„Ne engedjük Orbánnak, hogy ellopjon szavakat!”

A hvg vette észre, hogy Orbán Viktor római beszédében azt mondta, Magyarországon a jobboldalnak 45-50 százaléka van a médiában, pedig januárban még a baloldali médiatúlsúlyt nyögte a miniszterelnök. Vajon mi történt nála, amitől egyszer csak megszűnt a hihetetlen baloldali médiatúlsúly, és kihozta egálra?

Polyák Gábort kérdeztük, aki azzal kezdte: Orbán Viktor attól függően is értelmezi a számokat, hogy kinek beszél, ettől lesz félig tele vagy félig üres a pohár. Most olyan közegben volt, ahol azt kellett bizonygatnia, hogy sikeres a politikája. Egy még nála is szélsőségesebb szervezet rendezvényén, amely nyilván nem tud semmit a magyar viszonyokról, de az érdekli, hogy a populista irány hatalomra jutva mit tud elérni. Fontos biztatás, hogy még a liberális többségű sajtó is átformálható, túlsúlyba ugyan nem kerül szerinte a saját oldala, a miniszterelnök „megelégszik a fele-fele aránnyal”.

Műsorvezetőnk azt emelte ki, hogy Orbán Viktor már sokadszorra állította (most éppen a „helyi fasiszták” előtt), hogy van egy liberális, ellenzéki média és van egy olyan, amelyik mintha független jobboldal lenne. Mintha az egyik oldal (különös tekintettel a KESMA-ra) nem az ő fizetési listáján lenne, a másik meg nem oszlana meg független és baloldali vagy liberális pártmédiumokra.

Polyák Gábor azt vetette közbe, hogy milyen alapon tekintjük egyáltalán Orbánt konzervatív jobboldalinak, mi köze az ő politikájának mondjuk a német CDU konzervativizmusához? Ha ezt sikerülne megértetni Nyugat-Európában, akkor könnyebben meg lehetne mutatni, hogy amit ő konzervatív médiának hív, az nem média, hanem politikai kiszolgáló személyzet, amelynek egyetlen célja, hogy mindig igazat adjon a vezérnek.

De amíg őt konzervatív politikusnak tekintik, addig ez az üzenet nem juthat el. Nemcsak tévedés, hogy Orbán Viktor és pártja kereszténynek, konzervatívnak állítja be magát, mert a Fidesz kommunikációjának fontos része, hogy szavakat kisajátítanak és átértelmeznek a saját szájuk íze szerint. Alapprobléma, hogy megengedjük Orbán Viktornak, hogy szavakat kisajátítson és átértelmezzen – hangsúlyozta.

Felhívta a figyelmet arra is: Orbán Viktor olaszországi beszédében azt mondja, hogy idehaza nyilvánosságok versenyeznek egymással. De ezek a narratívák sehol nem találkoznak, két valóság van, közük sincs egymáshoz, az egyik teljesen átértelmezi a szavak jelentését, újraírja a hallgatóság gondolkodásmódját, miközben a másik oldal nem tud kitörni a buborékból, utat találni oda, hogy megértesse a másikkal, miért baj az, hogy Orbán Viktor a maga képére formálja az intézményrendszert, a médiát, a nyelvet.

Para-Kovács Imre szerint már csak azért sem létezhet két oldal, mert a feltételek teljesen egyenlőtlenek. Az egyik szedi a csikket a Moszkva téren, a másik meg a negyedik vadászkastélyát veszi. Erre reagálva Polyák Gábor hozzátette: még egy szó, amit kisajátítottak, a piac. Úgy állították be, hogy a Népszabadság bezárása piaci döntés volt, a KESMA piaci alapú intézmény, és sajnos a világ elhiszi vagy cinikusan hátat fordít, mikor arról van szó, hogy ezek üzleti döntések eredményei. Magyarországon nagyon régóta nincs piac, a reklámbevételek politikai akaratból ömlenek a kormányoldalra véleménye szerint.

Júliusban írt a témáról a Mérték, az elemzést itt olvashatják el. A beszélgetést a cikk elején, a lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Címlapi kép: Orbán Viktor Facebook-oldala)