Párizs mindig Párizs marad – Zenés sporthírek M. Dénes Tamással

Olvasom a világ talán legnagyobb sportnapilapjában, a Gazzettta dello Sportban, hogy – idézem –  "jó döntés az oroszok indulása Párizsban". Merthogy most ez van napirenden, a háborút indító Oroszország és Belarusz sportolóinak integrálása ismét a sport világában. Persze himnusz nélkül, zászló nélkül, és persze semleges színekben, és csak akkor, ha nem támogatta valahogy a Putyin által kezdeményezett háborút.

Állítólag, és ez már az insidethegames nevű, olimpiai szakoldalon található, több ország is jelezte a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, hogy mennyire örülne, Oroszország es Belarusz sportolói a párizsi olimpián jelen lennének. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság Thomas Bachhal az élén azt ugyan nem említette, hogy ugyan mely országokról van szó, viszont jelezte tagjai felé a héten, hogy most már döntsenek a kérdéses két ország sportolóiról. És láthatóan most maga a szövetség elég egyértelműen a kizárt szlávok visszatérését szorgalmazza, mert – idézem a kommünikéjüket – a sportolók nagy többsége nem akarja, hogy felelősségre vonjanak egyes sportolókat a kormányaik tette miatt. Egyben a NOB ki is fejezte szolidaritását Ukrajnával. Ukrajna sokra megy vele, pláne, ha közben minden az oroszok érdekeit szolgálja. A háborúban egyre inkább kétségessé válik az amerikai támogatás, és pénz és hadi utánpótlás nélkül Ukrajna felőrlődik a frontokon. Putyin pedig nem nyugszik, amíg őrült céljait nem valósította meg, ehhez képest Abu Dabiban, a sportvilág egyik fővárosában most kapott éppen fejedelmi fogadtatást Putyin, katonai sorfallal, piros-fehér-kék kondenzcsíkokkal a levegőben, és ugyancsak az orosz nemzeti trikolorral fellobogózott utakkal. Mindezt korunk egyik legnagyobb háborús bűnösének.

Szóval folyik Putyin és országa rehabilitálása. Egyes szövetségek, mint a tenisz vagy az alpesi sí már rég visszavették az orosz és belarusz sportolókat, és most az atlétika és falmászás kivételével már az összes sportszövetség a visszatérésüket szeretné. Már csak azért is jegyzem meg csendben, mert nem kevés pénzbevételtől esnek el emiatt.

Viszont jó hír: a következő olimpián ugyanolyan arányban lesznek nők és férfiak, és minden idők legkörnyezetbarátabb olimpiája is lesz.

Visszatérve a Gazzetta cikkéhez: az írást jegyző újságíró fő érve Oroszország és Belarusz indulása mellett, hogy "nem engedhetjük meg, hogy tovább szakadjon szét a sport világa minden egyes elindított háborúval és az adott hidegháborús helyzettel". Hiszen minden ilyen konfliktussal tovább töredezik a sport világa, gondoljunk csak Izraelre és Gázára, vagy éppen Venezuelára és Guyanára, vagy éppen Iránra éa Szíriára. Vagy arra, hogy így is mekkora terrorveszély fenyegeti a párizsi olimpiát.

Nem, a sport világa békét akar, kerüljön, amibe kerül. Ugyanúgy, mint tette ezt 1936-ban Berlinben. Az eredmény ismert. Mert Párizs ugyan Párizs marad, de a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is úgy tűnik, hogy ugyanaz a diktátorokkal parolázó Nemzetközi Olimpiai Bizottság marad, csak némi negédes szósszal leöntve.

M. Dénes Tamás zenés sporthíreit pénteken reggelente a Reggeli gyorsban hallhatják.