Nemes Ádám: "A gépek tanulnak, az emberek butulnak”

Mester Ádám azt mondja, a kutatókat mindig is érdekelte, hogy az emberek működését utánzó építményeket rakjanak össze. A gépi tanulás magába foglal minden olyan algoritmust, ahol különböző adatok alapján tanítjuk meg a számítógépet egy ismeretanyagra. Ezen belül, amivel az emberek napi szinten találkoznak, és a kutatók is mesterséges intelligencia alatt értenek, azok az úgynevezett neurális hálók, amik afféle statisztikai modellek a körülöttük lévő világról, és ezekkel tudjuk azokat az egyben csodálatos, és félelmetes dolgokat megvalósítani, amik egyre jobban betörtek a köztudatba.

Az elmúlt hónapokban ugyan kutatói oldalról nem történt változás, de most értünk el arra a szintre, hogy az átlagemberek is találkozzanak a mesterséges intelligenciával. Az okoseszközök például egyre több információval rendelkeznek a testünkről, folyamatosan figyelik az adatokat, és ezek alapján tudnak figyelmeztetni minket. Ezáltal minden embernek lehetősége lesz egy saját orvost tartani a zsebében, aki figyeli, és egészségügyi tanácsokkal látja el, mielőtt baj történne.

Szerinte véget nem érő dilemma, hogy szükségünk van-e ezekre a rendszerekre, de a technológia folyamatosan olyan eszközöket hozott létre, amik segítették, vagy többé tették az emberek életét. Mindig törekedett arra, hogy bizonyos emberi feladatokat átvegyen, de mindig több munkahelyet teremtett, mint amennyit megszüntetett. Hiszi, hogyha átadjuk a gépeknek azokat a feladatokat, amikkel ők is megbirkóznak, azok lehetőséget adnak az embereknek arra, hogy újfajta önkifejezést és célokat találjanak a megnövekedett kapacitásukkal.   

Azt mondja, elérkeztünk abba az időszakba, amikor a mesterséges intelligencia egyre több területen múlja felül az embert. Hiszen az ember általános intelligenciájával szemben egy bizonyos feladatra vannak megtanítva, abban statisztikailag kevesebb hibával tudnak működni. Az ember és a gép is elromolhat, de a közeljövőben a gépek biztonságosabbak lesznek, mint az emberek. Hiába személytelenebb és pontatlanabb például a gépek által felmondott reklámszövegek, jóval olcsóbbak. Azt se felejtsük el, hogy az embereknek jóval több ideje volt megtanulni szépen és esztétikusan beszélni. A gépek most itt tartanak, de azt nézve, hogy milyen gyorsan tudnak fejlődni, ez már nem sokáig lesz így.

Az evolúció során egyszer eljött az a pont, amikor annyira komplex volt az agyi működésünk, hogy megjelentek az érzelmek. Láthatjuk, hogy ez a dinamika zajlik most a gépekben is, hiszen a mesterséges intelligencia is egyre nagyobb számítási kapacitással bír. Azt mondja, ezt követve mindenképpen hasonló eredményekhez juthatunk, mint amit mi érzelemként definiálunk. Nem biztos, hogy a gépek ugyanúgy fognak működni, mint az emberek, de hasonló hatásokat tudnak majd elérni. A fő kérdés, mire tanítjuk meg ezeket a rendszereket, mi lesz a fő feladatuk, ugyanis ez határozza meg, mikké válhatnak.

Aggodalomra azonban semmi ok, szerinte még sokáig szükség lesz az emberre, hogy ezeket az eszközöket összefogja, és segítségükkel tudjon döntéseket hozni, átlátni a nagyobb képet.  A technológia alapján semmi nem utal arra, hogy megvalósulhat a fantasztikus filmek kimenetele, és a számítógépek az emberek ellen fordulnak. A valódi félelem inkább az lehet, hogy azok az emberek, akik ezeket az eszközöket irányítják, akiknél a szerverek vannak, azok milyen célokra használják majd őket.

Szerinte a komoly veszélyt jelenthet az is, ha a gépek tanulnak, az emberek meg csak butulnak. Hiába ír egy verset a rendszer, a szépség megítélése nem a gépek területe. Lehet, hogy képesek szépséget létrehozni, de a szépet érzékelni és értékelni mindig csak az ember fogja tudni.