Már elfogadja magát – Botos Éva az Ötösben

Habár Botos Évát elsősorban színészként ismerik, manapság a rendezés is fontos szerepet kap az életében. A kis hercegből készített első alkalommal monodrámát rendezőként, de ahogy elmondta, mire eljutottak a premierig, végül már a világítástól kezdve mindent ő csinált.

Drámatagozatos gimnáziumba járt, és amikor elsőre nem vették fel a Színművészeti Főiskolára, nagyon rosszul viselte. Utólag azonban azt gondolja, az egy helyes döntés volt a tanárok részéről, mert ma már tudja, nem voltak szinkronban a belső és külső adottságai.

Amikor másodszorra sem vették fel, akkor elment Zalaszentgrótra, ahol Ascher Tamás és további neves színházi emberek tartottak tábort a színészi pályára vágyó fiataloknak. Ahogy Botos Éva a műsorban fogalmazott, óriási energiák szabadultak fel ott.

A független színház világa hamar megtalálta, és amikor egy felsőbb döntéssel ezek az intézmények nehéz helyzetbe kerültek, akkor a megmaradásuknak fontosságáról előadást is készített. Hozzátette, hogy a közélet, bár valamelyest foglalkoztatja, elsősorban annak az emberi oldala érdekli.

Hamar kiderült Botos Éva számára, hogy ő alapvetően színházi ember, és azon belül színész. Szereti átgondolni nem csak a saját szerepét, hanem az egész előadást, amiben dolgozik. Ezért a pályája elején próba közben sokszor hangot is adott az esetleges nem tetszésének. Mára rájött, hogy ez nem segíti a közös munkát, így inkább megtartja magának a véleményét.

Botos Éva kiemelte, nem képes olyan előadásban részt venni, amelyben nem érzi, hogy „szerelem” van – a részéről. Ilyenkor – még ha nem is ajánlatos – inkább továbbáll, és megkeresi, hogy mi az a projekt, amihez kötődni akar, kik azok a művészek, akik inspirálják.

Harmadszorra vették fel a főiskolára, ahol Benedek Miklós osztályába került. Fontos és jó élményeket szerzett, ráadásul kollégistaként sok barátot is.

A diploma után a gyakorlatot Debrecenben töltötte, majd az akkori Új Színházhoz szerződött.

Botos Évának később szabadúszóként be kellett látnia, hogy castingokra kell járni, és „el kell adnia magát”, de ez neki egyáltalán nem megy jól. De azt is megtanulta, hogy ha elé kerül egy feladat, azt mindenképpen megoldja. Hozzátette, elfogadja már így magát.

Botos Évának jelenleg is vannak konkrét tervei egy előadással kapcsolatban, amelyet ismét a nulláról kell elkezdenie, ahogy általában. Amint megszólal benne valami, akkor elkezd dolgozni, függetlenül attól, hogy várhatóan egy vagy egymillió embert fog érdekelni.