Már a magyar választások előtt is élesedhet a jogállamisági megállapodás – véli az EB alelnöke

Az Európai Bizottság cseh alelnöke, Vera Jourová arra számít, hogy gyorsan megszületik az Európai Bíróság állásfoglalása, és életbe lehet léptetni azt a megállapodást, amely jogállamisági feltételektől teszi függővé az uniós támogatások kifizetését a tagállamok számára. „Inkább hónapokról, nem évekről van szó” – idézi a Reuters Vera Jourovát, az EU központi végrehajtó testületének az európai értékek tiszteletben tartásáért felelős alelnökét. Vagyis többektől eltérően, Jourová úgy látja, valószínű, nem kell 2022-ig vagy még tovább várni a jogállamisági mechanizmus élesedésére, ami pedig azt jelenti, az már jóval a következő magyar országgyűlési választás előtt megtörténhet. 

Mint az a hírekből már ismert, csütörtök este az uniós csúcstalálkozón megállapodás született az Európai Unió következő többéves költségvetéséről és a koronavírus-járvány miatt szükségessé vált helyreállítási alapról, miután Varsó és Budapest elállt a jogállamisági mechanizmussal szembeni vétófenyegetéstől. Orbán Viktor – Mateusz Morawiecki lengyel kormányfővel közösen tartott sajtótájékoztatóján – kitért arra is, hogy az alkut el kell még fogadniuk a nemzeti parlamenteknek. Tudósításában ezzel kapcsolatban a Reuters azt a kijelentést idézi a magyar miniszterelnöktől, hogy ez a ratifikáció még nehezen leküzdhető akadályt képez – one more difficult obstacle –, míg az MTI úgy fogalmaz, hogy most a nemzeti parlamentek feladata az elfogadás.

Nem kell egyhangú állásfoglalás

A Politico amerikai hírportál kiadása európai kiadásának a megfogalmazása szerint „legalább hónapokat, talán hosszabb időt” jelent majd az, hogy a jogállamisági mechanizmust nem fogják alkalmazni az Európai Bíróság állásfoglalásáig.

Az is belekerült a most elfogadott szövegbe, hogy ha egy tagállam szankciókkal néz szembe a jogállamisági mechanizmus alapján, akkor a tagállami vezetők testülete – az Európai Tanács – közös álláspont kialakítására fog törekedni, azt a magyar és lengyel óhajt azonban elutasították, hogy minden szankció csak az Európai Tanács egyhangú állásfoglalása alapján legyen elrendelhető – írja a Politico, uniós tisztségviselők tájékoztatása alapján.

Hülyének tekinti a többieket, nem érti Európát

Végül is akkor ki győzött? – teszi fel a témában most leggyakrabban elhangzó kérdést Klaus-Dieter Frankenberger, a Frankfurter Allgemeine Zeitung külpolitikai felelős szerkesztője. A kommentár szerint Magyarország győztesnek hirdeti magát, de ez nem tanúskodik sem jószándékról, sem arról, hogy értené Európát.

A tekintélyes, konzervatív német lap úgy látja: a szövetségi kormány kompromisszumra törekedett, amit nem volt könnyű elérni, ám nem is bizonyult lehetetlennek, de ami mindenképpen azon a feltételezésen alapul, hogy az érintettek jószándékkal állnak az unióhoz és a partnerekhez.

A kiegészítő nyilatkozat ügyében született megállapodás nyomán a magyar külügyminiszter győztesnek nyilvánította országát, mint amely harcolt, ahogyan a lengyelek is. Ez talán romantikusan hangzik, de ha valaki győztesekről beszél az EU-n belül – ami azt feltételezi, hogy vesztesek is vannak –, ez azt jelzi, hogy az illető nem értette meg az uniót, csak a saját javát nézi, illetve hülyének tekinti a többieket. Ezeknek a többieknek a polgárai azonban feltehetik a kérdést, miért is kellene táplálniuk az olyan országokat, amelyeknek a kormányai gonoszként festik le az uniót, és groteszk ellenségképeket alkotnak – figyelmeztet a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

Az a veszélyes, ha benn maradnak

Még a megállapodás megszületése előtt jelent meg a Guardian című brit lap internetes oldalán Timothy Garton Ashnek, Kelet-Közép-Európa kiváló ismerőjének az írása, amelyben a szerző úgy foglal állást: nem szabad engedni, hogy a budapesti és varsói populisták eredményesen zsarolhassák az EU-t.

Amit Orbán és Morawiecki most művel az uniós partnerekkel, ahhoz képest Margaret Thatcher gyöngéd eurofilnek tűnik – fogalmaz a neves történész. Felidézi, hogy Thatcher azt kiabálta, „vissza akarom kapni a pénzemet”, de Nagy-Britannia legalább az európai büdzsé nettó befizetője volt. És amikor Thatcher megkapta a visszatérítést, attól fogva az európai integráció előmozdítója volt.

Magyarország és Lengyelország ezzel szemben hatalmas kedvezményezettje a költségvetésnek, mégsem akarja elfogadni a jogállami minimálkövetelményeket, és lényegében azt mondja a német és holland adófizetőknek: nem engedjük meg, hogy átutaljátok a COVID által különösen sújtott Olaszországnak és Spanyolországnak az égetően szükséges támogatást, hacsak nem költhetjük el egy csomó pénzeteket minden jelentősebb korlátozás nélkül. Timothy Garton Ash meglehetősen sarkos következtetést von le a magyar és a lengyel kormányzat magatartásából: szerinte most nem az jelenti a veszélyt az EU számára, hogy ez a két ország követheti Nagy-Britanniát, és kilép az ajtón, hanem az, hogy benn marad, teljes jogú klubtagként, és közben továbbra is megsértheti annak legfontosabb szabályait.