Pejin Lea: Nyugati csiga körfűrésszel álmodik

A mai napon száz éve aláírt trianoni megállapodás témája gyakorlatilag teljesen hiányzik a kortárs költészetből, hacsak a nyilvánvaló vagy burkolt rigmusokat – utóbbi esetében a vers formájába gyömöszölt propagandát – nem tekintjük annak. Ez talán a téma reflexiós igényének kiterjedtsége, összetettsége miatt van így: ha valaki ebben a témában komolyan meg akar szólalni, akkor valószínűleg több, különböző „mítoszokhoz” tartozó jelenséget is egyenértékűen el kell fogadnia.

Az 1996-ban született pályakezdő vajdasági költő és zenész, Pejin Lea erre vállalkozik, talán éppen amiatt is, mert – mint saját bevallásaként a Belső közlés műsorában is elmondta – versek helyett igazából csak a saját gondolati szösszeneteit próbálja leírni. A Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség Íróakadémiája mégis meglátta benne a költőt és lehetőséget teremtett számára, hogy így is megjelentesse első kötetét. Pejin Leát az ellentmondásos hírbe került, állami támogatásból fenntartott íróiskola két másik legérdekesebb növendékével együtt láttuk vendégül a stúdióban, és korábban már Regős Mátyástól is olvashattak egy kiváló verset a honlapunkon.

A mától a Klubrádió honlapján is meghallgatható, Nyugati csiga körfűrésszel álmodik című versében Trianon megtörténésének lehetősége a kelet-európai civilizációs lemaradás toposzának kontextusában jelenik meg. A lassú vasúti közlekedés, a gazdasági kiszolgáltatottság, az önismeret és önkritika hiánya, a képzelőerő gyengesége vagy épp a kóros önsajnálat mind együtt fordulhat elő azzal, hogy a nemzetiségi arányok kiegyenlítésén túlmutatóan is átrajzolják egy ország határait. Mindezt pedig egy Nyugat-Európába eltávolított, de valójában belső nézőpont tükréből mutatja meg – ez az oka annak, hogy a versben a „nyugatit” állandóan „emlékeztetnie” kell erre a pozíciójára.

A vers a fenti lejátszás gombra kattintva hallgatható meg. A vers írott változata:

Pejin Lea: Nyugati csiga körfűrésszel álmodik

Te ott vagy nyugaton,
emlékszel?
Én kicsit erébb,
ahol a kurta farkú malac túr,
ahol kúrt a malac, és körfűrésszel
levágott pár darabot egy országból.
Te ott vagy nyugaton,
emlékszel?
Én kicsit errébb,
ahol tudjuk, hogy az EU csak ÁU lenne,
mégis akarjuk,
mazochista balkáni,
félbalkáni vajdasági.
Te ott vagy nyugaton,
emlékszel?
Én kicsit errébb,
nem is keleten,
annál is errébb,
ahol öntvényben formázzák
a múltat, s anyáznak a malacra,
anyáznak a véres vörös csillagra,
anyáznak az anyátlan árvákra,
hibát csak anyjukban nem találnak.
Te ott vagy nyugaton,
emlékszel?
Én kicsit errébb,
ahol a csiga is gyorsabban fut a vonatnál,
és csak az álmokban van – ott is kicsi – változás.
Te ott vagy nyugaton,
emlékszel?
Te mindig ott voltál.
Te nem sajnálod magadat,
emlékszel?
Én vonszolok magam után
sorsokat,
te ott vagy nyugaton,
sajnálom.