Kovátsműhely - Viszlát!

A Kovátsműhely első felének telefonos vendége Turbucz Dávid történész volt, a Horthy-korszak szakértője. Elmondta, hogy mikor használjuk egy politikai kurzusra a korszak-szót – többek közt akkor, amikor egy ország vezetőjét jelentős személyi kultusz övezi. Hogy a személyi kultusz hogyan alakult ki Horthy körül, arról is beszélgettünk, de előbb még végigvettük azokat a történelmi sarokpontokat, amelyek Horthy uralmához, és később a súlyos antiszemitizmushoz, majd a deportálásokhoz vezettek.

Horthy felelőssége a deportálásokban elvitathatatlan, hiszen megvolt a jogköre ahhoz, hogy megakadályozza a magyarországi Endlösung végrehajtását. Önmagát ezzel szemben a nemzet megmentőjeként, a nemzet atyjaként definiálta, személyi kultuszának fenntartásához és a kritikátlansághoz pedig nagyban segítségére volt az olajozottan működő propagandagépezet és a sajtó.

A későbbi korokban megítélése szélsőségesen változott, de a rendszerváltás után elkezdték rehabilitálni a személyét. Az elmúlt években szintén megfigyelhettük ezt a tendenciát, néppártosodása előtt a Jobbik, manapság pedig a Mi Hazánk Mozgalom tevékeny a Horthy-kultusz visszahozatalában.

A történelem tehát ismétli önmagát, nem véletlen, hogy témaadó dalunk akár ma is születhetett volna.

Adásunk második felében Kováts Kriszta Kuncze Gáborral beszélgetett. A legendás humorú volt belügyminiszter elmondta, hogy humorát általában akkor szerették politikustársai, ha épp nem rajtuk élcelődött. A humornak szerinte igenis helye van (lenne) a politikában, hiszen remek feszültségoldóként is szolgál.

Ezután a rendszerváltás utáni évekről beszélgettünk. Felidéztük a korai Fideszt, és azokat az éveket, amikor még liberális pártként definiálták önmagukat. Kuncze kendőzetlenül mesélt a pálfordulásokról, politikai belharcokról is.

A beszélgetéseket a cikk elején a lejátszóra kattintva hallgathatja meg!