Minden jó, ha jó a vége – Bálint Ágnesre emlékeztünk

Az írónő lánya azt mondja, sosem voltak hagyományos, hétköznapi család. Hatalmas házban laktak Vecsésen, ahol folyton futott minden, mert édesanyja dolgozott a két gyerek mellett. Egyszerre volt közismert meseíró, televíziós szerkesztő és családanya is, de valahogy mégis derűvel, könnyedén élték meg a mindennapokat.

Úgy véli, könnyed derűjét és természetszeretetét a szülővárosából, a Duna melletti Adonyból hozta. Unokája, Sárváry Barbara azt meséli, hogy sokat voltak a természetben, amit csak tudott, megtanított neki az állatokról és a növényekről. Gyerekként is úgy látta, hogy nagymamájának volt egyfajta alapvető hitelessége. Nem akart tanítani, de mégis az egész lényével és azzal, ahogy élt, azt tette.

Németh Ágnes szerint édesanyja látta, hogy mi viszi előre a világot. Ez egy ritka tulajdonság, kevesek sajátja, de ő ösztönösen tudta és érezte, hogy mi lenne a legjobb. Akkoriban még ugyan szó sem esett természetvédelemről, azonban Bálint Ágnes volt az első, aki a Kuckó című sorozatával behozta a magyar televíziózásba a természetvédő műsorokat. Ennek ellenére nem gondolja, hogy ha a meseíró ma élne, élharcosa lenne a zöld mozgalmaknak, neki mindig szelíd eszközei voltak. Úgy gondolja, édesanyja talán nem állna ki semmilyen tüntetésen, de a saját maga csöndes és hatékony eszközeivel harcolna.

Hősein keresztül generációkat nevelt erkölcsre, jó magaviseletre és testvéri szeretetre. A régi mesék alapszabálya kicsit más volt, a végére a konfliktusok elrendeződtek. Manapság már nem feltétlen végződnek jól a történetek, de úgy tapasztalja, hogy az emberek nagy részében még él a happy end utáni vágy. Sokan keresik meg a családjukat azzal, hogy megköszönjék a meséket, és elmondják, hogy a gyerekeik és az unokáik is ezeken nőttek fel.

Szerinte édesanyja látta, hogy a türelmetlen szülők hogyan bánnak a gyerekekkel, pedig a gyereknevelésnek csak szeretetből és türelemből kellene állnia. A mai világban ezt rettentő nehéz kivitelezni, minden szülő rohan, és ezáltal a gyerek is türelmetlenebbek. 2010-ben nyitották meg a Bálint Ágnes Emlékházat, ahol hat évig élvezet volt gyerekekkel dolgozni, de szembetűnő, hogy az utóbbi időkben egyre több olyan gyerek van, aki meg se hallja, amit mondanak neki, türelmetlenek és figyelmetlenek. Azért az Emlékházban azt is látja, hogy hiába lett más a világ és a tempó, ahogy elkezdődik a mese, a többség rögtön benne van a történetben. Bálint Ágnes unokája nevetve teszi hozzá, hogy a nagyszülők a leglelkesebbek. Hiszen ez remek családi program, ahol a gyerekekkel töltött idő mellett nosztalgiázni is tudnak. Nagyon fontos, hogy együtt legyen a család, a gyerekeknek mindig is nagy szükségük lesz az intimitásra, az összebújásra, ami megalapozza az érzelmi stabilitásukat.

Lánya azt mondja, a család a századik évfordulóra a Fánni, a modern tündér nyomtatásával készült, amely korábban sosem került kiadásra. Ebben a műben megmutathatják, hogy élt és alkotott a fiatal írónő. Meghagyták a műhöz eredetileg készült rajzokat is, hiszen Bálint Ágnes maga illusztrálta a műveit. Azt mondja, édesanyja már hatévesen rajzokban mesélte el, amit leírni még nem tudott. A mesevilág nagy boldogság volt számára, hiszen azt szerette volna, ha mindenki békében, boldogságban élne, és mindennek jó lenne a vége.

A beszélgetést a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. Kiemelt kép forrása: a Bálint Ágnes Emlékház Facebook-oldala