Már nagyon várják az EU-ban az Orbán utáni friss légáramlatokat - nemzetközi lapszemle

A magyar soros elnökség és az európai bizottsági tisztújítás hónapjaiban alábbhagyott az Unió lendülete, de a jövő év elején, amikor már az idén júniusban tartott EP-választások eredményét tükröző új végrehajtó testület is hivatalban lesz, az elnökséget átvevő Lengyelország változtatni akar a helyzeten – írja a Politico amerikai portál, elsősorban az Oroszország elleni szankciós politika ügyét állítva a cikk középpontjába.

A portál kifejti, hogy a magyar kormány Moszkva legszorosabb szövetségesének számít az EU-ban. Diplomaták és uniós tisztségviselők értékelésére hivatkozva azt írja: Orbán Viktor miniszterelnök arra használta fel a rotáció alapján ez év második felében betöltött országelnökséget, hogy leállítsa a szankciókról folyó eszmecserét. „Ukrajnában közeleg a kemény tél, de ugyanígy közeledik a katasztrofális magyar elnökség vége is. Reméljük, hogy minden olyan kérdést, amelyet foglyul ejtett a konstruktivitást nélkülöző magyar blokkolás, meg fognak oldani, a dolgok sürgető voltának tudatában. "Nagyon várjuk a friss légáramlatokat” – idéz a Politico egy magas rangú uniós diplomatát. Egy másik diplomata azt fejtegette a portálnak: egyre inkább tudatosul, hogy pontosítani kell, mire fókuszáljanak az Oroszországgal szembeni korlátozásokat illetően. A szankciós rezsim – mondta a diplomata – nem működik úgy, ahogy kellene, gond van a cseppfolyósított földgázzal, az olajjal és néhány más kereskedelmi termékkel. Mindenekelőtt – és ezt már egy harmadik diplomata jegyezte meg – az Európai Bizottságnak kell javaslatot tennie a szükséges intézkedésre, és nem lehet a soros magyar elnökséget hibáztatni azért, ha a tagállamok előtt nincs tervezet, így nem tudnak miről beszélni.

David O’Sullivan, az EU szankciós ügyekkel megbízott csúcsdiplomatája szerint az Unióban újra kell nyitni a vitát arról, hogy kiterjesszék-e szankciókat az EU-n belüli vállalatok külföldi leányvállalataira is. A lengyelek az elnökségük alatt azt is el szeretnék érni, hogy legyen átláthatóbb, pontosan milyen mennyiségben érkezik orosz fosszilis energiaforrás az EU-ba, akár valamilyen hamis ürüggyel.

Ukrajnának meg kell fordítania a dolgok alakulásának eddigi irányát, mielőtt tárgyalóasztalhoz ülhetne – vélekedik Jack Watling fegyverkezésügyi szakértő a Foreign Affairs című amerikai külpolitikai folyóirat internetes változata által közölt elemzésében. Két fontos feltételre hívja fel a figyelmet: stabilizálni kell a frontot a Donbasz térségben, valamint nyugati biztonsági garanciákra kell szert tenni. Volodimir Zelenszkij tervét, amely az ukrán elnök reményei szerint elvezethet a győzelemhez, meglehetős kétkedéssel fogadták a külföldi partnerek, akik attól tartanak, hogy a toborzás és a kiképzés megreformálásának hiányában önmagában a hadfelszereléssel való ellátás nem fogja tudni megszilárdítani a frontot – írja a szerző, és hozzáteszi: arra sem mutatnak hajlandóságot a partnerek, hogy megadják Kijevnek a várt biztonsági garanciákat. A jelenlegi helyzetet úgy értékeli Watling, hogy a harcmezőn Ukrajna pozíciója romlik, a diplomáciai erőfeszítések pedig egyhelyben topognak, mert a két amerikai elnökjelölt radikálisan eltérő nézeteket vall a konfliktust illetően.

A szakértő szerint Ukrajnának sürgősen képessé kellene válnia arra, hogy korlátozza Oroszország felderítőképességeit, és hogy növelje tüzérsége hatékonyságát. Új védelmi vonalakat kell kialakítania a meglévő mögött, ugyanakkor pedig több emberre is szüksége van. Tekintettel a két fél egymás számára kölcsönösen elfogadhatatlan követeléseire, úgy ítéli meg, hogy az esetleges tárgyalások legvalószínűbb kimenetele pusztán egy tűzszüneti megállapodás lehetne, átfogóbb békeegyezmény nélkül. Ukrajna biztonsági igényeit pedig Watling szerint úgy lehetne kielégíteni, hogy létrehozzák az olyan nyugati országok koalícióját, amelyek tűzszünet esetén hajlandóak csapatokat küldeni Ukrajnába, az Egyesült Államok pedig ezt támogatásáról biztosítja.

Donald Trump, a republikánusok elnökjelöltje a minap egy kaliforniai választási gyűlésen azt ígérte, hogy az illegális bevándorlóktól való megszabadulás érdekében hajlandó lenne alkalmazni egy 1798-ban meghozott törvényt, az ellenséges idegenek deportálásáról szóló jogszabályt is – olvasható az amerikai közszolgálati rádió, az NPR weboldalán. Trump dicsérte azokat a több mint kétszáz évvel ezelőtti régi szép időket, amikor a politikusok szerinte még kemény emberek voltak, hiszen ma már nem lehetne meghozni ilyen törvényt. 

A szóban forgó törvény – angol neve: Alien Enemies Act – feljogosítja az elnököt, hogy háború idején elrendelje az Egyesült Államokkal ellenségesnek tekintett külföldi állam polgárainak őrizetbe vételét, áttelepítését vagy deportálását.

Mint az NPR cikkéből kiderül, ezt a törvényt eddig mindössze háromszor alkalmazták, mindig katonai konfliktus idején: az 1812-es háborúban a brit alattvalókkal szemben, az első világháború alatt a központi hatalmak – a Német Birodalom, Ausztria-Magyarország, az Ottomán Birodalom és Bugária – polgáraival szemben, majd a második világháborúban, Pearl Harbor megtámadása nyomán, a japán, a német és az olasz állampolgárokkal szemben.

E törvény alapján az elnök csak akkor járhatna el, ha a Kongresszus már hadat üzent valamely külföldi államnak, márpedig ilyesmire a második világháború óta nem volt példa – annak ellenére sem, hogy az Egyesült Államok az elmúlt évtizedek során számos fegyveres konfliktusban vett részt.

Az elnöknek egyébként semmi szüksége nincs erre a törvényre, az illegális bevándorlók elfogása, őrizetbe vétele, illetve kitoloncolása enélkül is elrendelhető. Vagyis – ezt már én teszem hozzá – a felvetés a „mondjunk megint valami nagyot” mottó jegyében hangzott el.