Néppárti politikus: Magyarországon létezik független sajtó, de nem szabad

Magyarországon súlyosan aggasztó a média helyzete, az állami hirdetések egyenlőtlen elosztásán keresztül próbálják meg ellehetetleníteni a független sajtót, a kormány tevékenysége súlyosan csorbítja a tudományos kutatás, a művészetek és az oktatás szabadságát. Egyebek mellett ezt állapítja meg jelentésében az Európai Parlament kulturális bizottsága, amely tavaly novemberben többpárti tényfeltáró küldöttséggel járt Budapesten és találkozott a kormányzat képviselőivel, a médiatanács vezetőjével éppúgy, mint a független újságírók képviselőivel is. A bizottság elnökével Hardy Mihály készített interjút.

Hardy Mihály: A vonalban itt van velem Sabine Verheyen, az Európai Parlament kulturális bizottságának néppárti, tehát konzervatív elnöke. Visszatérnek Magyarországra? Hiszen a Médiatanács elnöke azt mondta Önnek, be se tegyék a lábukat Magyarországra legközelebb? Most megijedtek?

Sabine Verheyen: Nem tervezzük, hogy visszatérünk, de nem azért, mert a médiatanács elnöke megfenyegetett bennünket. Éppen ellenkezőleg, ez nagyon is okot ad az aggodalomra és a visszatérésre. Ezekben a napokban már a jelentésükön dolgozunk, amit nemrégen publikáltunk. Most dolgozunk azokon a javaslatokon, hogy miként lehetne a feltárt problémákat megoldani, lehetőleg még az európai parlamenti választások, vagyis 2024 előtt. Persze más bizottságok is vizsgálják a magyar helyzetet, hogy tisztábban lássunk: mi is zajlik manapság Magyarországon. Meg kell vizsgálnunk, hogy vajon teljesíti-e a magyar kormány azt a 17 önkéntes vállalást, amit a helyzet kijavítása érdekében önként vállalt. Ez elsősorban az Európai Bizottság feladata, nekik kell eldönteniük, hogy mindez elégséges-e és fel lehet-e oldani befagyasztott pénzek zárolását vagy sem. És akkor ott van az a 27 „szupermérföldkő”, amelyeket az alapvető emberi jogok, a jogállamiság érvényesülése miatt kellett volna teljesíteni. És persze ehhez még hozzájönnek olyan kérdések, mint amilyen a média sokszínűsége vagy a tudományos kutatás szabadsága, ezeket is mind teljesíteni kellene. Nagyon alaposan nyomon követjük azt is, hogy miként halad a törvénykezés ezen a területen és mi valósul meg ebből a valóságban. Mert tudja, a papír sok mindent elbír, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen lesz mindez a való életben.

Hardy: Bocsásson meg, hogy némi szemantikai értekezésre kérem, de például Varga Judit igazságügyi miniszter azzal védekezett, hogy nincs is a jogállamiságnak pontos meghatározása, amit németül Rechsstaatnak, azaz jogállamnak neveznek. Egyetért ezzel, vagy a jogállam vagy van vagy nincs, ilyen egyszerű?

Verheyen: Úgy gondolom, hogy a német Rechtsstaat kifejezés éppen a jog uralmát fejezi ki. A jogállam egyben annak a megértése, hogy mi is a demokrácia lényege. Ezt a mögöttes tartalmat is vizsgálnunk kell. Nem elég csak papíron leírni, hogy mi a szólásszabadság vagy mi a tudományos kutatás szabadsága, hanem azt is látnunk kell, ez megjelenik-e a hétköznapokban? Ebben az értelemben a törvénynek és a társadalomnak kéz a kézben kell járnia egymással. Azt is értenünk kell, hogy mire valók, milyen célt szolgálnak az egyes törvények. Tehát ha egy-egy törvényt vizsgálunk, akkor azt is néznünk kell, hogy milyen céllal alkották meg, milyen viták előzték meg, és így tovább. Éppen ez a probléma azokban az országokban, ahol felmerülnek jogállamisági problémák. Például, hogy alapjaiban értelmezik félre a demokratikus struktúrákat, nem értik a jogállami rendszer lényegét. A jogállamiság nem merülhet ki abban, hogy milyenek a elfogadott törvények, hanem azt is látni kell, hogy a törvények értelmezése megfelelő-e. Nem az a kérdés, hogy a törvény vagy a politika közül melyik az előbbre való, hanem hogy miként valósul meg ez az egyensúly. Így aztán amikor európai szintű törvényeket alkotunk, ezeket hívjuk direktíváknak, akkor tagállamoknak ezt egyformán kell értelmezniük és alkalmazniuk, nem lehet utólag, egyéni magyarázatokat belevinni.

Hardy: A másik ilyen vitatott kifejezés a média sokszínűsége, a pluralizmus. A magyar kormány tagjai, a médiatanács arra hivatkozik, hogy lám, tessék megnézni, hányféle újság, magazin, rádióállomás, tévé és weboldal létezik, hatalmas a kínálat. Függetlenül attól, hogy ezekben sokszor teljesen egyforma a tartalom. Önök milyennek látták a magyar média sokszínűségét, amikor itt jártak?

Verheyen: Éppen ezen a téren vannak óriási aggodalmainak. A média sokszínűségét nem lehet egyszerűen csak a kiadványok számával leírni. Az sem elég, ha kijelentik, hogy van kormánypárti és van ellenzéki sajtó. Ez a bipoláris látásmód nem elfogadható. Azt látom, hogy Magyarországon, ha bármit bírálni mersz, azonnal ellenzékinek bélyegeznek. Úgy gondolom, hogy a sajtó legfontosabb tulajdonsága a függetlenség és a kritika joga. Természetesen a helyes dolgokat is be kell mutatni, ez is a része a dolognak. Az újságcikkeknek alapvetően a tényekre kellene támaszkodniuk, nem pedig politikai véleményekre vagy befolyásolásra. Éppen ezt hiányoltuk a budapesti utunkon. Látjuk, hogy létezik ugyan független sajtó, csak éppen hatalmas nyomás nehezedik rá, a túléléséért küzd, különösen gazdasági értelemben. Széles értelemben véve nem beszélhetünk így szabad sajtóról. Óriási túlsúlyban van a kormány által ellenőrzött média és ez baj. Ezzel a készülő európai médiaszabadság-törvényben is foglalkozni kívánunk. Mert semmit sem ér, ha sokféle újság, magazin kapható, csak éppen egyetlen erőcsoport markában koncentrálódik minden. Nem, szerintünk a szabad vélemények sokféleségére van szüksége a társadalomnak. Mi ezt értjük a média pluralizmusán.  Az állampolgárnak joga van megismerni sokféle álláspontot a médián keresztül és ennek alapján kell, hogy meghozza a saját döntését. Ezt jelenti a média sokszínűsége. Az állampolgároknak sok különböző csatornán keresztül kell tájékozódniuk, mielőtt egy politikai, társadalmi vagy bármilyen kérdésben döntést hoznak.   

Hardy: Meglehet, a mostani Magyarországon nincs olyan direkt cenzúra még, mint Vlagyimir Putyin Oroszországában, de a sajtót ki is lehet éheztetni, ha elvágjuk a kereskedelmi bevételektől, akár állami, akár magáncégek hirdetéseiről van szó.

Verheyen: Ez pontosan így van.  Németországban ezt úgy hívjuk, „olló a fejben” vagyis egyfajta önkorlátozás, hogy bizonyos dolgokat kivágsz, nem mersz leírni…

Hardy: Öncenzúra a neve…

Verheyen: Igen ez egyfajta öncenzúra, mert attól félnek a médiában, hogy gazdaságilag csinálják ki őket. Ilyesminek nem lenne szabad előfordulnia. De számos esetet hallottunk, amikor például magáncégek nem mertek Magyarországon a független médiában hirdetni, mert féltek a hatalom bosszújától, hogy különféle adminisztratív eszközökkel hozhatják őket kellemetlen helyzetbe. Ez is egyfajta öncenzúrához vezet, csak éppen a hirdetők oldaláról. Márpedig a hirdetői bevétel teremti meg a szabad és független média gazdasági alapjait. Erre lenne szükség ahhoz, hogy Önöknél is szabad és független médiatérkép jöjjön létre. A készülő szabad média direktívában is erre teszünk kísérletet. Vagyis azt szeretnénk szabályozni, hogy például az állami hirdetéseket a példányszámok, a hallgatottság szerint osszák szét, ne politikai preferenciák alapján. Tisztességes és kiegyensúlyozott módon, az elért közönség súlya alapján. Ugyanakkor azt is alaposan meg kell vizsgálnunk, hogy az ilyesminek még van-e egyáltalán értelme Magyarországon, ahol a sajtó döntő részét a kormány vagy a kormányhoz közeli tulajdonosok ellenőrzik, hatalmas túlsúlyban. Ezt a Bizottsággal együtt kell kivizsgálnunk.

Hardy: Mit mondana azoknak, akik szerint az Európai Bizottság és a Parlament is túl későn reagált arra, ami Magyarországon történik?

Verheyen: Ezzel magam is egyetértek. Jóllehet, az elsők között kongattam meg a vészharangot, még akkor, amikor először módosították a médiatörvényt Magyarországon. Emlékszem, akkoriban még Neelie Kroes felelt a médiaügyekért a Bizottságban. Láttuk, hogy miféle változások indultak el, megpróbáltunk nyomást kifejteni a magyar félre a pozitív változások érdekében. Abban a naiv hitben voltunk, hogy ha fenntartjuk velük a párbeszédet, akkor elfogadják a javaslatainkat. Számtalan bizottságot küldtünk, számtalan jelentés készült. Az Európai Parlament számos határozatban szólította fel a magyar kormányt, hogy térjen vissza a közös, európai, alapvető jogállami normákhoz. Túlságosan sokáig reménykedtünk abban, hogy ennek mégiscsak foganatja lesz. Nem mentség, legfeljebb magyarázat, hogy a média, a tudomány, az oktatás mind-mind tagállami hatáskör. Ezért, ha az itt jelentkező problémákat bíráltuk, akkor erre az volt a válasz, hogy ez belső ügy. Azt látjuk, hogy ezeken a területeken a magyar kormány szisztematikusan építi le a jogállamot, ezen keresztül akar mély társadalmi változásokat kikényszeríteni. Éppen ezért gondolom azt, hogy minden ilyen alapvető kérdésben vissza kell hoznunk Magyarországot a jogállami fejlődés útjára.

Hardy: Sabine Verheyen, köszönöm, hogy időt szakított a Klubrádió számára!

Az interjút a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg.