Napi húsz perc munka, sej! - Dési János jegyzete
30/12/2019 18:01
| Szerző: Dési János/Klubrádió
Jumurdzsák, aki mióta elvesztette a talizmánját arra kényszerült, hogy fideszes hecclapokat olvasson, azon morfondírozott, hogy mégis a muszlim lehet a leghatékonyabb a világon. Merthogy a szakértő Maróth Miklós effendi szerint ők csak napi húsz percet, ha dolgoznak. No most, ha napi húsz perc csatával – mert ki mondja, hogy a csata nem munka – sikeresen elfoglalták a fél világot és évszázadokig megtartották, akkor csak tudnak valamit.
De nem késett rá a válasz:
Ropognak a gépfegyverek,
Bomba robban, sír a berek.
Hol az ágyú, azt kiáltja,
A magyarnak nincsen párja!
Seje-haja-haj, hát előre!
Igazságot Magyarországnak!
- visszhangozta a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történelemtudományok Osztályából verbuvált rohamcsapat, mert ők különösen műveltek voltak. És ahogy megvillant a perzselő nap sugarában bajonettjük hegyén a táncoló fény, hát még a jó öreg Gáspár törzsőrmester a kalocsai forradalmi ezredből is pödörintett egyet a bajusza végin.
Hej, aranyos leventék – sóhajtott és közben arra gondolt, mégis milyen jó, hogy már nem neki, a kérges szívű egyszerű katonaembernek kell kimondania a bölcs szót, hanem van arra itt egy Széchenyi-díjas, Corvin-láncos volt akadémiai alelnök, a katolikus egyetem alapítója, az akadémiai intézetek új ura.
Közben felzárkózott a Gazdaság- és Jogtudományok akadémiai osztálya is, akik kicsit már tovább is mentek:
Felzördülnek a fegyverek,
Újvidékre menetelek.
Szabadkáig meg sem állok,
Ne sírjatok, magyar lányok!
És feszesen meneteltek a hősi halálba, ahogy ezeket a szép katonanótákat danolók szoktak a magyar történelem során. Elébb még legyilkoltak pár falut, akaszttattak és kardélre hánytak, majd partizánvadászat címén kisebb tömeggyilkosságokat rendeztek, hogy aztán hősiesen elhulljanak. De nem szomorkodtak, mert tudták, az utókor méltón emlékezik meg róluk, lesz szép turulos emlékműbe vésett nevük – ahová kisebb tömeggyilkosoknak felkerülni igazán nem egy ügy.
Mindeközben Jumurdzsák, aki mióta elvesztette a talizmánját arra kényszerült, hogy fideszes hecclapokat olvasson, azon morfondírozott, hogy mégis a muszlim lehet a leghatékonyabb a világon. Merthogy a szakértő Maróth Miklós effendi szerint ők csak napi húsz percet, ha dolgoznak. No most, ha napi húsz perc csatával – mert ki mondja, hogy a csata nem munka – sikeresen elfoglalták a fél világot és évszázadokig megtartották, akkor csak tudnak valamit. Vagy – okoskodott tovább isztambuli csupa üveg, beton házának 79. emeletén – ha ezt a nyüzsgő, felhőkarcolókkal övezett várost a Boszporusz két partján, hidastúl metróstúl midnenestül napi húsz perc munkával összedobtuk, hát akkor valóban lehet minket irigyelni. De lakosságot nem cserélnénk arra a lusta népségre, amelyik napi 10-12 órát gürizik, aztán hogyan él ma.
Jumurdzsák megdörzsölte a fél szemét, és szegény Bornemissza Gergő barátjára gondolt, aki havi 195 ezerért rezidens orvosként dolgozott Egerben és az ő Vicuskájára, aki egyszerű tanítónéniként annyit kapott, hogy egy janicsár azért már a jatagánját sem húzná elő.
Mindeközben Maróth Miklós éppen a kifestőjét színezte tovább, amit a foglalkozáson kapott és az újvidéki mészárlást mutatta be az óvodásoknak az ő színvonalukon, kiemelve a magyar katonaerényeket. S így észre sem vette, hogy feje felett elrepült egy bevonuló fehér ló.
Dési János jegyzete a 2019. december 30-i Esti gyorsban hangzott el.
Címlapi kép: Fortepan.hu
