Magyar középhatalom? Inkább pávatánc új jelmezben

Orbán Viktor zárt körben elhangzott stratégiájáról Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója adott összefoglalást a kormányoldali Mandineren. Eszerint a legnagyobb kihívás a következő tíz évben az, hogy: Magyarországnak sikerüljön kitörnie a közepes fejlettségű országok köréből, és felzárkózzon a fejlett államokhoz, Közép-Európán belül pedig regionális középhatalmi státuszt érjen el. Orbán arról is beszélt, hogy a hidegháborúhoz hasonló blokkosodásból Magyarországnak ki kell maradnia, mert az szerinte az eljelentéktelenedéssel egyenlő. Dési János kollégánk is erről írta hétfői jegyzetét.

Hegedűs Dániel, a German Marshall Fund elemzője erről az Esti gyorsban azt mondta: regionális középhatalom például Törökország, ez nem azt jelenti, hogy egy régión belüli középhatalom egy ország, ami a nemzetközi kapcsolatok elméletében és gyakorlatában értelmezhetetlen. Hanem azt jelenti, hogy regionális szinten képes az érdekérvényesítésre, ez különbözteti meg a nagyhatalmaktól, amelyek erre globálisan képesek.

Ha az Orbán Viktor által kifejtett magyar külpolitikai "nem stratégiának" a részleteit akarjuk boncolgatni, akkor érdemes elválasztani a jövedelmi középszintű csapdából kitörést és azt, hogy egy ország regionális középhatalom lehet-e. A külpolitikai elemző úgy gondolja, az elsőre Magyarországnak van esélye, még akkor is, ha a közép-európai régióban az egyik legcsekélyebb, hiszen a versenytársainkkal szemben komoly pozíciókat veszítettünk akár az elmúlt 12 évben is. Regionális középhatalmi státuszra Közép-Európában talán egyetlen országnak van esélye, az Lengyelország – mondta. 

De mit is takar ez a fogalom? Hozzátartozik a gazdasági erő, a gazdaság szektorális lehetőségei (például az, hogy energiaexportőr országról van-e szó vagy technológiailag meglehetősen innovatív szereplőről – utóbbira jó példa lehet Tajvan), ide tartozik a katonai erő, valamint egyebek mellett az ország külpolitikájának minősége és tradíciója. Nagyon jó példákat lehet látni arra Közép-Európában is arra, hogy kis országok pozitív és konstruktív külpolitikával "képesek a saját súlyuk felett ütni", ezzel kapcsolatban Csehországot és Litvániát említette. Nem kellene úgy tenni, mintha nem minden kormánynak az lenne a célja, hogy a saját külpolitikai mozgásterét, befolyását növelje – jegyezte meg –, az a kérdés, hogy milyen módon lehet eljutni ide. Hegedűs Dániel nem gondolja, hogy ebből a szempontból ez a miniszterelnöki stratégia sok választ adna.

A szöveg, amelyet Orbán Balázs jegyez, alapvetően magyar kormány kül- és belpolitikájának legitimálását szolgálja a szakértő szerint. Hozzátette, szerinte senki sincs az Európai Unióban, aki a kétpólusú világrend mellett kötelezné el magát, tehát az írás "profetikusnak tekintett" része itt nyitott kapukat dönget. Olaf Scholz német kancellár is nemrég írt arról a világ egyik legrangosabb külpolitikai folyóiratában, hogyan lehetne elkerülni az új hidegháborút. Ha Orbán Viktor egyetért ezzel a céllal, akkor a magyar kormánynak sokkal inkább kooperatív módon kellene működnie az EU-ban, mintsem az eddigi konfrontatív módon.

Szerinte nem az EU-tól és a NATO-tól távolodás, hanem az eddigi pávatánc-politika új jelmezbe öltöztetése és új legimitáló gondolatokkal megtámogatása jelenik meg ebben a szövegben. Magyarország a NATO-n kívül abszolút védtelen és sebezhető, a magyar gazdaság pedig az EU-n kívül "a külföldi finanszírozás tekintetében" fenntarthatatlan. Ezzel vélhetően a magyar kormány és a fideszes elit is tisztában van; nyilván ők úgy szeretnék továbbra is élvezni ezeknek az integrációs formációknak az előnyeit, hogy nem járulnak hozzá, valamint továbbra is kapcsolatot tartanak fenn olyan szereplőkkel, amelyek komoly kihívásokat intéznek az EU-hoz és a NATO-hoz.

Orbán Viktor gondolatait hosszú évek óta áthatja egy Nyugat alkonya-narratíva, és ebből nagyon hibás következtetésekre jut időnként a kormányfő. Például ebben a szövegben úgy látja, hogy Oroszország Ukrajna elleni támadása arra mutat rá, hogy a Nyugat által vezetett világnak végképp lealkonyul, de az elemző szerint kevés dolog mutatott rá annyira éppen Oroszország gyengeségére, jövőbeni nagyhatalmi státuszának fenntarthatatlanságára és arra, hogy ha kell, a Nyugat képes hatékonyan, együtt fellépni a külső fenyegetésekkel szemben. "Legyünk óvatosak azokkal a következtetésekkel, amelyeket a magyar miniszterelnök néha levon a világpolitikai eseményekből" – fogalmazott.

Ugyanerről kérdeztük a Megbeszéljük adásában Gyarmati István biztonságpolitikai szakértőt is, azt a beszélgetést itt hallgathatják meg:

(Kiemelt kép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)