Lengyel Imre Zsolt ismeretlen regénye

Lengyel Imre Zsoltnak rendkívül fiatalnak számító korában, huszonhat évesen, 2012-ben kiadott Beszélgetés fákról című kötete, addig írott irodalomkritikáinak gyűjteménye eseményszámba ment a magyar irodalmi életben. Szerzőjének, aki már az ELTE irodalomtudományi doktoranduszaként kiemelkedett a mezőnyből, higgadtsága és szemmértéke példaként szolgált pályatársai számára, azóta pedig már a bölcsészkar oktatójává is avanzsált. Kevesen tudják azonban, hogy előtte, még egyetemista korában eredetileg írónak készült, 2006 és 2008 között, vagyis húsz és huszonkét éves kora között egy regény kéziratát is megalkotta, amelyet azonban soha nem jelentetett meg; kortársai kedvezőtlen visszajelzései hatására röviddel a megírása után már ő maga is kudarcként tekintett írói ambícióira.

A Tükörfordítás mai adásában Sipos Balázs irodalomkritikus és a szerkesztő-műsorvezető, Pályi Márk rendhagyó kísérletet tett arra, hogy megismertesse ezt a kéziratot a közönséggel, és megpróbálja megítélni, valóban kudarcos-e a mű vagy esetleg a befogadás mechanizmusainak következetlenségeiről lehetett szó annak idején, közel másfél évtizeddel ezelőtt. Sipos Balázs elmondta, hogy ha akkor kiadóként őhozzá érkezik meg a regény kézirata, valószínűleg ő sem adta volna ki ebben a formájában – azonban rendkívül értékes anyagról van szó, mely egy fejlesztési folyamat során könnyen egy remekmű formáját nyerhette volna el.

Sipos Balázs beavatta a hallgatókat az Elmúlik rólam című regény történetébe is, melyben Katona Bence, a vidéki kisvárosból Budapestre fölkerült bölcsészhallgató televíziós karrierjéről, feleségével való megismerkedésének történetéről, válásáról és édesanyja haláláról, valamint szülővárosába való visszatéréséről olvashatunk, illetve megismerjük a mű középpontját, a fiú kamaszkori történetét, amikor egyik iskolatársnőjébe volt szerelmes. A lánnyal való képzeletbeli szeretkezés leírása a regény egyik kulcspontja; a másik az édesanyjától kapott pofon, a legizgalmasabb kérdés pedig a kettő összefüggése egymással, a fantázia és a valóság, a képzelet és a büntetés egymásra rétegződése. A regényből egyébként eddig egyedül egy kiadatlan kéziratokat összegyűjtő folyóirat-számban jelent meg egy fejezet, amelynek részletei az adásban is elhangzottak.

A regény egyébként két síkon játszódik, az egyik történetszál időben részint a másikat követi, másrészt ugyanakkor egyidejű is vele, és annak metaforikus vetületét adja. A regény utolsóelőtti fejezetében ugyanis, amely szintén elhangzott az adásban Valcz Péter színművész felolvasásában, Bence a kamaszkorában kép-zeletben „megélt” szerelmével való váratlan felnőttkori találkozása és tényleges testi beteljesülése után eljut a tudata meghasonlásához és elveszti személyiségét, amelynek jelképes gesztusaként levakarja személyi igazolványáról a nevét, csak két betű marad meg belőle – a tengerparton játszódó metaforikus sík szereplőjét ennek megfelelően N. C.-nek hívják, aki kizárólag zsigeri komfortszempontjaira figyel, az etikát hátrahagyó ösztönlényként létezik, nem érintkezik emberekkel, az útjába keveredő nőkkel pedig többnyire azonosíthatatlan viszonyokba kerül, amelyekből kihámozhatalan, hogy éppen beteljesülést vagy visszautasítást él át.

A műsor mai vendége, Sipos Balázs kritikus az adásban kiemelte a középponti pofonjelenet felépítésének különlegességét, amely a Nádas Péter-i Emlékiratok könyvét idéző technikával írja le az eseményeket, valamint időben megcseréli az ok és okozat bekövetkezésének leírását, így fölvillantja a jelenség természetének valódi szerkezetét. Sipos arra is hangsúlyt helyezett, hogy a szerző, Lengyel Imre Zsolt 2008 és 2012 közt irodalomkritikusi munkásságának keretein belül, kritikák alakjában „újraírta” ezt a regényt, hiszen avatott műbírálóként ugyanazokkal a kérdésekkel foglalkozott a megjelent művek kapcsán, amelyek ábrázolásával ő maga is próbálkozott korábban. Sipos különlegességként említette ugyanakkor, hogy Lengyel Imre Zsolt végül nemhogy nem indult el a magyar hagyománynak megfelelően közéleti-kulturális publicistává is avanzsáló irodalomkritikusok útján, hanem még a kritikaírást is abbahagyta, és helyette az ELTE magyar szakának tanáraként a nyilvánosság szeme elől elrejtve építi rangos tudományos karrierjét.

Sipos Balázs emlékeztetett rá, hogy az elmúlt években számos másik szerző is megírta nemzedéki felnövéstörténetét, így Krusovszky Dénes, Mán-Várhegyi Réka, Bartók Imre és – költőként – Fehér Renátó nevét is említette; hozzátette viszont, hogy Lengyel hozzájuk képest nem tematizálta nyíltan a közéletet, így a szöveg gyermekbetegségei mellett ez is szerepet játszhatott abban, hogy kevésbé talált befogadóra. Lengyel Imre Zsolt különösen finom, introspektív „gondolati prózát” hozott létre szerinte a kéziratban fellelhető dezillúziós regényében, amely várhatóan továbbra is kiadatlan marad, ám a Klubrádió hallgatói a mai adásban megismerhették, hogy néha az elrejtett szövegek is sokféle értéket hordozhatnak.