Ne legyen az oltatlan az új migráns – Selmeci János jegyzete

Európában a koronavírus elleni védettséggel nem rendelkezők – azaz az oltatlanok – jogait korlátozni fogják, egyes országokban már korlátozzák is. Én nem örülök ezeknek az intézkedéseknek, mert szerintem súlyos társadalmi feszültségekhez, a szegényebb rétegek leszakadásának fokozódásához vezethetnek, igazságtalanul sújtják a szegényeket és a gyerekeket, emellett veszélyes precedenst teremtenek, amire az életünkbe való beleszóláshoz az elmúlt másfél évben indokolatlanul sok lehetőséget kapó, és ezt látványosan megszerető politikusok később majd más csoportok jogainak korlátozásakor hivatkozhatnak.

Az oltatlanok általános korlátozása nem csak a liberális jogállami normák sérülése miatt lehet aggályos – én nem hiszem, hogy a kórházak túlterhelése csak ilyen módszerekkel lenne elkerülhető, főleg most, amikor a veszélyeztetettek nagy része már be van oltva –, de felvet morális és tudományos kérdéseket is. Utóbbiról laikusként jobban jár az ember, ha keveset beszél, de ha az oltások megvédenek a súlyosabb következményektől – tehát aki akarja, megvédheti magát, – viszont az oltottak is elkaphatják és terjeszthetik a vírust, akkor számomra nem világos, hogy a különbségtételnek milyen alapja van. Én is hallottam, hogy az oltatlanokban mindenféle veszélyes mutációk alakulhatnak ki, de ha potenciális veszélyekre, bizonytalan eséllyel bekövetkező eseményekre hivatkozva elkezdünk jogokat korlátozni, akkor a demokráciának kábé vége is lesz.

Leginkább ennyire aggaszt, hogy felerősödni látszanak az oltatlanokat hibáztató hangok, szaporodnak a „miattatok lesznek újabb korlátozások” típusú kommentek, azaz a migránsok meg a különböző más kisebbségek mellé most itt vannak az oltatlanok, egy újabb csoport, akiket utálni lehet. Pedig az oltatlan szomszédunk sem akar megfertőzni minket, nem hiszem, hogy úgy értelmezi a szabadságjogait, hogy neki joga van nekünk ártani, hanem úgy, hogy joga van nem beoltatnia magát egy amúgy nem kötelező oltással. Ő ugyanúgy otthon maradt, amikor otthon kellett, önkéntes karanténban vonult, amikor kellett, felvette a buszon a maszkot, amikor fel kellett, és most, amikor az oltásoknak hála már meg lehet védeni az veszélyeztetetteket, úgy döntött, hogy inkább viseli a fertőzés esetleges következményeit. Nem hiszem, hogy boszorkányüldözést érdemelne, ahogy a másik szomszédunk, az a beoltott anyuka sem, aki nem oltatta be a gyerekeit, mivel nem akart erről helyettük dönteni, a nagymama pedig már ezer éve védett. Lehet, hogy a szomszédaink nem döntöttek jól, de rosszul dönteni is joguk van, ráadásul több millió ilyen „szomszédunk van”, aligha lenne jó, ha potenciális gonosz gyilkosként tekintenénk mindannyiukra.

Senki sem láthatja előre, hogyan alakul majd a járvány, egészségügyi vészhelyzetben szükség is lehet bizonyos korlátozásokra, de szerintem jó lenne a következő hónapokat úgy átvészelni, hogy közben nem gyűlöljük meg egymást, és megőrizzük azt a szabad Európát, ahol a világon talán a legjobb élni. Egyikben sem állunk éppen jól.

Selmeci János jegyzete a 2021. augusztus 13-i Esti gyorsban hangzott el.