Koholt vádakkal börtönöznek be belorusz újságírókat – Interjú egy belorusz újságíróval és a Riporterek Határok Nélkül szervezet két régiós igazgatójával
24/01/2021 15:38
| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió
"Andrej Aleksandro egy hete hirtelen eltűnt az összes online fórumról. Először nem gyanakodtunk, hisz a Covid-járvány idején otthonról dolgozunk, eléggé el vagyunk szigetelve egymástól. De azért nyugtalankodtunk és keresni kezdtük. Nem jött válasz, így a barátnőjénél érdeklődtünk, de őt sem tudtuk elérni. Ekkor a BelaPAN, a legrégebbi és ma az egyetlen független belorusz hírügynökség, ahol dolgozott Andrej, eltűnt személyről tett feljelentést a rendőrségen. 24 órán át vártak a válasszal, mire közölték, hogy bebörtönözték a barátnőjével együtt" – tudtuk meg a belorusz újságírók meghurcoltatásának legfrissebb történetét Maryia Szadovszkaja belorusz újságírótól, aki egykoron a helyi rádiónál dolgozott, de azt elhallgattatták Lukasenkóék.
Csernyánszky Judit interjúi.
– Azzal, hogy ő fizette be egyik barátja büntetését. A barátját a Lukasenko elleni tüntetéseken való szervezkedés miatt bírságolták meg, s Andrejt megkérte, segítsen kifizetni. Törvényeinkben nincs megtiltva, hogy az államnak befizetendő büntetés összegét ne kaphatná meg az illető bárkitől, segítségként. Abszurd váddal illették Andrejt. De ami ennél is borzasztóbb, hogy Andrej letartóztatását használták ürügyként arra, hogy a BelaPAN szerkesztőségére lecsapjanak. Váratlanul megjelent a rendőrség és házkutatásba kezdett. Órákra leállították a munkát, leállíttatták a komputereket, elvették a telefonokat, 10 hardware-t elkoboztak, számos laptopot elvittek magukkal, amelyek közül egypár nem is a BelaPAN tulajdona volt. Amíg kutattak Andrej elleni és ki tudja még milyen, a tüntetésekkel összefüggésbe hozható bizonyítékok után, addig se ki, se be. Az egyik kolléganő rosszul lett, és 40 percig a mentőt sem tudták kihívni a bennrekedtek.
– Mit találtak? Mire gyanakodtak?
– Azt nem tudjuk, de azt igen, hogy a BelaPAN gyakorlatilag az egyetlen hírügynökség, amelyik rendszeresen beszámol a kormányelleni tüntetésekről, videókat és fotókat készít, náluk minden dokumentálva van. Igen, és ők dokumentálják azokat a rendőri erőszakot is, amelyek bizonyítékul szolgálnak a hatalom törvénytelen intézkedéseiről. A BelaPAN szerződésben áll számos külföldi ügynökséggel is, például a Reutersszel, anyagaikat rendszeresen felhasználják, a BBC monitorozza.
Kérdésemre Maryia Szadovszkaja elmondja, hogy több ezren dolgoznak a hírügynökségnek, beleszámítva a külföldi tudósítókat is, ez egy magán hírügynökség, amelynek ellehetetlenítésére tettek ezúttal is kísérletet a hatóságok.
– Ez az egyetlen a többi közül, amely eddig meg tudta őrizni függetlenségét, és nem darálta be a kormány. Azt hiszem, neked nem kell elmagyarázni a helyzetet, kontextusba tudod helyezni a történteket Magyarországon is?!
– De még mennyire!
Beszélgetésünk során kiderült, ő is rádiónál dolgozott, de megfosztották a rádiót a frekvenciájától, ezért 2006-ban költözött át Lengyelországba, hogy dolgozhasson. S ma már nemcsak újságíró, de az újságírók jogvédelmével is foglalkozik, sőt leginkább azzal. S mi lett a vége a rendőrségi rajtaütésnek?
– Elég nyilvánvaló volt, olyan bizonyítékokat keresnek, ami az ügynökség bezáráshoz szolgált volna, de ez nem sikerült nekik.
– Hány újságírót tartóztattak le?
– Kilenc újságíró került az utóbbi időben börtönbe, hat másik ellen is vádat emeltek, de ők még szabadlábon védekezhetnek. A kilencből négy a belorusz SajtóKlubjának a tagjai, akiket adóelkerüléssel vádoltak meg, pontosabban azzal, hogy külföldről kaptak pénzügyi támogatást, amit nem jelentettek be. S itt hangsúlyozni szeretném, hogy ezek az emberek országosan ismertek, több évtizede dolgoznak a szakmában.
– 30 napja éhségsztrájkol Igor Losik. Miért?
– Több mint fél éve zárták börtönbe a népszerű belarusz bloggert, aki a Szabad Európa és a Szabadság Rádió belorusz közösségi média tanácsadója. A cenzúra elleni tiltakozásként is létrejött, ismert Telegram belorusz irodájába még a választások előtt tartott hatósági ellenőrzést a rendőrség. Ez is rajtaütésszerű támadás volt. Igort bebörtönözték, sokan külföldre menekültek, van, aki kitart.
#Belarus Ihar Losik, my friend, political prisoner, talented blogger and journalist, has been on hunger strike for 38 days while in jail. He cannot see his wife and daughter, but he is not alone. Belarusians continue to support him and other prisoners. Ihar's life is in danger pic.twitter.com/uDVRDAySDZ
— Hanna Liubakova (@HannaLiubakova) January 21, 2021
– Milyen állapotban van egyáltalán Igor?
– Több mint 30 napja vízen él. Rokonai és a demokrata aktivistáink is arra kérték, hagyja abba, de azt mondta, neki a sajtószabadság ügye fontos, s ha másképp nem tud eredményt elérni, akkor folytatja az éhségsztrájkot.
– Lecsendesedtek a tüntetések.
– Tél van, mínusz 25 fok. Nem tudnak órákon át tüntetni az emberek. S a hatóságok kijátszására, mikro-tüntetéseket szerveznek, egykét ezer ember egy-egy épületnél tüntet, tovább mennek, másik 100 jelenik meg máshol. Ezek az úgynevezett gerilla- vagy partizánakciók fognak még egy darabig folytatódni, már csak a vírus miatt is. A határok is zárva vannak.
– Miben reménykednek?
– Leginkább az EBESZ-ben, hogy megkezdi a hivatalos tárgyalást a kormánnyal és Oroszországgal, s ebben a németek is partnerek lesznek.
- - -
Nasa Niva újságírójának, Natalia Ljubnyevszkajának balesetéről már a Riporterek Határok Nélkül párizsi irodájából kapunk tájékoztatást. Jeanne Cavelier a volt szovjet térség médiáját monitorozza és tart napi kapcsolatot a belorusz újságírókkal.
– Natalja Ljubnyevszkaja filmet készített augusztusban a tüntető tömegről. S még csak azzal sem vádolhatják meg, hogy részt vett volna benne, mert akkor lőtték meg gumilövedékkel a térdét, amikor a tömegtől elkülönülve forgatott. A lövés 10 méteren belüli dördült el, és három hónapon át kórházban volt, mire lábra tudott állni jópár műtét után. Teljesen világos, hogy az újságírókra vadászott a rendőrség, hisz ki tudna a világnak számot adni arról, hogy mi történik, ha az újságírók nem tennék a dolgukat. Az újságírókat is úgy kezelik, mint a tüntetőket, ütik-verik őket, erőszakkal megvádolva eljárást indítanak ellenük. – Cavelier elmondja, a belorusz független újságírók szövetségével tartják a kapcsolatot, és zömében az ő információik alapján készítenek panaszt, fellebbezést és jelentést, alapvetően az ENSZ-nek. De nemcsak nekik.
– 15 esetet terjesztettünk fel a belorusz hatóságoknak, és egyéb nemzetközi szervezeteknek is, többek között az Európa Tanácsnak, az Európai Uniónak is. Mert úgy gondoljuk, hogy a tisztességtelen választások következtében előállt autokrata rendszernek mennie kell. Szervezetünk, mint NGO civil szervezet, a médiaszabadságért harcolva igyekszik folyamatos nyomás alatt tartani Lukasenkót és a helyi hatóságokat.
Jeanne is dolgozik Andrej Alekszandro esetén illetve annak a négy másik bebörtönzött újságírónak az ügyén, akiket a sajtóklubból vittek el. Teljesen alaptalanok a hatósági vádak, amelyekben a tüntetések finanszírozásával vádolják az újságírókat. Beszélgetésünk előtt pár perccel érkezett hozzá a hír, hogy az egyik legismertebb belorusz hírportáltól vonták meg a működési engedélyt. Majd meglepetésemre maga említi meg, hogy a Klubrádiót is méltatlan támadás érte a magyar médiahatóság részéről. Ő is ismeri a körülményeket.
- - -
A Riporterek Határok Nélkül szervezet régiónkkal foglalkozó vezetőjét, Pavol Szalait is felhívtam. Ugyanis a belorusz médiahelyzetből kiindulva valahogy mindig Magyarországhoz lyukadtunk ki. A függetlenségéért küzdő belorusz sajtót rendre a magyar helyzettel is összehasonlították.
– Nagyon sok probléma van a visegrádi 4-ek sajtóhelyzetével, de persze még mindig jobb, mint Beloruszban. Ahol több száz újságíró ellen indítottak eljárást, sokukkal szemben súlyos erőszakot alkalmaztak, nem véletlenül került a mi szervezetünk sajtószabadság indexe alapján a 153. helyre a vizsgált 180 ország közül.
– V4-ekről mit tudhatunk meg?
– Jelentős különbségek vannak a Visegrádi Négyek között is. A legjobb helyen közülük a ranglista 33. helyén Szlovákia áll, míg Magyarország a legrosszabb helyen, a 89-en. Ami – meg kell jegyezzem, az Európai Unió országai közül is a legrosszabb mutató.
– Pedig önöknél újságírókat is meggyilkoltak? Minek alapján állították össze ezt sajtószabadság indexet?
– A gyilkosság is kritérium természetesen, de megnéztük például a törvényi és az infrastrukturális környezetet. Magyarországon minden mutató az elsőt leszámítva a legrosszabb volt. Kevés a független média, az utolsók között jön szóba az egyetlen közszolgálati funkciókat ellátó Klubrádió, és persze az Index is, ami eredeti felállásában megszűnt létezni. Szlovákiában azonban sokkal nagyobb a sajtószabadság és színesebb médiapaletta. A világ számos országában ölnek meg újságírókat, említhetem Franciaországot is, de a média intézményi rendszere összehasonlíthatatlanul szabadabb, mint Magyarországon.
– Megtudtam, hogy ön volt az, aki a Riporterek Határok nélkül szervezet nevében írt az Uniónak egy figyelemfelkeltő levelet a Klubrádiót eddig ért és fenyegető lépésekről. Ezúttal is köszönjük.
– Igen súlyos megpróbáltatásokon meg keresztül a magyar média Orbán Viktor kormányzása idején. A közszolgálati média épp úgy, mint a független. Amiből már kevés maradt, ezért mindent el kell követnünk, hogy megmentsük őket. Nekünk úgy tűnik, hogy a frekvencia-meghosszabbítás megtagadásának törvényi indoklása nem állja meg a helyét. Az Európai Bizottságnak írt levelünkben átlátható pályáztatást követeltünk, és azt, hogy a bizottság követelje meg a magyar Médiatanács egypárti tagságának a megszüntetését. Mivel a médiatanács pártpolitikai érdekeknek megfelelően hoz döntéseket, és így azok nem függetlenek. A bizottság tagjaival egyébként rendszeresen találkozunk is, és biztosíthatom önöket arról, hogy a Klubrádió az egyik legfontosabb ügy most a média területén. Csak remélni tudjuk, hogy az alapszerződésben írtaknak megfelelően cselekszik az unió. A sajtószabadság minden uniós, így minden magyar állampolgárt is megillető jog.
– Végül árulja el, ha jól sejtem, magyar nevének eredetét!
– Valóban, a vezetéknevem a nagyapám után magyar. Amire büszke is vagyok. Magyarország legalább olyan fontos a számomra, mint Szlovákia. Ugyanakkor a nyelvet már sajnos nem beszélem. De igyekszem követni az eseményeket.
Csernyánszky Judit interjúi a 2021. január 23-i Hetes Stúdióban hangzottak el.
