Magyarországon is készül a Zukor Adolf életművét feldolgozó hollywoodi film
27/08/2023 19:06
| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió
Interjú James Forsher amerikai rendezővel, akinek az édesanyja Elvis Presley asszisztense volt
James Forsher: dokumentarista filmes, egyetemi tanár, aki Floridában, Kaliforniában és Seattle egyetemein tanít. A Discovery Chanel számára készített egy 26 részes sorozatot Hollywood Krónikája címmel. A PBS amerikai közszolgálati televízió számára ismeretterjesztő filmeket gyártott, például a hollywoodi cenzúráról, de megemlíthetem a Hollywood Kísértet Sztorik sorozatát is. Ezek futottak a Cinemax és a Movie Channel-en is. Legutolsó filmje az Elvis és a bécsi lány címmel 2017-ben készült el. Most pedig Adolph Zukor/Czukor Adolf életrajzi filmjén dolgozik a The Paramount Story címmel, többek között ezért is járt Magyarországon, és előadott többek között a CEU-n. Arról kérdezem, hol tart a Zukor életrajzi film készítésében, de ő először kiskátét ad Hollywood megértéséhez, mert jó pár évtizede ebben a világban él.
Hollywoodról kialakítottam az évek során a magam filozófiáját: az ’igen’ Hollywoodban a ’talán’ jelentéssel azonosítható be, a ’talán’ azt jelenti, hogy nem. A kategorikus ’nem’ számomra egyet jelent az inzultussal. Az már igencsak sértő egy rendező számára, ha nincs producere– mondja James Forsher. Szóval igencsak nagy rátartással dolgozunk Hollywoodban, mert az elhangzott szónak soha nem az igazi jelentése az igaz. Nem vagyok beképzelt, és most azt gondolom, a ’talán’ szakaszban tartok. Épp most fejeztem be az első 25 perc forgatását. Több gyártóvéggel céggel is dolgozom, már szerkesztjük az anyagot, de hát még több mint 50 perc, a nagyja hátravan. De legalább elindult a munka.
Miért pont Czukor Adolfot választotta a filmipar jópár pionírja közül?
Őszintén szólva, ez sorsszerű. A sors dobta ki ezt nekem. S ehhez vissza kell mennünk a gyerekkoromhoz. Édesanyám Elvis Presley asszisztenseként dolgozott, s 6-7 éves lehettem, amikor a GI Blues filmet a Paramountnál kezdték el forgatni Elvis Presley főszereplésével.
Akkor ismertem meg Adolph Zukor unokáját, akivel később nem egy tv shown együtt dolgoztunk. A szüleim elváltak és tulajdonképpen akkor kerültem közelebbi ismeretségbe vele. Beleszeretett édesanyámba, s azt kell mondjam, ő többet megfordult nálunk, mint a saját édesapám. Még mindig gyakran beszélek vele, ez a kapcsolat több mint hatvan éves.
Lobbizni próbálok, halovány ígéretet kapok is, de hozzáteszi, azért ő még mindig eléggé elfoglalt ember. 1967-ben felmentünk édesanyámmal New Yorkban, hogy megismerjem a nagypapát is, a Paramount alapítóját. S már akkor próbálkoztam interjúkkal. S aztán amikor elvégeztem az egyetemet, akkor ő maga ajánlotta fel, hogy interjúvoljam meg, és valami majd csak összejön. Be kell valljam magának, sok-sok évvel ezelőtt megpróbáltam ebből valamit mégiscsak összehozni, de azt kell mondjam, nagyon tapasztalatlan voltam az interjúkészítésben, s kevésnek éreztem egy ilyen hatalmas életműhöz, egy ilyen hatalmas sztorihoz. A barátaim mind sejtették, hogy egyszer ezt még megcsinálom, s 40 évvel később most visszatértem ehhez a nagy életrajzi filmhez. A Grazi Egyetemen komoly támogatást ajánlottak fel nekem, hogy valósítsam meg nagy álmomat.
Miért tartja ezt olyan hatalmas sztorinak annyi év távlatából is. Vagy sokkal inkább annyi év távlatából nagy sztori ez?
Óriási sztori. Minden idők egyik legnagyobb története, amit még soha nem meséltek el. Még Magyarországon sem. De Amerikában sem! Nézze, ő az az ember, aki Amerikában létrehozta a nagy játékfilm iparágat. Mondjuk ez a kiinduló tételünk. Ő kezdte el forgalmazni a nagy játékfilmeket iparági szinten. Ugyan nem egyedül, de oroszlánrésze lett abban, hogy létrejött Amerika legnagyobb filmstúdiója, merthogy már akkor is sok-sok filmszínházzal rendelkezett. Megalkotta a Paramount TV stúdiót is. Bevezette a filmiparba a sztárság fogalmát. Ő hozta létre a modern szórakoztató filmipar alapjait. S állítom, senki nem ismeri őt igazán. De tényleg. Ezért mondom azt, hogy a világ egyik legjobb élettörténetét még senki nem mesélte el.
Mire fókuszál, amikor feldolgozza ezt a hatalmas életművet?
Több témára bontom ezt az életművet. Először is önmagában az, hogy a 104. életévében halt meg, sokat elmond arról, mennyire jól ismerhette Hollywoodot, hisz a kezdetektől, a filmgyártás első kockáinál már ott volt, és eljutott a kábeltelevíziózás világáig. Amit mi ma filmiparként ismerünk, annak gyakorlatilag minden lépcsőfokát megjárta. A második fókuszom az úgynevezett szabad véleménynyilvánítás, a szólásszabadság demokráciájának a megteremtéséről szól. Mert persze, aki Amerikában született, annak nem jelentett igazán sokat a szólásszabadság. Ő viszont, egy keleti országból és Ricséről érkezve, valóban tudta értékelni, mi is ennek a szónak az igazi érdeme. Gondoljunk csak az 1880-as évek amerikai zsidóságára, amit nekik akkor Hollywoodban meg kellett élniük. Amikor ő 16 évesen és árva gyerekként Amerikába érkezett, gyermeki rajongással hitt az amerikai álom megvalósíthatóságában. S úgy építette karrierjét, hogy abban se a többi mogul, se a hivatalos politika ne szólhasson bele. Mindig igyekezett távol tartania magát a kormánytól, mert a cenzúrát nem viselte el. Távol tartotta nemcsak az államot a filmipartól, de az egyházat, a felekezeteket is. A gyűlöletbeszédet úgyszintén. Egy idő után mindegy volt, hogy ennek esetleg meg kellett fizetnie az árát, de makacsul tartotta magát alapelveihez. S nem kevésbé volt fontos volt számára az antiszemitizmus, amivel kőkeményen felvette a harcot.
Zsidónak lenni Hollywoodban mit jelentett akkor, és mit jelent ma?
Akkoriban csak egykét szakmában helyezkedhettek el a zsidók. Adolph Zukor is ezek egyikével, a szőrmekereskedéssel kezdte. Azért azt ma elmondhatjuk, hogy zsidó létedre már nem dönthetik el mások helyetted, hogy hol dolgozz, mit csinálj. Ugyanakkor egy zsidónak nem árt nagyon óvatosnak lennie manapság is. Zukor idejében is sokan megváltoztatták a nevüket életük biztonsága érdekében. itt van például Tony Curtis is, aki Zukor szülőfalujához közel született. Méghozzá Schwarznak, amiből Amerikában Curtis lett. Kirk Douglast is említhetem.
Egymással is harcoltak a filmmogulok, de azért az döbbenetes volt, hogy képesek voltak Hollywoodban is szegregálni a zsidókat. Hogy is volt ez?
Ugyebár erre példának először is azt hozhatjuk fel, hogy az aforamerikaiak és a japánok is szegregálva voltak Hollywoodban, de sorolhatnám: a kínaiak, a mexikóiak, és persze a zsidók is. Nem kerülhettek a képernyőre. Miközben a filmesek a lehető legszélesebb közönséget akarták megcélozni. A nagybátyja, aki nevelte a kis Adolphot, rabbi volt, és belőle is azt akart nevelni. De őt különösebben nem érdekelte a vallás. Ezért is emigrált. Hollywoodban ugyanúgy szegregálták a zsidókat, mint máshol a feketéket. Nem csoda hogy egy helyen telepedtek le, mert máshová nem járhattak country klubba sem. Ezért népesült be Beverly Hills zsidókkal, mert máshonnan kizárták őket. A Hancock parkból, Los Angelestől északra, a 900-as évek elején ki voltak zárva a zsidók, mert ott csak a vagyonosak lakhattak. A zsidók viszont úgy gondolták, egye-fene, megcsinálják a maguk country klubját, és inkább a médiában indítanak harcot a diszkriminációjuk ellen.
Ahogy ma is, akkoriban is gyűlölettel beszéltek és nem is fogadták be a migránsokat. Őt ez hogyan viselte meg?
Árva gyerekként érkezett Amerikába, és éppen ezért nagyon nagy volt benne a becsvágy, hogy bizonyítson, valamit felmutasson.
A történet érdekessége, hogy ő nem a zsidósága miatt emigrált.
Igen. Rengeteg könyvet olvasott Amerikáról, s épp eleget tudott már ahhoz, hogy útnak induljon szerencsét próbálni, a hogy mondtam, hajtotta a becsvágy, hogy beteljesítse az amerikai álmot.
Melyik volt életének a legkeményebb időszaka?
A nagy gazdasági világválság ideje, a 20-30-as évek, amikor már ő lépett elő a legnagyobb filmgygyártóvá és forgalmazóvá. a Paramount utolérhetetlennek látszott. Annak idején neki akkora befolyása lehetett, mint ma Steve Jobsnak. De ez megbicsaklott a válsággal. A bankok sok színházat elvettek tőle az eladósodás okán, de ugyebár Zukorékon kívül nem nagyon tudtak másokat alkalmazni, úgyhogy visszaalkalmazták őket, és így sikerült megmenteni a cégeit. Miután 1890-től űzte az ipart Hoolywoodban, 40 éven át a csúcson volt, nagyon legatyásodott, de akkor is inkább beszállt a saját pénzével, hogy megmentse a Paramountot, minthogy lássa a szétesését.
Adódik a kérdés: mi volt élete legboldogabb periódusa?
Mivel nagy álmodozó volt, nem voltak számára megoldhatatlan feladatok. Ott voltam például a 80. születésnapján, ahol szinte az egész Hollywood is. Akkor fel is vettem vele egy hosszabb interjút. Ezen az estén maga rukkolt elő a televíziózás nagyszerűségével, kiselőadást tartott a kollégáknak, akikből dőlt a panasz, hogy tönkreteszi a filmipart. Nem a filmet kell siratni, vélte, hanem a televíziózást megtanulni, mert a kettővel együtt még többet lehet keresni – okította a többeiket.
Az unokáján, a II. Adolf Zukoron keresztül is megismerhette. Milyen jellemként írná le őt?
Csöndes, szúkszavú, magába forduló ember volt, teljesen az ellentéte a Hollywoodban megismert filmeseknek. Mindig töprengett valamin, de azt nem osztotta meg másokkal. Az unokái, ha meglátogatták, alig tudtak egykét szót váltani vele, mert mindig a gondolataiba mélyedt. nem szociáldemokratának, hanem szociálkonzervatívnak tartotta magát, és ebben a tekintetben egy kissé különbözött is a hollywoodi filmipari többségtől. Távolról és kívülről is tudta nézni, értékelni az ottani világot. Örök hűséget fogadott a szintén magyar származású Lottie Kaufmannak, aki egyébként hamarabb halt meg, mint ő. S mivel ő igazán üzletember volt, nem kérkedett azzal, hogy a szellemi csúcsokat megjárta.
Utolsó évei, öregsége mennyire viselte meg, hogy a munkát már nem bírta?
97 éves korában is készítettem vele interjút, és élénken emlékszem arra, elmesélte a 47-es államok általi beavatkozást, hogy mekkora hibákat vétett a kormány. Igyekezett még akkor is részt venni az igazgatósági üléseken, s ha egyszer meghívták, akkor végig is ülte. Házi vetítésekre is gyakran invitálták. Ott ugyan el-elbóbiskolt, de akkor sem hagyta ott a vetítést, mindenkivel együtt végigülte.
Milyennek találja most a Paramountot?
A Paramount sok más céghez hasonlóan együtt igazi és óriási médiamogullá nőtte ki magát. Olyan kertész volt, aki jó magvakat ültetett el. Soroljam? Paramount plusz, kábelcsatornák, létrehozta az animációs osztályt, a hírek szekciót. A Star Trek volt a legsikeresebb franchise alkotásuk. Nagyságát olyannyira elismerik Amerikában, hogy Edisonnal egy lapon említik a nevét. Nos, hát ennyit a csöndes, magába zárkózó művészről.
Végül megkaptam tőle az egyik hangfelvételét, interjúnk végén ezt hallhatják: "Ha van elképzelésed, energiád, egypár jó barátod, becsüld meg nagyon őket, mert olyan ritka értéket képviselnek, mint a gyémánt."
