„Mindkettőnknek akarni kell”

Az adás elején lengyelországi gyerekkoráról is mesélt Gordon Eszter, ahova egész családjával édesapja munkája miatt költözött. Gordon István, volt varsói nagykövet háromszor töltötte be külföldi megbízatását, ebből kétszer öt évet feleségén kívül, a gyerekei is vele voltak.

Gálvölgyi János kérdésére a fotós elmesélte, hogy a nyolcvanas években Varsó nem volt egy leányálom. Még vannak emlékei az üres üzletek előtt álló sorokról. Hozzátette, mivel a diplomata boltban ők vásárolhattak, mindig vettek lengyel barátaiknak is húst, ha azok nem jutottak hozzá.

Eszter és testvére, mivel óvodába Lengyelországban jártak, a nyelvet hamar elsajátították, ugyanakkor később gyerekközösségbe már kevésbé kerültek, mivel szüleik, akik pedagógusok, otthon tanították őket. A fotós elmesélte, hogy angol nyelvű iskolába nem volt ajánlatos beíratni őket, azon kívül pedig csak lengyel iskolát választhattak volna, de akkor szombaton is be kellett volna járniuk.

Gordon Eszter számára a gyerektársaságot elsősorban az edzések jelentették, ugyanis versenyszerűen asztali teniszezett. Egy sérülés miatt kellett abbahagyni a sportot, ekkor jött a fotózás. Hozzátette, édesapjától kapta az első fényképezőgépét. Ahogy a legtöbb mindenben őt követte. Eszter angol-orosz szakon végzett az egyetemen, ahogy az édesapja is orosz szakos volt, tőle örökölte a pingpong és a fotózás iránti szeretetét is.

A lengyelországi évek után nehéz volt a beilleszkedés itthon, mesélte Gordon Eszter. Az iskolában halasztott egy évet, így egyszerre érettségizett az öccsével, majd az egyetem elvégzése után egy évig oroszt tanított a Radnóti Gimnáziumban.

A professzionális fotózás pedig csak később jött, ahogy az az adásból kiderült.

 

Elindultunk Az Év Honlapja 2020 versenyen. Az alábbi képre kattintva szavazhat ránk, hogy miénk legyen a közönségdíj.

Az oldalra jutva jobbra fent lát egy kék gombot majd, arra kell kattintani, mellette pedig látszik, hány szavazatnál tartunk. Ez is egy apró segítség a Klubrádiónak. Köszönjük.