Orosz ellenzéki katonai szakértő: Szeverodonyeck elfoglalása nélkül Putyin kis győzelmet se hirdethet

Jurij Fjodorov az egyik legtekintélyesebb és feltűnően jó forrásokkal rendelkező ellenzéki orosz katonai szakértő. Mindig igyekszik tárgyilagos, sőt szenvtelen maradni amikor a harctéri eseményeket kommentálja. Az ukránok által a luhanszki körzetben körömszakadtáig védett Azot-kombinát helyzetét így látja:

Tényleg nagy a hasonlóság azzal, ami Mariupolban történt. A vegyikombinátba a szovjet időkben szintén hatalmas föld alatti bunkereket építettek, és szintén abból a célból, hogy az ott lévők túléljenek egy esetleges atomháborút. Ez három-négy szintet jelent a föld alatt és ideális erődítményként szolgál, amelyben akár hosszú ideig is lehet védekezni – persze csak akkor, ha megoldják az élelmiszer, víz, gyógyszer és fegyverellátást. Ami elég nehéz. A legutóbbi harcok során az orosz haderő ugyanis megsemmisítette az északi Donyec folyón a hidakat, amely összeköti Szeverodonyecket Liszicsanszkkal. Attól tartok, hogy teljesen be fogják keríteni a kombinátot, megpróbálnak minden utánpótlási vonalat átvágni. És nem vagyok biztos benne, hogy az ukránok meg tudják ismételni azt az egészen rendkívüli és fantasztikus hadműveletet, amit annak idején Mariupolban, az Azovsztal üzemben vittek végbe. Ott helikopterekkel biztosították az összeköttetést és a bekerített egységek ellátását. Akkoriban rendkívül alacsonyan, nagyon precízen kidolgozott útvonalakon repülve a helikopterek kimentették a sebesülteket és hozták a muníciót, meg mindent, ami kell. Ez most nem biztos, hogy ismét sikerülhet. Igaz, egyelőre Szeverodonyeck nincs teljesen elvágva és főként nem kell egy hatalmas, oroszok által ellenőrzött területet keresztezni. Viszont ott van akadályként a folyó, és ezen valahogy át kell kelni. Ez éjszaka még megoldható, de miután állandó ágyútűz alatt áll a terület, eléggé kockázatos és nagy veszteségekkel jár. – mondja egy emigráns orosz újságírók által működtetett YouTube-csatornán Fjodorov, aki pusztán katonai szempontból nem tartja teljesen logikusnak, hogy az ukrán csapatok miért védik még mindig Szeverodonyecket és miért nem vonulnak vissza a másik partra, Liszicsanszkba.

Én sem teljesen értem, miért döntöttek úgy, hogy Szeverodonyecket meg kell védeni, kerül, amibe kerül. Az egyetlen magyarázat az lehet, hogy a Szeverodonyeckért folyó harc leköti az orosz hadsereg jelentős részét. Tudomásom szerint az ukrán hadvezetésben már többször szóba került, hogy esetleg ki kellene egyenesíteni a frontvonalat és a haderőt kivonni onnan – nehogy bekerítsék őket. Az oroszok majdnem 20 zászlóalj-harccsoportot összpontosítottak oda, amelyet máshol nem tudnak így bevetni. Márpedig a Donbaszért folyó harc ugyan fontos, de sokkal fontosabb a jövőre nézve, hogy mi lesz Dél-Ukrajnában, a herszoni és zaporizsjai körzetben. Ha az ukránoknak sikerül kiszorítani az orosz katonaságot a herszoni terület egy részéről és megközelítik Herszon városát, akkor ott szó sem lehet semmifajta népszavazásról, amely arról szólna, hogy a körzet egyesüljön Oroszországgal. És bár az ukránok délen nem értek el eddig átütő sikert, azért az ott kialakult helyzet komolyan idegesíti az orosz hadvezetést és a politikai vezetést is. Egy majdani politikai megoldásnál, egy tűzszünetnél Herszon körzete sokkal fontosabb, mint a Donbasz, ahol csak korlátozott eredményeket lehet elérni. Az viszont döntő jelentőségű lehet, ha az ország déli része ukrán kézben marad – véli Fjodorov. Ami az oroszokat illeti, ők hasonló helyzetben vannak és ugyanolyan belpolitikai megfontolásokból ostromolják az Azot-kombinátot, mint pár hete Mariupolban az Azovsztalt.

Oroszország számára ez rendkívül fontos kérdés, mert amíg ezt az üzemet nem foglalják el, nem lehet Szeverodonyeck bevételéről beszélni, enélkül meg nem tudnak tovább nyomulni Liszicsanszk felé. Igaz, próbálkoznak a város bekerítésével északi és déli irányból is, de még elég messze vannak. A döntő azonban a politikai szempont: amíg nem foglalták el Szeverodonyecket, ezen belül az Azot-kombinátot, nem hirdethetnek semmifajta, mégoly korlátozott győzelmet sem, mert nem érték el Luhanszk megye határait – amit jelenleg a legfontosabb célnak nyilvánítottak. Az orosz vezetésen belül egyre gyakrabban teszik fel a kérdést, hogy mi értelme egy ilyen speciális hadműveletnek, ha nincs kézzelfogható eredmény – mutat rá az orosz szempontokra Fjodorov. Arról, hogy Ukrajna mennyi fegyvert kap a Nyugattól, illetve hogy miért nem kap elegendő fegyvert, a nagypolitikai háttéren kívül más, technikai magyarázatot is lát.

Ha a kérdés technikai oldalát vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a nyugati országoknak, ezen belül az Egyesült Államoknak egyszerűen nincs elegendő mennyiségű, raktárakból azonnal szállítható fegyvere. A gyorsan mozgósítható fegyvereket jórészt már odaadták, például a lengyelek 250 darab T-72-es tankot, és a csehek is jelentős mennyiségű, szovjet időkből náluk maradt tankot szállítottak. De a Nyugat a hidegháború alatt felhalmozott nagy mennyiségű fegyver jelentős részét megsemmisítette vagy eladta. Az utóbbi harminc évben a NATO minimalizálta katonai potenciáljának azt a részét, amelyet egy nagy európai háború esetére tartogatott. Mert abból indult ki, hogy ilyen háború nem lehetséges. Ez tévedés volt. És furcsa módon még 2014, a Krím elfoglalása után sem váltottak. Úgy látszik, a politikusok is vonakodnak olyan fejleményeket valószínünek tartani, amelyek nem tetszenek nekik – mondta Jurij Fjodorov ellenzéki orosz szakértő.

Az összeállítást a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg.