Mondanak mindent, és annak az ellenkezőjét is – Kárpáti Iván jegyzete

Lassan könyvtárnyi irodalma lesz annak, mit nem tudunk, arról a komplex jelenségről, amit összefoglaló néven koronavírus-járványnak hívunk. Már átléptünk azon, hogy ezt kizárólag egészségügyi kérdésként kezeljük, olyan multidiszciplináris káosszá vált, amit egy darabig nem szálazunk szét.

Kezdjük a legrosszabb hírrel: a világgazdaság leállításával járó intézkedések csak azokat nem védték meg szerte a világban, akik a leginkább veszélyben voltak. Európában az áldozatok fele idősotthonokban élt, és a kórházakban dolgozók sem voltak, vannak biztonságban. Ezt nehéz lenne vitatni, ez ott lesz a statisztikában, a történelemkönyvekben. Csatlakoznak majd hozzájuk azok a tömegek, akik nem kapták meg a szükséges kezeléseket, és amikor majd emiatt nem 10-20, hanem mondjuk 3-5 év múlva halnak meg, az már nem lesz előttünk a címlapon, sehol a bolygón.

Lehetett volna másképpen csinálni? Biztos, például ha Kína nem hazudozik hónapokon keresztül, valós adatokat oszt meg a járvány sajátosságairól, minden részlet, minden nap emberi életekben és euró milliárdokban lett volna mérhető. Én sem voltam ilyen baromi okos, amikor két hónappal ezelőtt az olaszországi képeket néztem. Elkerülhetetlen volt a pánik és a kapkodás. Az lassan hitbéli kérdés lesz, hogy jön-e az a bizonyos második hullám. Jelenleg azt sem tudják megmagyarázni, hogy a rengeteg idős ember által lakott Floridát, ahova ráadásul a fiatalok meg partizni járnak, miért nem tarolta le a vírus úgy, mint New Yorkot. Meleg és pára? Jó, de akkor miért terjed úgy Brazíliában?

Komoly kutatók mondanak a közvélemény nyomása alatt mindent és annak az ellenkezőjét is, miközben nekik is idő kellene. De idő az már nincs. Emberek milliárdjainak semmi tartaléka, a szegények még szegényebbek és még kiszolgáltatottabbak lesznek.

Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2020. május 26-i, keddi adásában hangzott el.