Kilépés a mókuskerékből – Szénási Sándor jegyzete
25/10/2023 18:03
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Amikor Hosszú közli, hogy Milák nem tartozik az országnak, hiszen előbbi nem az utóbbi tulajdona, csak félig igaz, mert egyrészt persze Milák Kristóf Milák Kristófé, senki másé. Viszont Milák Kristóf, mint ahogy Hosszú Katinka is, nem magánzóként versenyeztek, hanem közpénzbeli juttatásokból és juttatásokért, mondhatni állami, vagy inkább rendszer-alkalmazottként, hiszen a díjaik a rezsimet is fényezték, nemcsak a nemzetet, és saját személyiségüket.
Milák Kristóf olimpiai és világbajnok úszó, aki sokak számára váratlanul, sikerei teljében kihagyta a fukuokai vébét, és a budapesti világkupát, támadások keresztüzébe került. Többek között az Úszószövetség elnöke is megszólalt, aki szerint Milák tartozik annyival az országnak, hogy elvégzi azt a munkát, amivel Párizsban 2024-ben megvédheti olimpiai bajnoki címét.
Merthogy Milák egy ideje nem jár edzeni, és amikor jár, abban sincs köszönet, mondja az edzője. Wladár úgy véli, az úszó útkeresésben van, mások kiégésre gyanakodnak, de ez mindegy is, a kritikusok szerint a nemzet joggal követeli meg a szolgálatot egy ekkora tehetségtől.
A szolgálat célja természetesen a nemzet hírnevének emelése.
Egy nemzet a maga teljességében természetesen nem úszik világversenyeken, nem rúg gólt, nem hajít gerelyt, és nem vet sulykot, vagyis sportügyben nem lenne joga glóriát követelni magának, viszont a mondott entitás azt állítja, hogy a dicsfényteremtést üzleti alapon már régen outsorcingolta, vagyis kiszervezte külső feleknek, egy Wladárnak, Egerszeginek, Miláknak, Hosszú Katinkának, és ebben a nációnak, meg kell hagyni, igaza is van.
Nézzük például Katinkát, aki Wladár elnök kijelentését felháborítónak és primitívnek tartja, úgy véli, Milák nem tartozik Magyarországnak, a sportvezetés pedig hálás lehet neki az eddigi sikerekért. Vegyük csak a 2019-s évet, amikor Hosszú 48 milliót kapott felkészülésre, és mellette Milák 36, Rasovszky Kristóf 26, Kapás Boglárka pedig 20 millió forintot. A Katinkáról szóló film 560 milliós támogatásra tett szert, ma sem tudni, miért ilyen sokra, és a filmnek maga a főszereplő volt az executive producere, gondolom az elfogulatlanság érdekében. Mindenesetre ő maga mondta el, hogy volt egy igen-nem listája arról, hogy mit kíván magáról viszontlátni a filmben, és mit nem. Egyébként ő is, meg edző férje is is folyamatosan kiemelt juttatásokat kapott. Az eljárás annak tisztázására, hogy amikor az állami Duna Arénát szerződés nélkül használta, az bűncselekmény-e, három éve húzódik. Szó volt arról is, hogy tervezett úszóakadémiája állami támogatásból jön létre, ám ez a terv elhalt, mit tesz isten, pont akkor, amikor Hosszú már nem tudta hozni a korábbi sikereket.
Vagyis, amikor Hosszú közli, hogy Milák nem tartozik az országnak, hiszen előbbi nem az utóbbi tulajdona, csak félig igaz, mert egyrészt persze Milák Kristóf Milák Kristófé, senki másé. Viszont Milák Kristóf, mint ahogy Hosszú Katinka is, nem magánzóként versenyeztek, hanem közpénzbeli juttatásokból és juttatásokért, mondhatni állami, vagy inkább rendszer-alkalmazottként, hiszen a díjaik a rezsimet is fényezték, nemcsak a nemzetet, és saját személyiségüket. Ezzel pedig tisztában kellett, hogy legyenek. Amikor van áru, van pénz, amikor nincs áru, nincs pénz. Ezért hiábavaló a leszállóágba került Hosszú küzdelme, hogy neki megígért úszóakadémia kapjon állami segítséget.
Ebből azonban az is következik, hogy az úszó addig tartozik szolgálattal, amíg megfizetik, és olyan mértékben, amennyire megfizetik. Ha business, legyen business. Milák viszont – és ebben Hosszúnak igaza van – hozta az érmeket, a kormány fizetett, és hálás is lehetett a sikerekért. Ám a jövőt tekintve az úszó nem ígért semmit, és nem tartozik előre semmiért. Ha kilép a mókuskeréből, az az ő joga, senkinek semmi köze hozzá.
Lehet, hogy kiégett. Lehet, hogy keresi magát. Lehet, hogy csak szabad akar lenni.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2023. október 25-i adásában hangzott el.
