Kettesben maradunk egy miniszterelnökkel – Kárpáti János jegyzete

Úgy érzékelem, hogy a kormánnyal nem rokonszenvező Facebook-használók nyilvánossága kevéssé osztja az ellenzéki politikusok azon állítását, hogy Orbán kapitulált, teljes vereséget szenvedett vétóügyben. A leggyakrabban hangoztatott ellenvélemény szerint valójában időt nyert, úgymond szabadon lophat tovább '22-ig, és ezzel bebiztosíthatja újabb választási győzelmét. Köszönjük, Unió, köszönjük, németek, megint cserben hagytatok minket. Egy hallatlanul széles látókörű szaktekintély is úgy fogalmazott: Merkelnek csak annyit kellett volna mondania, Orbán úr, süsse meg a vétóját, megleszünk maga nélkül.

Akkor most nézzünk a tükörbe, minek örültünk volna. Annak, hogy leáll az uniós pénzek átutalása? Most, amikor a járvány miatt padlót fogott a gazdaság? OK, Lőrinc nem tudott volna miből félretenni újabb milliárdokat, és talán nem jutott volna elég választási osztogatásra. De sok más, valóban hasznos és szükséges dologra sem. Éppen most kellene kisodródnunk az Unióból? Igen, Merkelék meglennének nélkülünk, de fordítva ez nem teljesen igaz.

Vagy azt reméltük, hogy majd lesz jó ok a lázadásra, az éhező nép elzavarja Orbánt, és lehet előkészíteni Rodostóban a vendégszobát? Ha ez gesztenye, akkor valóban olyan gesztenye, amit Európa már megint elmulasztott kikaparni a számunkra.

Ehelyett kettesben maradunk egy miniszterelnökkel, aki ország-világ színe előtt Luxembourgban pereskedhet majd azért, hogy ne legyen kötelező jogállami módon felhasználni az EU-forrásokat. Kommunikációs szempontból vannak ebben tartalékok.

Megjegyzem, én még nem láttam olyan bíróságot, amely arra tenné le a nagy esküt, hogy a következő választásokig esze ágában nem lesz eljutni az ítélethozatalig. De persze, bármi lehetséges.

Kárpáti János jegyzete az Esti gyors 2020. december 10-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.