Kucsmafilozófia – Szénási Sándor jegyzete

A kormányfő sok sikert kívánt Alijev azeri elnöknek a karabahi terület stabilizálása érdekében végzett munkájához, valamint az újjáépítéshez, s mivel érezte, hogy egy ilyen lagymatag jókívánság nem méltó sem a címzetthez, sem annak áldozatos tevékenységéhez, hozzátette: gratulálunk, mélyen tisztelt elnök úr.

A mélyen tisztelt elnök úr, amellett, hogy katonai erővel elűzte a kétezer éve ott élő örmény lakosságot, októberben saját lábával méltóztatott meg is taposni a zászlójukat. Nem mondjuk, a kilencvenes évek elején az örmények szintén egy háborúban szerezték meg Hegyi-Karabahot, amelynek önálló állami létét azonban a nemzetközi jog nem ismerte el, az azeriek elűzését senki nem nevezte stabilizálásnak, és még kevésbé gratuláltak hozzá, tekintve a halálos áldozatokat. Dehát aki konkrét háborús bűnössel parolázik, azelőtt a sors új teret nyit, és végeérhetetlen stilisztikai és egyéb mélységek felé kormányozza.

Egyébként Magyarország már korábban megakadályozta, hogy az Unió elítélje az azeri „ katonai műveletet” – hogy Orbán Putyintól eltanult frazeológiáját használjuk –, és nem támogatta a szankciókat sem Baku ellen. Nem mondhatjuk tehát, hogy O.V. következetlen, de a gratuláció szó használata mégiscsak fordít egyet az ember gyomrán. Aztán iszik rá egy 40-50 fokos, ánizzsal ízesített törkölypárlatot, vagyis rakit, és rendbejön. Török ember rakit iszik, nem tőzegelt skót whiskyt, márpedig a miniszerelnök nyelvének piros szőnyegét (copyright by Eörsi István) a Türk Államok Szervezetének 10. csúcstalálkozóján terítette Alijev elé, azt is jelezvén, hogy magát töröknek tartja, és evvel minket is, bár én a magam részéről inkább lennék kanadai vagy finn, ha már az identitáshoz elég egy jó turkálót találni, ahogy az Orbánnak sikerült is.

Az is lehet persze, hogy a miniszterelnök úr csak annyira török, mint amennyire én kecsua indián, hanem inkább jó hazafi, aki végtelen honszerelmében áldozza fel ural-altáji mivoltát azért, hogy az azeriektől gázt vehessen, és a kazah elnöktől is azért fogadta el a Kazah Állami Barátság Érdemrend első fokozatát, hogy már az idén rekordmennyiségű kőolajat küldjenek nekünk. Azt hiszem a magyar lakosságnak legalább a fele ezt pontosan így gondolja, és könnyes szemmel tekint kazah subába és kucsmába csomagolt vezérére, aki ugyan mosolyog, de látszik rajta, hogy legbelül a Hadak Urához könyörög bocsánatért.

Jut eszünkbe, az Európai Bizottság már tavaly szerződést kötött az azeriekkel gázügyben, de arról nem tudni, hogy kezet csókolt-e érte Alijevnek, megtanult-e azóta törökül, és kinött-e már a kucsmája.

Szénási Sándor jegyzete a 2023. november 3-i Esti gyorsban hangzott el.