Milyen volt ember és állat kapcsolata több ezer éve?
22/08/2020 08:30
| Szerző: Lay Viktória/Klubrádió
A Klubrádió új természet- és környezetvédelmi műsora, a Zöldklub első adásában pszichológus szakértővel a feröeri bálnavadászathoz kapcsolódóan arról beszéltünk: miért maradhatnak meg még mindig állatok feláldozásával járó hagyományok. Aztán archezoológus vendégünkkel azzal folytattuk: vajon több száz, ezer évvel előttünk hogyan viszonyult az ember az állatokhoz.
Öldöklés vagy kultúra?
Július közepén kezdődött meg a dán fennhatóság alá tartozó Feröer-szigeteken a hagyományos bálnavadászati szezon. A hagyomány fél évezrede tekint vissza, áldozatai a gömbölyűfejű delfinek. A szigetek kormányzata szerint az öldöklésnek ez a módja fenntartható és szabályozott. A cetek leölését a kultúrájuk részének tartják. Hangsúlyozzák, hogy az állatokat nem csak elpusztítják, de meg is eszik. Évente átlagosan 800 delfinnel és bálnával végeznek, egy nagyjából 100 ezres populációt ritkítva így. A hagyományt a koronavírus-járvány ellenére is megtartották. A műsor első felében Antal Gábor pszichológussal arról beszélgettünk, miért maradhatnak fent még mindig az állatok kínzásával és feláldozásával járó hagyományok, például a bikaviadalok? Hogyan befolyásol egy társadalmat, ha legalizálva van az erőszak, és milyen motivációk állnak egyéni szinten egy állatkínzási eset mögött?
Antal Gábor szerint ahhoz, hogy bármilyen tradíció megszűnjön, az kell, hogy a csoport tagjaiból valaki elkezdje megkérdőjelezni azt a tevékenységet, amit folytatnak. Meghatározhatja egy nemzet identitását egy ikonikus esemény, mint például a bikaviadal, de egyre többször tapasztaljuk, hogy a kultúrkör tagjai, főleg a fiatalok kezdik felszámolni a szokást. Mindenféleképpen kell annak belátása, hogy az a dolog, amit évszázadok óta folytatunk, valamiért nem jó.
Az egyéni állatkínzásos esetek mögött a szocializáció szintén fontos tényező. Fontos megkülönböztetni, hogy elhanyagolásról, vagy bántalmazásról/kínzásról beszélünk. Antal Gábor szerint az elhanyagolás mögötti pszichológiai háttér más, mint a “nettó” állatkínzás. Előbbi esetben nem a nyílt erőszak megélése a cél, inkább mentális téren kell értelmezni, egy diffúzabb cselekmény. Elképzelhető, hogy az illető nincs jó mentális állapotban, kedvezőtlenebb személyiségszerkezetű, aki nem élvezi, hanem nem gondolja végig a dolgokat, esetleg alacsony az empátiás készsége. Mi történhet annak az embernek a pszichikumában, aki végignézi akár a társállata agóniáját? Szóba kerülhet a depresszió, a demencia is, ahol nem lehet tudatosságról beszélni. Állatkínzás egyre több van, amelynek a médiában csak a töredéke jelenik meg, hatalmas a látencia. A szakember elmondta, hogy egyebek mellett (pszichopátia például), ha gyerekkorban jelenik meg ez az agressziós késztetés, ott nem valósult meg az a szükséglet, hogy a gyerek kapcsolódjon a szüleihez, visszacsatolást kapjon, nem tudja jelezni a szükségletét, így nem marad más, hogy a gyerek „alatt” lévő élőlényeket bántja, ami a humán világban nem megélhető.
Ember és állat kapcsolata több ezer éve
A második fél órában Bartosiewicz László archezoológus, a Stockholmi Egyetem tanára volt a vendégünk, akivel régészeti állattani leletek alapján vizsgáltuk meg, vajon előttünk több száz, ezer évvel hogyan viszonyult az ember az állatokhoz? Mindig is kerestük a módját, hogy a lehető legkevesebb szenvedést okozzuk nekik? Látszik-e egy csontanyagon, hogyan vágták le az adott haszonállatot?
Nagyon gyakran az állat közvetítő az emberek között, az ember-ember közötti kapcsolatokra is fény derül, valamint az égiekkel folytatott kommunikációra, amiket töredékekből, apró darabokból próbálnak megállapítani. Elsősorban viszont az állat biológiai meghatározásával foglalkoznak, miket háziasítottak, milyen részeit használták, milyen morfológiai változásokon ment keresztül az állat. Az archeozoológus professzorral arról is beszélgettünk, milyen hasonlóságokat találtak a Bolíviában zajlott ősi vágási szokások és a mongóliai szokások között, valamint hogy valójában mennyire keveset tudunk például a lovas- vagy bármilyen állattal eltemetés motivációiról, szokásairól. Az írásos anyagok hiányában az értelmezés mindig a jelenkori emberek gondolkodásán múlik.
Az adást a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. Címlapi kép:
2020. augusztus 21., péntek 15:00
Műsorvezető: Lay Viktória
