Közösen írt nagyregény
7/02/2025 17:01
| Szerző: Kun Zsuzsa/Klubrádió
A Klubdélelőtt vendégei voltak: Kovács Dominik és Viktor, ikrek, akik együtt járnak doktori iskolába és együtt írtak regényt. Ékezett még Bódis Kriszta, író, költő, pszichológus, dokumentumfilmes; Gordon Gábor az Élet Menete Alapítvány korábbi kuratóriumi elnöke, aki most oktatási szervezetet alapított; Cserne Klára, író, költő; és Balázs Zoltán, színész, rendező, látványtervező, akinek frissen bemutatott darabjának főszereplője nem hiszi el, hogy vége a háborúnak.
9.00: Bódis Kriszta költő, író, pszichológus, dokumentumfilmes, a Van Helyed Alapítvány alapítója és szakmai vezetője. Közel száz dokumentumriportot készített a kilencvenes évek végén különböző társadalmi kérdésekről, szegénységről, prostitúcióról, kiszolgáltatottságról, homoszexualitásról, kirekesztésről, előítéletekről, szolidaritásról… Többek között a romák helyzetéről és a roma kultúráról is. 2002 körül, az első Orbán-kormány idején lehetetlenítették el, amikor egyszerűen nem adták le a köztévében a riportjait. Olyan megjegyzéseket kapott, hogy azok a témák, amikkel foglalkozott – mint szegénység, leszakadás, gettósodás –, már lejártak, nem érdeklik az embereket. Most úgy érzi, eljött a változás ideje, az emberek egyre inkább merik vállalni a véleményüket, és beszélni kezdenek a problémáikról.
10.00: A Kovács ikrek, így emlegetik őket. Dominik és Viktor, mindketten írók, drámaírók, születésüktől mindent együtt csinálnak. Együtt járnak az ELTE Irodalomtudományi Doktori iskolájába, együtt írnak, és ami nagyon nagy dolog, a nagyregényüket is közösen írták. Egyik az egyik mondatot, a másik a másikat.
10.30: Gordon Gábor családja nagy részét a fasizmus és a gyűlölet pusztította el, kisgyerekkora óta, nagyszülei történetei hallatán foglalkoztatja az, hogy miért és hogyan történhetett meg a holokauszt. Ez adta az indítást ahhoz, hogy több társával együtt 2004-ben létrehozta az 52 országban már működő Élet Menete Alapítványt, melynek ő lett a kuratóriumi elnöke. Most létrehozott egy másik szervezetet, az Emlékezzünk és Emlékeztessünk Alapítványt, ezzel az a célja, hogy támogassa a holokauszttal kapcsolatos megemlékezéseket, oktatási programokat és társadalmi párbeszédet, elősegítve a múlt tragédiáinak megértését és a jövő nemzedékei számára történő emlékeztetést.
11.00: Cserne Klára költő, dramaturg, a MOME doktori iskolájának hallgatója. Érdeklődési területe a történetmesélés különféle egyéni módozatai, a mágikus gondolkodás működése a mindennapi életben és az anarchista vallásgyakorlás.
„Anya vagyok, és írok. Lehúzott redőny mögött, a délután alvó gyerek most felébredt a gépelésemre, ahogy lendületbe jöttem. Visszaaltatom. A redőny lyukain át fény-pöttyök szóródnak a falra, amelyekben a kinti fák árnyéka raszteres vetítésként fejjel lefelé látható. Ez visszatérő motívumom. A Virginia Woolf-féle saját szobára, ahol egyedül, nyugalomban alkotnék, néha gondolok, de aztán rájövök, hogy az ő élete nem valami vidám véget ért, és inkább egy közös, más nőkkel és gyerekekkel közös főző- író- és játszó- szobáról álmodozom. Vagy, egy nagy kertről, ahol mind találkozhatunk…”
11.30: Balázs Zoltán Jászai Mari-díjas színész, rendező, látványtervező, a Maladype Színház igazgatója, Gilles Ségal mélyen megrázó drámáját vitte színpadra. A történet a II. világháború után öt évvel, a kettészakadt Berlinben játszódik. A történet főhősét, a Birkenauból menekült világhírű bábjátékost, Samuel Finkelbaumot hiába próbálják többen is meggyőzni, hogy vége a háborúnak, már nem kell tovább bujkálnia, nem hiszi el. Így egy panzióba bezárva éli mindennapjait a koncentrációs táborban odaveszett felesége és soha meg nem született gyermeke bábjával.
A teljes adást meghallgathatják a cikk tetején elhelyezett lejátszóra kattintva.
2025. február 8., szombat 9:00
Szerkesztő-műsorvezető: Kun Zsuzsa
