Légycsapó – Józsa Márta jegyzete

Bő évtizeddel ezelőtt Macedóniában, ugye nehezen kialkudott mai nevén Észak-Macedóniában portyáztunk, és Szkopjéban rátaláltunk egy nagyon ígéretesnek mutatkozó kiskocsmára, nem messze az 1963-as nagy földrengés által elpusztított egykori főpályaudvar mementóként megtartott épülete előtt. Kiderült, hogy az intézmény több mint ígéretes, az volt a székhelye a Tito párt aktivistáinak és vezetőinek, és a bevételből valósították meg a pártfinanszírozást. Sikeresen, az egykori Jugoszlávia eszméit népszerűsítő társaság szerzett is egy képviselői helyet a fővárosi önkormányzatban.

Mindenféle népség üldögélt ott balkáni nyugalommal naphosszat; nemzetközi, értsd: az egykori szövetségi köztársaság tagállamaiból háborús borzalmak között kialakult nemzetállamok nációiból verbuválódott társaság, akik meggyőződéssel hangsúlyozták: régen minden jobb volt. A jugó-nosztalgia közepette két sör után kiderült egyikükről, hogy ő voltaképpen elhárító tisztként szolgált Tito hadseregében, és egyik legfontosabb feladata volt az Ohridi-tó partján fekvő festői Struga városában anno évente megrendezett költészeti fesztivál, és persze maguk a költők megfigyelése. A magyar irodalom is rendszeresen jelen volt, Nagy Lászlótól Juhász Ferencig, Pilinszkyig sokan váltak a szorgos titkosszolga megfigyelésének tárgyaivá.

Bizonyítékul az irodalom társadalmi hatására mesélte el a korábbi tégla, hogy mennyire megszerette a költőket, különösen a magyarokat. Olyannyira, hogy nyugdíjasként rendszeresen olvasta őket, és valóban, beszélgettünk, egészen értő olvasóvá vált.  E hasznos ismeret ismeretében tovább utaztunk az autentikus helyszínre, magára Strugára, ahol egyre kevesebb macedón és egyre több albán él, ami a közös bennük, hogy szeretnek kereskedni. A Szkander bég konyakok és más vásárfia mellett légycsapókat is lehetett venni. Nagyalbánia- és Nagymacedónia-térkép alakúakat, teljes egyetértésben árulták topográfiailag javarészt egymást metsző, inkább átfedő, ám nemzettudatilag egészen mást képviselő hazáikat. Azaz csak azoknak légycsapó formájában megjelenített képmását.

Tudjuk, erre a célra nálunk inkább autómatrica, továbbá és hangsúlyosabban miniszterelnöki sál hivatott, talán ez jobb üzlet is, mint egy légycsapó. Még ha nemzeti felbuzdulás miatt veszi is meg az ember. Aztán kiderült az is, hogy a stadionok ultráinak uszító világában égető szükség mutatkozna arra, hogy a kirekesztő és gyalázkodó versikék skandálása mellett országunk történelmének egy délibábos formáját mutogathassunk szomszédaink bosszantására.

És minthogy a román a rajongókat sem kell félteni, meg történetesen humoruknál is voltak, ők meg Batu kán fénykorának sziluettjét javasolták a magyar kollégáknak, hiszen azon is látható a történelmi Magyarország egy pillanata, nagyobb is, mint a királyi formáció.

Elnézve, az alakzat tökéletesen alkalmas lenne légycsapónak. Bár "Messze már a török, tatár, Nincs szebb, mint egy kopasz agár!"  - ahogy Hobónál a Kopaszkutyában hallani, nincs is olyan messze az a cudar világ. Úgyhogy javaslom, használjuk ki a konjunktúrát, és térjünk át a stadionokban nemzeti légycsapóbizniszre.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2023. március 30-i adásában hangzott el. Kiemelt kép: az Uniți sub tricolor szurkolói csapat Facebook-oldala / Transtelex

A teljes adást itt hallgathatják meg: