Készenléti állapotban a Migration Aid
27/08/2021 12:44
| Szerző: Klubrádió/K.K.
Mi kell ahhoz, hogy valaki egy felszálló repülőgépbe kapaszkodjon kívülről, vagy beüljön egy gumicsónakba, 200 kilométert megtenni a viharos tengeren? Kétségbeesés. Siewert András, a Migration Aid munkatársa beszélt az afganisztáni helyzetről.
A tálibok hatalomátvétele Afganisztánban elképesztő menekülthullámot indított el. Vagy négy évtizede bizonytalan ott a helyzet, emiatt korábban is nagyon sokan igyekeztek elhagyni az országot, megvannak a kiépítette embercsempész útvonalak, amelyeket lehetetlen ellenőrizni. Az akár több ezer méteres hegyek között nem lehet falat húzni, kerítést építeni. Ezeken az útvonalakon élénkült meg most a forgalom, de új lehetőségeket is kerestek, keresnek a menekülők.
Jelentős különbség az akár csak pár héttel ezelőtti állapotokhoz képest, hogy a tálibok olyan gyorsan vették be Kabult, amilyen gyorsaságra tulajdonképpen senki sem számított. Az amerikai csapatok kivonásával egy időben, május 1-jén kezdődött a tálib offenzíva, augusztus 15-én már a főváros külső kerületeiben voltak, aztán még ennél is jobban felpörögtek az események. Augusztus 16-án Magyar Levente külügyi államtitkár közölte, hogy Magyarország nem fogad be afgán menekülteket, aztán enyhített az állásponton azzal, hogy azokat az afgánokat, elsősorban tolmácsokat, akik segítették a magyar haderő munkáját, talán mégis igyekeznek kihozni. A több ország részvételével, az amerikaiak által őrzött kabuli reptéren át zajló kimenekítés maga volt a káosz. A menekülni akarók nagy része nem tudott eljutni az afgán főváros légikikötőjébe, voltak olyan gépek, amelyek egy konkrét ország állampolgárait hozták volna ki a pokolból, de üresen fordultak vissza, mert akikért mentek nem tudtak odaérni a repülőtérre. Kétségbeesett afgánok felszálló gépekbe igyekeztek kapaszkodni, olyanok is voltak köztük, akik a felszállás után is a repülőn lógtak, majd a magasból alázuhantak.
Időközben a magyar kormány hozzáállása némileg változott. 26-án, csütörtökön reggel Benkő Tibor honvédelmi miniszter már dagadó mellel jelentette, hogy nem maradt egyetlen magyar sem Afganisztánban – ha csak olyan nem, akiről nem tudtak, illetve nem jelentkezett –, 540 embert menekítettek ki, köztük amerikai, osztrák és afgán állampolgárokat is. Amint Siewert András, a Migration Aid képviselője elmondta, az afgánok nem kapnak automatikusan menedékjogot, de tekintettel az országba érkezésük körülményeire, a hatóságok feltehetően nem fogják elutasítani a menekültjogi kérelmüket. Egyelőre nem lehet tudni róluk semmit, nagyjából csak annyit, hogy a tompai és röszkei tranzitzónában vannak, szögesdróttal körbevett konténertáborban, szigorú rendőrségi őrizet mellett. Emberi jogi szervezetek oda be nem tehetik a lábukat. Siewert András a „magyaros vendégszeretet” illusztrálására elmesélte egy afgán család korább történetét. A rokonok továbbmentek Franciaországba, ők itt maradtak. Anya, apa kapott állást, a gyerek magyar könyveket olvasott, úgy tűnt, hogy minden rendben lesz. Aztán ahogy jártak-keltek, elegük lett abból, ahogy rájuk néztek az utcán, ahogy utánuk köptek a „magyarok”, elegük lett az undorból, így hát mentek ők is Franciaországba, ahol nem ennyire elutasító az emberek nagy része.
Az igazi átok egy nemzeten belül van
A Migration Aid képviselője emlékeztetett rá, hogy a történelem során mindig is mozogtak a népek, kezdve a belső, tehát országon belüli vándorlástól a különböző kultúrák keveredéséig, illetve az egész kontinensek történelmét meghatározó nagy népvándorlásokig. A migráció tehát nyilvánvalóan fontos kérdéseket vet fel, ahogy az is nyilvánvaló, nem mindegy erre mit és hogyan reagálnak az országok. A rossz válaszokra utalva hangsúlyozta, igazi átok egy-egy nemzeten belül van. A politika ugyanis gyakran skatulyákban gondolkodik, egyes rezsimek azt hiszik, hogy csakis a másik teljes elutasításával, a gyűlöletkeltéssel lehet egyben tartani nagyobb választói tömegeket. Ezek a politikai erők eszköznek tekintik a rasszizmust, ami azonban nem megoldás, főleg miközben 8 milliárd ember hazavágja a saját életterét, ami aztán új és nagy népmozgásokat vált ki. Az olyan nagy kérdésekre, problémákra, mint a klímakatasztrófa, a politikának nincsenek válaszai, de még az irányt sem mutatja meg, hogy merre kellene haladni – jegyezte meg.
A politika érdeke az, hogy megtartsa a hatalmat. Olyan eszközöket alkalmaz, amelyek a társadalmak egocentrikussá válásához vezetnek. Nyugaton. De itt az ellenpélda. Siewert Andrásék a görög szigetvilágban dolgoztak, ahová tömegesen érkeztek menekültek, főleg szíriaiak, apró lélekvesztőkön. Itt összegyűjtötték őket, és hatalmas komphajókon, 1000-1500 személyes óriásokon szállították az embereket a szárazföldre, az út 10-12 órát is igénybe vehetett. Egy alkalommal viharveszély miatt nem engedték kifutni a kompot, egy teljes napot kellett várakozniuk a menekülteknek a fedélzeten. Nem telt bele néhány óra, és a közösség elkezdett úgy működni, mint egy falu. Játszósarkok a gyerekeknek, traccsparti az asszonyoknak, éneklés, politizálás és így tovább. Szíriában ugyanis hozzászoktak az emberek, hogy sok nemzetiség, több vallás létezik és él együtt. Ez is mutatja, hogy az összetartozás alulról jön, nem lehet ráerőltetni egy közösségre, egy népre meg különösen nem. A közösségépítésre van igény, csak addig számos traumát, nehézséget kell átélnie az embernek.
Migráció pedig lesz
A Migration Aid most afféle készenléti állapotban van. Annak idején csupán egy Facebook-csoport volt, önkéntesekből szerveződött, nagyrészt nőkből. Bennük több az empátia, mint a férfiakban, természetesebb számukra, hogy az elesettekkel, kiszolgáltatottakkal törődni kell. 2015-ben, amikor bizonyos kormányintézkedések hatására menekültek tízezrei táboroztak le a Keleti és a Nyugati pályaudvaron – pedig csak tovább szerettek volna menni –, nos akkor volt teendő jócskán. Most is van, és lesz is, ám közben fogynak az önkéntesek. Az ok egyszerű: a kormány embertelen propagandájának következtében félelem alakult ki. A korábbi önkéntesek már nem akarják a nevüket adni a mozgalomhoz, nem akarják, hogy például a munkahelyükön megtudják, mivel foglalkoznak a szabadidejükben, mert abból bajuk lehet. A szervezet most csupán egy maximum 30 négyzetméteres raktárral rendelkezik, ott tárolnak sürgős esetre szükséges dolgokat.
Siewert András végül azt javasolja, hogy az ember gondoljon bele: mi kell ahhoz, hogy valaki egy felszálló repülőgép oldalába kapaszkodjon, vagy beüljön egy lélekvesztőbe a viharos tengeren. Valami olyasmi járhat a menekülő fejében, hogy mindegy, mi lesz, csak el innen. Nincs más opció.
A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: Pixabay.
2021.08.26. 09:00
Műsorvezető: Para-Kovács Imre
