Kés, villa, nagykövet
31/12/2022 10:01
| Szerző: Timár Ágnes/Klubrádió
A kőkorszaki diplomáciától az evőeszközök feltalálásáig vezetett a Galaxis kalauz ezen a héten. Útközben azt is kiderítettük, milyen protokolláris feladatai lehetnek egy nagykövetnek.
Az előző héten azt vizsgáltuk, hogy a technológia fejlődésével az egyes országok információgyűjtése más nemzetekről, hogyan alakult át az elmúlt évtizedekben. A 210. epizódban azzal folytattuk, hogy ennek a legudvariasabb és főként nyíltan kölcsönös módja a diplomácia. Talán elsőre azt gondolnánk, ez a modern világ, a civilizáció eredménye, pedig már az őskorban is voltak követek, akik az egyes törzsek között közvetítettek, ha közös ügyeik akadtak, mint például az árucsere.
Ami a mai diplomáciára a leginkább hasonlít, az államok kialakulásával jött létre. Habár egészen a középkorig ez a kapcsolattartás eseti jellegű volt. A középkor végén, az újkor elején Itáliában valósult meg először az állandó vendégeskedés az országok között. A reneszánsz idejére Európa nagy részén kialakultak az állandó követségek. Ebben Mátyás király élenjárt.
Az adás első beszélgetésében nem csak a diplomáciai rangokkal kapcsolatos félreértéseket oszlattuk el, hanem egy személyes történeten keresztül a 20. század végi közép-európai diplomácia működésébe is betekintést nyertünk. Hárs Gábor 1995 és 1998 között volt varsói nagykövet. Az interjúban elmondta, a legalacsonyabb diplomáciai rang az attasé. Őt az egyetem és egy tanfolyam elvégzése után, 1971-ben nevezték ki attasévá.
A hierarchiában ezt a rangot követi a harmad-, másod-, majd az első osztályú titkár, őket a másod-, illetve az első osztályú tanácsos. Így jutunk el a követig, majd a nagykövetig. Az interjúban tisztázta, a nagykövet az államfőt képviseli, míg a követ a külügyminisztert. Nem mindenki kezdi a sor elején, tette hozzá Hárs Gábor, de ő büszke arra, hogy végigjárva a szakmai ranglétrát, minden tisztségben látott el munkát, míg 1995-ben nagykövet lett.
A beszélgetésben kitért a mindennapos feladatok összefoglalására, a baráti kapcsolatok kialakulására – például arra a kellemes emlékre, amikor gulyás partikat tartottak, amiket imádtak a varsói diplomaták –, és természetesen a protokolláris eseményekkel kapcsolatos kötelezettségeire is.
A volt varsói nagykövettel folytatott beszélgetésből kiderült, hogy azzal minden diplomata tisztában van, mit jelent a protokoll elvárásai szerinti étkezés, és hogy az evőeszköz hol és hogyan helyezkedik el. Na, persze, ha már van evőeszköz. Ugyanis bármilyen fura, előbb létezett diplomácia, mint kanál.
Talán a szembefordítható hüvelykujj nyújtotta praktikum miatt várt a feltalálással az ember, de akármi is volt az oka, hogy a tíz ujja helyett végül mégis célszerszámokat kezdett használni, Benda Borbála történész segítségével kiderítettük.
A kés jelent meg először a három leggyakrabban használt evőeszköz közül. A középkorban még jó ideig egy tálból ettek kézzel az emberek, majd később jelent meg a kétágú villa, amellyel csupán kivették az ételt a tálról, amikor már saját tányérja volt mindenkinek. Benda Borbála hozzátette, azt nem lehet pontosan tudni, hogy mikor kezdték el a szájukhoz is emelni az evést szolgáló eszközt, de amikor már megjelent a háromágú változat, akkor már elterjedt volt a villával evés.
A kanál is hasonló változáson ment keresztül. Fából készült kanál már az ókori Egyiptomban is volt, de hogy ettek-e vele, nem tudni. Ahogy maga a fakanál, amelyet merésre, és kevergetésre használtak, a középkori paraszti kultúrában is jelen volt. A történész elmondta, az ételek változásával alakultak át az evőeszközök. A kanál a levesek megjelenésével vált evőeszközzé.
2022.12.28., szerda 15:00
Riporter: Timár Ágnes
