Orosz hadifogságot megjárt ukrán katona: A magyarok még nem ébredtek rá, mibe keveredtek
20/05/2024 21:30
| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió
Megjárta a poklok poklát – ezekkel a szavakkal írta le Olekszij Anulja a számunkra szinte elképzelhetetlen szenvedést, amit ukrán hadifogolyként élt át orosz börtönökben. Az ukrán nagykövetségen szervezett találkozón beszélt az orosz propagandáról, amelynek a saját családja is áldozata lett és megtudtuk, miután kick-box versenyeken edzett fizikumának köszönhetően túlélte a viszontagságos tíz hónapot, most együttműködik a Nemzetközi Büntető Törvényszékkel. Csernyánszky Judit interjúja.
Ukrajnában, Izraelben és Lettországban műtötték, eddig 18-szor, és egy még hátravan – mondja egy hosszú, háromórás elbeszélés után rádiónknak Olekszij Anulja, az ukrán kick-box-mester, aki természetesen oroszokkal is számtalanszor megvívta a maga harcát a ringben. Volt, hogy börtönőrei a neve alapján ismertek rá. Ki segítette, ki még jobban gyűlölte. Az ukrán nagykövetség udvarán nagyon szűk körűben mesélte el a csaknem 10 hónapot három orosz börtönben illetve büntető kolónián töltő Olekszij mindazt, amin keresztül kellett mennie. Ukránul beszélt természetesen, szinkrontolmácsolás kísérte.
Amikor az orosz határtól 90, a belorusztól 60-km-re lévő Csernyihivben az oroszok támadást indítottak 2022. február 24-én reggel fél 6-6 óra tájékán, akkor felesége orosz szülei, akik Beloruszban éltek, azt mondták, Zelenszkij a saját népe ellen indított támadást, hogy úgy állítsa be, mintha az oroszok kezdeményezték volna a háborút, és így behívhatja a NATO katonáit. Ezért Oroszországnak Ukrajna segítségére kell sietnie. Ez terjedt el a faluban. Ezek után a felesége megszakította a kapcsolatot a szüleivel. Ő pedig február 25-én önként beállt a hadseregbe. Akárcsak az édesapja és a testvére. Az oroszok a falu templomába zárták be a faluban összegyűjtött embereket és felgyújtották. Édesapja is ott veszett. A testvére még mindig harcol. Nem maradt férfi a családban. 18 órán át védekeztek a támadás ellen március 8-án. 140 katonájuk két tankkal küzdött, míg az oroszoknak 380 tankjuk volt. Mindenki meghalt az ottani csapatból, egyedül én életem túl.
49 repesz fúródott be a fejébe. Két fogát kilőtték és az állkapcsa kettétört. Amikor megindultak a tankok a falu felé, egyedüli túlélőként menekülni próbált. 12 órán át egy csatornában bújt meg. Átkúszott a szomszéd községbe, ahol egy asszony adta fel őt, mert pénzt ígértek neki, miközben elhitették vele a propagandát. Azt mondták az oroszok, hogy ő a Pentagon embere és kiválóan megtanult oroszul. Orosz tetemekkel teli teherautón szállították őket összekötözve a fogolytáborba, ahol egy fiatal katona meg akarta erőszakolni. Védekezésül Olekszij bizonygatta neki, hogy hát, ti oroszok a törvényben tiltjátok meg a homoszexualitást. Mire azt mondta, nem mindegy? Ki akarták végezni, egy egykori versenytársa felismerte és így menekült meg.
Kurszkba vitték át, ahol azzal vádolták meg, hogy oroszokat ölt, a keresztláncot pedig tőlük lopta el. Ezért kitépték két fogát, éjszakánként a hóban kellett órákon át térdepelnie. S miután kiköpte a vért, újra elverték, mert a szent orosz földet nem szennyezheti vérével - figyelmeztették.
Ennél borzasztóbb részleteket is taglalt. Mindezekről röviden csak annyit, hogy a harmadik helyen (Tula megyében) férgeket, penészt a falról (mintegy antibiotikumként is, mondta komolyan) és patkányt is evett. 18 órán át állniuk kellett, de még az udvarba sem engedték ki őket. Naponta 9-11 alkalommal kínozták, hogy megtörjék, és átállon az oroszokhoz. Olekszij közvetlen kapcsolatban áll a Nemzetközi Büntető Törvényszékkel, bizonyítékokkal és információkkal segíti a munkájukat, az egyik kínzója Finnországba menekült, de elkapták még ott is, most ukrán börtönben ül.
Sok részletre kiterjedő elbeszélése után félve kérdezte kollégánk, hogy interjút készítene, de csak oroszul tud beszélni vele. Rávágta, oroszul még azért tud. (Tegyük hozzá, Budapesten nem egy olyan ukránnal találkozott riporterünk, aki közölte, hogy a háború óta nem hajlandó oroszul beszélni.)
Ennyi borzalom után hogyan tovább, mit kezd magával? Hogy lehet mindebből kigyógyulni?
Lettországban, a sikeres műtétem után kértek meg először, hogy beszéljek a történtekről. Aztán már Németországba is meghívtak. A Bundestag képviselői, hallva fogságom történetét, azt kérdezték tőlem, hogy „de hát erről ők miért nem tudnak? Miért nem tudtak ez idáig?” És magam is meghasonlottam, amikor megértettem, hogy az oroszok még mindig azt hiszik, hogy a németek a fasiszták. És Európa. Ez teljesen abszurd. És az anyatejjel szívják magukba, nemzedékről nemzedékre ezt a téveszmét. És persze mindezt az amerikaiakkal is egybemossák. Vidéken az emberek azt hiszik, hogy őket támadták meg a németek, amerikaiak, egyszóval a fasiszták. Azt gondolom, most egy olyan szerencsés történelmi pillanatban vagyunk, amikor a németek válláról le lehetne venni ezt a terhet, amit évtizedek óta cipelnek magukkal. Kívánom, hogy bárcsak még több hadifogoly felépülne úgy, mint én, és beszélne ezekről a tapasztalatokról. De azt hiszem, itt nemcsak fizikai felépülésre lenne szükség, hanem lelkire is. Van egy olyan félelmem, hogy akik mindazokon átestek, amin én is, magukba zárkóznak, mert nem is tudják feldolgozni a velük történteket.
Érdekes, hogy eljött hozzánk, Magyarországra, pedig az ország vezetése nem tekinthető igazán ukránbarátnak.
Értem, mire akar kilyukadni. Azt gondolom, ez csak átmeneti periódus az ország életében. Az igaz, hogy a nép maga választja meg a vezetőit. Ugyanakkor nem hiszem, hogy a többség úgy gondolkodna, mint az ország vezetői. Mégiscsak szomszédok vagyunk. No meg Ausztriában vannak magyar barátaim is, és velük nagyon jó viszonyban vagyok. Egyébként az ottani magyarok elég sokat politizálnak. Azzal is tisztában vagyok, hogy az orosz hírszerzés elég jól beépült Magyarországra. És nem kis befolyásuk van. Ez pont olyan, mint amilyen nálunk volt. Azt gondolom, a magyarok még egyszerűen nem ébredtek rá, hogy mibe keveredtek. Félő, hogy ugyanaz történik most az országgal, mint a szovjet időszakban. Szóval én külön tudom választani önöket a politikusoktól. Azt látom, közénk éket akarnak verni. Egyébként, ha hiszi, ha nem, a nagynéném kárpátaljai. Ő segítette a családomat evakuálni. Mi közel lakunk a belorusz határhoz. Tudom, hogy nyelvi problémák vannak, de mi tényleg senkinek nem akarunk ártani, legyen az magyar, zsidó vagy szlovák. Én szégyellem magam, ha problémák akadnak. Én azt mondom, ha nyelvről van szó, akkor az a fontos, hogy emberi nyelven beszéljünk egymással. És ha egyszer vége lesz ennek a háborúnak, akkor remélem, iszunk egymás egészségére és kibékülünk.
Hogy lesz vége ennek a háborúnak Ön szerint?
A háború a végkimerülésig fog tartani. Addig tart, míg az utolsó erejüket és erőforrásaikat is bele nem adják a felek. Információs háborút is folytat Oroszország. Állandóan a korrupcióról beszél, arról, hogy az ukránok már feladták. Az emberek pedig nem járnak utána, mi az igazság, beletörődnek, nézik a tv-t, hallják a propagandát. Szerintem az is komoly probléma, hogy nem olvasnak eleget az emberek. Nem érdekli őket a műveltség sem. És ezzel a hírszerzés is tisztában van. Az a helyzet, hogy ma Oroszországban az okos emberek is rossz dolgokra képesek, mert jól megfizetik őket. Az egyszerű nép ilyen háborúba nem kezdett volna bele. Jó lenne, ha Oroszország megérezné, hogy Ukrajna nemcsak kitartó, és tartani is képes magát, de ereje is van. De itt még nem tartunk.
A NATO segítségére építhetnek.
Igen, de mindig csak annyit segít a NATO, amivel egy kicsit mindig tovább kihúzhatjuk. Oroszország joggal érezheti azt, hogy Európa gyenge, mert nem látni szavahihető politikust, igazi vezéreket.
Németország szinte erején felül segít.
Segít, igen segít. De nem tud annyit, amennyire szükség lenne. Putyinnak sikerült magáról olyan képet kialakítania, mint aki bátor és erős vezető. Talán azért, mert amit mond, az alapján cselekszik is – legalábbis sokaknak úgy tűnik.
És azért is, mert hatalmas országként áll szemben Ukrajnával, hatalmas erőforrásokkal rendelkezik és hadsereggel.
Rendben, hogy vannak erőforrásaik, van hadserege, de ami hiányzik ebből az országból, az a minőség, az intellektus. Amikor az orosz foglyokkal is beszélgettem, akkor kiderült, 9-10 osztályuk van, nem érdekli őket a tanulás. Rögtön pénzt és sokat akarnak keresni. Ezért állnak be katonának. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy nincs a világon még egy olyan katonai erő és potenciál, amivel a NATO rendelkezik. És ha mindent megadott volna a légvédelemhez a NATO, akkor már előrébb tartanánk.
Mit gondol ma egy átlagos ukrán ember? Van értelme harcolni még?
Mindazok, akik még Ukrajnában maradtak, tudják, érdemes és kell harcolni. Ha nem győzzük le Oroszországot, akkor mindannyiunkat megölnek. Nem hagynak minket békében élni. Akkor népirtás lesz. Akkor visszatér a régmúlt, és megismétlődik mindaz, ami megtörtént a litvánokkal, észtekkel, lettekkel, lengyelekkel, magyarokkal. A mai képlet szerint a civilizáció harcol a barbárokkal. Attól félek, ugyanott tartanak ma, mint Hitler idején. A narratíva is ugyanaz, és ott van a jelképük is, a ’zétki’, a z betű mindenhol. Mint a horogkereszt. Hogy hirdessék magukat. Kísért a múlt. Ez ma a valóság.
Az interjút meghallgathatják a fenti lejátszás ikonra kattintva. Kiemelt képünk illusztráció, forrás: MTI/EPA/Ukrán elnöki hivatal
