Miért nincs Kossuth Zsuzsa Florence Nightingale nélkül?

Ma is a Klasszikusok újratöltve rovatunkkal indultunk, ezúttal Bárány Tibor filozófus fogadta el a meghívásunkat. Tíz évig tanította kreatív írás óráin a magyar irodalom egyik ikonikus darabját, Szerb Antal Utas és holdvilág című regényét, a műsorban ezt ajánlotta újraolvasásra, újragondolásra. Hogy miért? Ezt is megkérdeztük tőle.

 

Ezt követően Barcsay Jenőről volt szó, Szabó Noémi, művészettörténészt kérdeztük. Az alkalom pedig nem volt más, mint hogy 125 éve született a magyar festészet kiemelkedő alakja, az absztrakt-konstruktivista irányzat meghatározó képviselője, akit a legtöbben talán, mégis a Művészeti anatómia című tankönyve révén ismerünk a leginkább. Ki volt ő, mit lehet tudni a nemrég előkerült monumentális szénrajzáról, az Asszonyokról, és mi várható a Barcsay-emlékévben? Erről is szó volt a beszélgetésben.

 

A folytatásban a reformkorba utaztunk. Azt szerettük volna egy kicsit körbejárni, hogy miért tartja a nemzetközi közvélemény Florence Nightingale-t a modern tábori ápolás megteremtőjének, miközben kortársára, Kossuth Zsuzsannára szinte alig emlékszünk. Vendégünk volt Gulyás Adrienn, történész, a reformkori nőtörténet ismert kutatója, aki részletesen mesélt a mindössze 37 évet élt Kossuth Zsuzsanna tragikus sorsáról, a korabeli az ápolónői-ápolásszervezői pályájáról, rabságáról, emigrációjáról, és testvérével, Lajossal való kapcsolatáról is. 

 

Végül Balogh Mirjána érkezett hozzánk, aki a MOMÉ-n készült animációjával Kristály Medve-díjat nyert pár hete a Berlinálén. Filmje, a Wish You Were Ear a szerelmi kapcsolatok önképformáló hatásáról szól, és a fiataloknak szóló rövidfilmek kategóriájában választották a legjobbnak. Az alkotói folyamatról és a fesztivál-élményeiről kérdeztük Balogh Mirjánát.

 

„Ez az első film, amit csináltam, és ez volt az első fesztiválom, Berlinben sem jártam még” – mondta el a műsorban a rendező, aki azt akarta megragadni, hogyan tudjuk – vagy épp nem tudjuk – elfogadni az elmúlt kapcsolatok okozta változásokat azok lezárása után, illetve miképpen válnak ezek a változások az énképünk részévé. „Az átalakulást néhányan veszteségként élik meg, mások úgy érzik, hogy az teljes mértékben a részükké vált. Azt gondolom, hogy ez egy komoly önelfogadási folyamat, és erről szól a történet is” – fogalmazott filmjéről Balogh Mirjána, aki 2024-ben végezte el a MOME animációs mesterképzését. 

 

A Wish You Were Ear egy olyan világban játszódik, amelyben ha egy pár szakít, el kell cserélniük egy testrészüket. Az emberek így nemcsak szó szerint elveszítik egy részüket, de magukkal is hordozzák minden volt kapcsolatukat. Két, egymással kapcsolatban álló ember egymást akarva-akaratlanul formálja, a közösen megélt idő alatt történt változások pedig őket is alakítják, a részükké válnak. Az alkotó a testrészekkel a kapcsolatok transzformáló hatására reflektál, minden idegen rész egy-egy újabb változást szimbolizál. 

 

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetések meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)