Kétszer is bukott a magyar állam - Hardy Mihály jegyzete
27/05/2023 15:03
| Szerző: Hardy Mihály/Klubrádió
"A huszonegyedik század első harmadában úgy gondolom, hogy egy európai országban az állami szolgáltatásoknak, márpedig az elektronikus adóbevallás is ilyen, hibátlanul kell működniük."
A héten kétszer is megbukott a magyar állam, pedig nem is ült a szóbeli érettségizők székében. Nem is a szóbelin, hanem egyenesen az írásbelin hasalt el a magyar állam, így csupa kisbetűvel. A tekintetes magyar adóhivatalnak - a legtöbb országban ez az egyik legfontosabb állami hivatal és szolgáltatás egyben - a héten kétszer is meg kellett hosszabbítania az adóbevallások elektronikus feltöltésének/jóváhagyásának a határidejét, meg az 1+1 %-os SZJA rendelkezések határidejét. Merthogy idézem „informatikai hiba lépett fel”. Az idén a normál határidő, vagyis május 20-a éppen szombatra esett, emiatt már eleve kapott a NAV két nap halasztást. Ezek után a hétfői és a keddi határidőt is elbukták, így aztán szerdán éjfélre módosult a végső határidő.
Amit persze lehetne úgy is interpretálni, hogy az adózók érdekében volt rugalmas az adóhivatal, vagyis a magyar állam. Csakhogy: akinek van vállalkozása, pontosan tudja, hogy akár egyetlen késedelmes nap az ÁFA-bevallásban vagy akárcsak párszáz forintos eltérés az adóbefizetésben micsoda vegzálási cunamit indíthat el a NAV-nál. Hetekig tartó levelezés, tételes ellenőrzés és a többi kellemetlenség. Az állampolgár és az állam nem egyenlő felek ebben a játszmában.
A huszonegyedik század első harmadában úgy gondolom, hogy egy európai országban az állami szolgáltatásoknak, márpedig az elektronikus adóbevallás is ilyen, hibátlanul kell működniük. Nem lehet arra hivatkozni, hogy a kedves állampolgárok az utolsó pillanatra hagyták bevallást, meg hogy lefagytak szerverek, hogy marslakók indítottak terheléses támadást, hogy…á, inkább hagyjuk. Kifogásokkal tele a padlás.
Nem ez volt az első eset, hogy egy fontos állami szolgáltatás csődöt mondott Magyarországon. Emlékeim szerint a 2018-as választások idején éppen a legfontosabb pillanatban, a szavazatszámlálás és az eredménybeküldés kritikus csúcsidőszakában, este kilenc óra után állt le súlyos informatikai hiba miatt a rendszer. Amit előtte bombabiztosnak, feltörhetetlennek, többszörösen védettnek neveztek, széltében-hosszában reklámoztak a Nemzeti Választási Bizottság égisze alatt. Azóta sem tudjuk, hogy pontosan mi történt, a hatalom szerint nem ránk tartozik.
Hát ránk tartozik. Nem hallottam, hogy kitették volna a NAV informatikai igazgatójának a szűrét, nem is tudom ki az, bár egy normális országban ilyenkor a delikvens önként távozik megszégyenülve. Nálunk azonban semminek sincs következménye, nekünk ez így is jó – úgy látszik.
Az Orbán-rendszer tizenharmadik évében szinte minden területen növekszik az állami befolyás, mindent központosítanak, minden, korábban országosnak nevezett hivatalból „nemzeti” lesz – és közben ez az állam egyre silányabb minőségű szolgáltatást nyújt a számunkra. Az állam ugyanis mi magunk, az adófizető magyar polgárok vagyunk. Azt a vagyont, amiből az oktatásnak, az egészségügynek, a közlekedésnek, a nyugdíjrendszernek működnie kellene Magyarországon nem a miniszterelnök vagy a kormánytagok teremtik elő, még csak nem is a Nemzeti Bank elnöke, hanem mi magunk, az állampolgárok, akik a magyar adóhivatalon keresztül évente és havonta azt a bizonyos „közpénzt” összedobjuk. Ami nem veszíti el semmilyen jellegét. Legfeljebb Európának ezen a szerencsétlen keleti felén ennek még mindig nem vagyunk kellően a tudatában. Hogy ez a mi pénzünk és jogunk van lépten-nyomon számonkérni, hogy mire is mennek el ezek a százmilliárdok.
„Az állam én vagyok!” – mondta a legenda szerint XIV. Lajos francia király, amivel az abszolút monarchia lényegét fogalmazta meg. Hasonló okokért aztán XVI. sorszámú Lajos utódját le is nyakazták a francia forradalomban, amelynek egyik hozadéka éppen az a gondolat volt, hogy az állam minden egyes polgára elmondhassa „én vagyok az állam – egyenlő jogok alapján”.
Eltartott, még vagy százötven-kétszáz évig, mire Európa boldogabb felén megszületett és legtöbbször jól is működik a „szolgáltató állam” gyakorlata. Ahol a polgár ügyfél és nem alattvaló, ahol időben érkezik az állami vasút expresszvonata, ahol – magyar szemmel nézve – szállodai minőségű állami ellátást kap, ha kórházba kerül a polgár, a gyermekét pedig embernek és nem megmunkálandó munkadarabnak tekintik az állami iskolában. Ott elmondhatják, hogy kapnak is valamit a polgárok az adópénzükért cserébe.
Na és nálunk?
Hardy Mihály jegyzete a Hetes Stúdió 2023. május 27-i adásában hangzott el.