Nem süllyedünk, mi így szoktunk úszni – Dési János jegyzete

Az év vége felé mi mást lehetne tenni, mint végiggondolni a legnagyobb tanulságokat. Többször felvetettem már, nemcsak az orbáni ármány, hanem – hogy is mondjam finoman –, barátaink egy részének túlzottan kritikus hangja is kell ahhoz, hogy a nyakunkon marad ez az egész. Mindjárt előadom kedvenc példámat, amit gyakran ismételgetek. Egy apróságról jutott eszembe, nem nagy ügy, de annyira olyan, mint a klasszikus vicc a nyuszikával, akivel hol az a baj, hogy van rajta sapka, hol meg az, hogy nincs

December közepén a Francia Köztársaság elnöke, Macron első útja Budapesten a Kozma utcai zsidó temetőbe vezetett, ahol a világhírű tudós és remek ember Heller Ágnes filozófus sírjánál helyezett el egy virágcsokrot. Kétségtelen, nem volt rajta sapka. Nosza a neofiták azonnal támadásba lendültek, hogy micsoda dolog ez, mekkora egy tahó ez – és a többi. Különösebben nem törődve azzal a magyarázattal, hogy a világi francia állam feje nem vesz soha magára semmiféle egyházhoz, valláshoz kötődő jelképet és fájdalom, egy kapedli efféle dolog. Mindegy, akik a disznótorost is vastagon tejfölösen eszik, kiélhették minden okosságukat. Nekik ajánlom ezt a történetet.

A hajótöréshez elsőként hajóra van szükség. A legjobb ehhez egy szép, erős, kecses vízi jármű. Fess, magabiztos matrózokkal, snájdig kapitányokkal és rengeteg olyannal, aki természetesen mindig mindent jobban tud a vízen való közlekedés mikéntjéről. Legyenek ezek a hozzáértők kivétel nélkül jószándékúak, értelmesek, határozottak és feltétlenül naponta legalább három Facebook-posztban igazítsák ki a világot a tévedéseiben.

Azt, hogy a hajó el fog süllyedni, természetesen már régóta mindenki tudta. Széltében-hosszában beszélték a fedélköztől a kapitányi hídig. Többen posztoltak is róla. Meg aztán a patkányok is szépen kiszálltak már.

Ám ennek ellenére senki sem tett semmit, mert úgy vélték, hogy felesleges a córeszra előleget felvenni. Meg aztán mi van akkor, ha mégsem süllyed el. Többen azon az állásponton voltak, hogy valóban a legjobb az lenne, ha elsüllyedne. Mások szerint már régen el is süllyedt. Pár éltesebb hölgy kikérte magának– és aljas rágalomnak nevezte az egészet.

Így aztán amikor a hajó valóban süllyedni kezdett, mindenkit váratlanul ért a dolog. Rögtön akadtak, akik szerint nem is süllyed, csak így szokott úszni. Süllyed, de csak egy picit, semmi gond nincs. Jó, jó szügyig ér már a víz, de ez a magyar átok, ez a nép még nem érett arra, hogy így ússzon a hajója, itt minden hajó léket kap. Kompország.

Már csak a hajó tatja állt ki a vízből. Az utasok többsége belefulladt az óceánba. A víz csak jött és jött fel.

A túlélők kicsiny csapata közben azzal volt elfoglalva, hogy akkor most együtt próbálják-e a vízre taszítani az utolsó mentőcsónakot vagy mindenki külön-külön lökjön rajta egyet.

Néhány különpárti elgáncsolta az együtt próbálkozókat, kokit adott a fejükre, erkölcsileg kioktatta, hogy ez ugye nyilvánvalóan nem megy. És amikor nagy döccenéssel mégis megindult a csónak a korlát felé, akkor kiírta a Facebookra, hogy nem helyesen használják az ikes igéket – és ilyenektől persze mit lehetne várni. Ennyike.

Pedig többen már majdnem megemelték a mentőcsónakot A kritikusok csapatában is hallották a segélykérő felszólítást. Hiszen válaszolgattak. Hogy kikérik maguknak az efféle szemtelenséget. A hajó most ugyan rossz állapotban van, de ezt a többiek okozták azért, mert nem emelték elég magasra a fejük fölé a mentőcsónakot. És különben is, mindjárt jön a Titanic nevű óriástengerjáró és kimenti az egész csapatot, meg lesz itt kérem mindenki mentve, ne tessék hangoskodni.

Az egyik igen magabiztosan kifejtette, hogy nyugaton elektromos csörlőt használnak, amit ezek a bugrisok be se tudnának kapcsolni. Ő már látta ezt többször és el is mondja itt mindenkinek, hogy ilyen szellemi színvonalú társaság nyilvánvalóan nem tud még egy árva mentőcsónakot sem a vízre taszítani és különben is blugy, blugy, blugy.

No és akkor egy jobb egyetemet végzett első osztályú utas felkiáltott, hogy neki nem ezt ígérték. Neki napfény és holiday áll a jegyén és ő ehhez tartja magát. Mert polgári jogállamban az a természetes, hogy a szerződéshez tartanunk kell magunkat és ezért ő elvárja, hogy elsőként szállhasson be a mentőcsónakba. Bár azt túlzásnak gondolja, hogy az egyik hórukkember nem mosott kezet ebéd előtt.

Ekkor nagy reccsenéssel elsüllyedt a hajó és mindenki a vízbe veszett. Pedig a Titanic már egészen közelről dudált.

Nem baj, majd legközelebb – gondolta merülés közben a fedélköz kettes kabin utasa, és megelégedéssel töltötte el, hogy a rumos hordót ügyesen kiemelte az utolsó pillanatban még. Így találtak rá a tengerfenéken a cápák.