száma, és kijózanodtak a tüntetők."

Ami pedig a kínai és az orosz befolyás egyre nagyobb térnyerését illeti a glóbuszon – az előadók egyetértettek abban, hogy ugyan Kína gazdasági kihívást és versenyt jelent a világ és legfőképp Amerika számára, ennek ellenére nem lehet cinkosként szemet hunyni a demokratikus értékrend semmibevétele felett. Yascha Mounk szerint ez ellen küzdeni a konzervatív diplomáciai eszközökkel lehet a legjobban.

S ebben a minimum elvárás, hogy megköveteljük a nemzetközi szervezetektől a hagyományos értékrend elfogadását és betartatását. Hogy lehet az, hogy Európa közepén egy olyan autokrata kleptokráciát látunk virágozni, mint amilyen Orbán rendszere? Most legalább ott tartunk, hogy Orbánék kiléptek az Európa Néppártból. "De azt kell mondjam, hogy szégyen az európai, az uniós politikusokra nézve, hogy hagyták idáig fajulni a helyzetet. Már rég intézkedniük kellett volna, hogy megállítsák a demokrácia teljes lebontását. Meg tudom érteni, hogy a nagy lépéseket sok apró hátráltatja. Például nehéz Lengyelország esetében is nagyot lépni, hisz a lengyelek oroszellenessége mindig is jó ütőkártya a kézben. Teljesen egyetértek azzal, hogy forrásmegvonás legyen a következménye annak, ha valaki nem tartja magát a NATO- vagy az Európai Unió alapértékeihez. Ha ennek megfelelően nem alakítják át a legfontosabb nemzetközi szervezetek a működésüket, akkor végleg oda a liberális demokrácia alapeszménye. Akkor ezek az intézmények elvesztik a legitimitásukat. Nem lehet csak kereskedelmi partnerségre építeni egy közösséget. Cselekedni most kell, hogy Európa szívében ne fejlődjön tovább még 5-10 évig az autokrácia."

A beszámolót a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.