Mi a különbség az ételintolerancia és ételallergia között?

A professzor elmondta, allergia esetében a szervezetbe bekerülő allergénekre speciális allergiás reakció jelenik meg. Az allergia lefolyása nagyon gyors, sokszor életveszélyes állapotot okoz, az ételintoleranciák viszont nem adnak azonnali reakciót, és általban nem generazliát, tehát nem érinti az egész szervezetet. Lényeges különbség továbbá, hogy az allergia olyan tüneteket produkál, ami a szervezet egészét súlyos helyzetbe hozza, például súlyos keringési sokkot idézhet elő. Az intoleranciáknál genetikailag öröklött állapotok is szóba jöhetnek, például amelyek bizonyos enzimek termelődésének hiányát jelentik, így a bizonyos tápanyagokkal való találkozás nem várt következményeket eredményezhet. Bizonyos tápanyagok egy része nem képes felszívódni - például a tápcsatorna nyálkahártyáján keresztül -, így a bél üregében felhalmozódva tüneteket okoz, és így tovább. Amíg az allergia ritka kórállapot, az intoleranciák nem életveszélyes, de igen gyakori kórállapotok.

Az ételallergiások és intoleránsok száma növekvő tendenciát mutat, aminek pontos oka nem nagyon ismert. Közrejátszik, hogy a pontosabb diagnosztika lehetővé teszi a kórállapotok felismerését, valamint az ismeretek is jobban elterjedtek. Számos hipotézis is rendelkezésre áll, hogy vajon miért növekszik ezen kórállapotok száma. Közrejátszhat az, hogy kevésbé vagyunk kitéve olyan betegségeknek, amik anno megfelelő irányba terelték az immunrendszert, amitől ellenállóbbá vált, de a genetikai állomány változása és felmerül, és még sorolhatnánk.

A leggyakoribb problémák életkoronként változnak. Kisgyerekeknél a tejérzékenység, a laktózintolerancia, a gluténérzékenység a leggyakoribb, az allergiák közül a mogyoró-, dió-, halallergia. Míg egyes allergiás kórképek kinőhetők - a tejallergia pl. 3-5 éves korra csillapodik -, a mogyoróra mutatott allergia életre szól.

Komolyabban vesszük az ételallergiát, mint az intoleranciát? Barkai professzor szerint ez a realitás. Ha kiderül, hogy valaki allergiás egy ételre, akkor ez felderíthető és kiiktatható a táplálékból. Intoleranciák esetében ez már nem olyan egyszerű kérdés, mert a tünetek hosszú távon alakulnak ki, a diéta tartása nem épp egyszerű, főleg glutén tekintetében, hiszen sok esetben a mindennapi életben nem megvalósítható. Illetve a betegek is hajlamosak adott esetben nem annyira odafigyelni, hiszen ezeket elfogyasztva, nem lesz azonnal reakció, amiből azt gondolhatják, hogy nem olyan súlyos a probléma.

Elvárható-e egy gyerektől, hogy maximálisan betartsa a diétát az iskolában, óvodában? A professzor szerint erre kell törekedni, ez a cél. Minden táplálkozási probléma megoldása egyfajta önmenedzseléssel lehetséges, a gyereket kiskorától célszerű megtanítsa a diétára, amivel önmenedzselővé válik. Bizonyos helyzetekben nehézséget jelent a diéta tartása, például a veleszületett anyagcserezavarok nem mindig kezelhető megfelelően, hiszen nincsenek rá mindig tekintettel a menzai konyhák, vagy éttermek, de ettől függetlenül a gyereknek muszáj megtanulni, hogy mit ehet és mit nem. A kortársnyomás persze megnehezíti a dolgot, de ezért fontos az edukáció, amivel az osztálytársak érzékenyíthetők a társaik problémáira.

A professzor szerint az egy rossz irány, hogy ételintolerancia esetén mindenmentes diétát ajánlanak fel az iskolai menzákon. Tartós fogyasztás esetén bizonyos tápanyagok szervezetbe jutása ezáltal csorbát szenved, és bizonyos hiányállapotok alakulhatnak ki, ami nagyon helytelen egy fejlődő szervezet esetében, orvosilag egyáltalán nem támogatott. Segíthet viszont, ha például családon belül mindenki felveszi az adott diétát, például 1-es típusú cukorbeteg gyermek esetében a kalória, szénhidrát és fehérje mennyisége a család többi tagja esetében is kontroll alá kerül. Pszichés, élettani szempontból is jó, ha a család ilyen tekintetben koherensen gondolkodik.