Ő volt, aki vidáman rettegett

Új ablakban

2019. május 01. Dobszerda (2019. május 1., szerda 20:00)

47:27

00:00

Műsorvezetők: Váradi Júlia

 

"Aki vidáman rettegett ... Az Irodalomtörténeti Lexikon-ban néhány soros szócikk tudósítja a véletlenül oda lapozót, hogy Vándor (Walder) Lajos 1913 és 1945 között élt, és hogy költő volt. A fasizmus elhurcolta, és azóta nyoma veszett. Pedig nem is neki veszett nyoma, hanem izgalmas, egyéni hangú költészetének, amely egy történelmi másodpercben népszerű és nagyra értékelt volt a hazai pódiumokon.” 

Így értékelte Hegedűs Géza irodalomtörténet professzor a huszadik század egyik legizgalmasabb költőjét, akinek verseit a háború óta nem ismerte senki.

Most az Ausztráliában élő lányának köszönhető, hogy rádöbbenhetünk, ki is volt az az ember, aki a harmincas évek életérzését, saját szorongásain és rettegésén felülemelkedve tökéletesen képes volt tökéletesen megfogalmazni.

A Dobszerda vendége Silberstein Ágnes volt, Vándor Lajos lánya, aki nemcsak édesapja, hanem drámai sorsú családja történetét is segített megismertetni a hallgatókkal.

 

Walder Lajos

 

VÁNDOR LAJOS:

MI, AZ ÁBÉCÉ HUSZONÖT BETŰJE... 

Mi, az abcdefghijklmnopqrstuvxyz 
az ábécé huszonöt betűje -
szomorúan vonjuk le a következtetéseket arról,
ami Európában történik,
és hajlandók vagyunk kimondani, ha kell,
az általános betűsztrájkot,
még a kínai ábécé negyvenezer betűjére is -ha az európai államok
nem változtatják meg
a követségeiknek adott titkos külpolitikai prospektusaikat.
Mi, akik egyformán szolgáljuk az Angol világbirodalmat és a Magyar Királyságot, 
a harmadik Francia Köztársaságot és az Orosz Szovjetet, vádoljuk a világ lelkiismeretének sajtófőnökét azzal, 
hogy egymás után
a legsúlyosabb sajtóhibákat követi el.
Mi, akik germán vagy latin alakban,
Nyugat minden hadüzenetében és békekötésében jelen voltunk,
vádoljuk a történelemírókat,
akik meghamisítva az emberiség történelmét –
véres nemzeti történelmet akarnak írni.
Mi, akik voltunk Courths-Mahler-regény és Zarathusztra,
Shakespeare-vígjáték és Racine-tragédia,
tiltakozunk az új hadüzenetek ellen,
amelyeknek a tervezete már minden állam
hadügyminisztériumában fellelhető.
Mi, az ábécé huszonöt betűje,
akik az ólombányászok és betűöntők jóvoltából
a svéd óvodás gyerekek énekkönyveiben vagyunk
és az olasz anatómiakönyvekben,
akik a Bibliában vagyunk
és a hadirokkantak igazolványaiban –
tiltakozunk minden sifrírozott távirat
és minden politikai becstelenség ellen,
amelyről mi tudunk, de mások nem tudnak,
mert:
nem akarunk a veszteséglistákon újra mint nevek szerepelni,
amelyet az özvegyek és az árvák
könnyes szemekkel olvasnak el.
Mi, az ábécé huszonöt betűje,
az A-tól az Ó-n keresztül a Z-ig
követeljük a világbékét és követeljük a jogegyenlőséget,
és hajlandók vagyunk, lemondva autonómiánkról,
csupán nyolc betűvé összezsugorodni –
hogy a pornográf és detektívregények helyett
beleégessük az emberek szemébe ezt a szót, hogy:
        Szeretet. 
(A vers a Fej vagy írás című kötetben jelent meg 1933-ban)