Már az orvosok sem kapnak rendes ellátást

"A politikának egy nagyon érdekes tulajdonsága, hogy nem lehet pontosan mérni, hogy a túltelített oldat mikor csapódik ki. És azért az, hogy a lakosság ilyen lojálisan tűri az ellátási hiányosságokat, az nem azt jelenti, hogy ez a végtelenségig így lesz" - mondta Kincses Gyula orvos, politikus, országgyűlési képviselő, 2019 és 2023 között volt a Magyar Orvosi Kamara elnöke. 

Az egészségügy drámai romlását az is jelzi Kincses szerint, hogy már az orvosok sem tudnak kollegiális hálózaton belül gyorsan, könnyen ellátáshoz jutni. Mint mondta: "Régen azért ez az előnye megvolt a szakmának, hogy én ismerem, tudom, fogadnak, tehát nekem könnyebb. Ettől még a 10 millió embernek ez nem oldja meg a problémáját, de ilyen szempontból igazságosabb lett a rendszer, mert már nekünk sem oldódik meg."

A kórházi ágyak 52 százalékos kihasználtsággal üzemelnek, tehát közel a felüket meg lehetne akár szüntetni. Na de ha a legkisebbet be akarják zárni, vagy funkciót akarnak váltani, akkor nagy a fölháborodás, és korábban a Fidesz politikája is arra irányult, hogy politikai hiba, ha kórházat, vagy egészségügyi intézményt zárnak be.

"Ezt nagyon ügyesen csinálja a kormány: nem zárnak be, nincs semmi ilyen - mondta Kincses Gyula. - Ugye a klasszikus vicc szerint nem kell levágni, lerohad az magától is. De valóban az a gyakorlat, hogy átmenetileg szünetel az ellátás. Rengeteg helyen. Tehát Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő mindig közzéteszi, hogy most itt szünetel, ott szünetel, túl sok dolga van szegény Zsombornak, tehát rengeteg helyen, erőforrás hiány miatt szünetel az ellátás, és ennek egy jó része aztán nem is nyílik újra. De nem arról van szó, hogy bezárták, hanem átmenetileg szünetel. Aztán megint meghosszabbítják a szünetelést, megint meghosszabbítják a szünetelést, és hozzászokunk ahhoz, hogy nincs is. De nem arról van szó, hogy bezárták, mert ez egy látványos cselekedet."

Hozzátette: "Ezzel a technológiával jó eséllyel ott szűnik meg az ellátás, ahol arra a legnagyobb szükség lenne, hiszen pontosan a hátrányos helyzetű településeknek rossz az orvos és nővér megtartó képessége. Tehát onnan fog inkább elmenni az ellátó személyzet, mint a második kerületből. Így pont ott, ahol a legnagyobb szükség van az ellátásra, ott tud ezzel a technikával megszűnni, és főleg semmi garancia nincs arra, hogy egy igazságos hozzáférésű, egyenletes hozzáférésű kapacitás alakul ki."

Kincses Gyula javaslata az, hogy kellene egy védett kapacitási kört kijelölni, amire azt mondja a kormány, hogy ezeket az intézményeket, ezeket a telephelyeket mindenképpen megvédem. 

Az átszervezéssel kapcsolatban elmondta: "Nincs szükség ennyi kórházra, ez teljesen könnyen belátható. Annyit változott az orvostudomány és a gyógyítás, ugye egy csomó betegség, amit régen kórházban kellett kezelni, ma simán járóbeteg ellátás keretén belül lehet. Egynapos sebészet, de ugyanígy diagnosztikában a kapszula endoszkópiától kezdve rengeteg ilyen dolog van, és hát nem ördögtől való az, hogy daganatterápiában is maga a kezelés már a nappali kórházrendszerben legyen valahol, ahol a beteg lakóhelye közelében tud működni.

Azt, hogy milyen terápia kell, azt meg ne egy városi vagy megyei kórház, hanem egy regionális centrum döntse el, az onkológiai központ, ahol a legmagasabb műszerezettség, kivizsgálás, tudás, minden együtt van, és ugye Onkoteam, ahol a különböző szakemberek együtt döntik el a terápiát. Tehát ne azt döntse el, hogy valaki operával lesz vagy sugarazva, hogy kihez ment először, sugárterapeutához, vagy sebészhez, hanem egy olyan csapat döntse el, ahol ezek együtt vannak, és együtt tudják az esélyeket mérlegelni. Ha ez a magas szintű csapat eldöntötte, hogy mi a terápia, azt már sokkal alacsonyabb helyen is lehet kezelni. Tehát ezt kell nekünk, lakosoknak is mentálisan feldolgozni."

Vezetése alatt két célkitűzést teljesítették (bérek emelése és a hálapénz megszüntetése), erről megjegyezte: "csak azt a többletjövedelmet valaki legálisan akarja megszerezni, akkor elmegy a magánba, és ezzel megint a magánellátás felé tolódik az egész rendszer." A digitalizációt emelte még ki, mint hasznos változást: "kevés jót tudok mondani az elmúlt évek egészségügyi átalakításáról, de a digitalizációban van előrelépés, tehát ez a bizonyos EESZT azért sok mindent megalapozott. E-recept például. Tehát, hogy nem kell csak azért elmenni a háziorvoshoz, hogy felírja a receptet, közlöm, hogy elfogyott az, amit évek óta szedek, és tudja az orvos, hogy az kell nekem, és akkor azt fel tudja írni a felhőbe."

A kórházas leépítéseknél ugyanakkor "több logika csap össze, van az orvosi, hogy hogy lehet a betegnek a legjobb ellátást adni, és van az a politikai, hogy a lehető legkevesebb pénzből, de hogy mégse lázongjanak még az emberek. Ha a beteg úgy járt, hogy nem kapja meg a legjobb kezelést, hát ettől nem fog kevésbé ránk szavazni. Nem az feltétlenül ezeknek a reformoknak a célja, hogy minél több ember, minél jobb, a kor színvonalának megfelelő ellátást kapjon. Bár azt nem értem, hogy miért nem vált ki politikai tiltakozást az a szintű ellátás, ami most van, de ez már valóban nem az orvostudomány kérdése, legfeljebb a pszichiátriáé."