Próbálnak lazítani – Szénási Sándor jegyzete
4/01/2023 18:02
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Az orosz politikai elit Harkiv és Herszon ukrán bevétele óta két pártra szakadt a háború megítélésében: Az úgynevezett relatív realisták azt mondják, taktikai szünetet kellene tartani, és újra átgondolni Oroszország ukrajnai céljait, míg a másik oldal még több embert, még több fegyvert, még több háborút követel.
Az Orosz Katonaözvegyek Csoportja Putyinhoz fordult, emígyen: „Kérjük Elnökünket, tiltsa meg a katonakorú férfiak távozását Oroszországból. Erkölcsi jogunk ezt kérni, miután a férjeink azért haltak meg, hogy megvédjék ezeket az embereket, de ki véd meg minket, ha ők elmenekülnek?” Hogy kitől kéne megvédeni a gyászoló asszonyokat, nem világos, mint ahogy az sem, hogy ez a csoport mennyire létezik, létezik -e egyáltalán, de Abszurdisztán megválaszolhatatlan kérdéseivel most nem foglalkozunk.
Azért sem, mert ha egy magyar emlegeti Abszurdisztánt az oroszokkal kapcsolatban, az „a bagoly mondja verébnek” minősített esete, szóval kínos.
Az állítólagos özvegyi csoport tehát egy új mozgósítást, a háború folytatását sürgeti, és ebben az elit szeptember óta létező megosztottságában egy szinten van a csecsen hadúrral. A Carnegie Endowment for International Peace 1910-ben alapított független nemzetközi szervezet azt írja, az orosz politikai elit Harkiv és Herszon ukrán bevétele óta két pártra szakadt a háború megítélésében.
Az úgynevezett relatív realisták azt mondják, taktikai szünetet kellene tartani, és újra átgondolni Oroszország ukrajnai céljait. Ez a vonulat, dacára annak, hogy szerinte a háborút el sem kellett volna indítani, nem követeli az orosz kivonulást, csak a putyini mohóságból venne vissza, illetve újjáépítené a hadsereget és a gazdaságot.
A másik oldal még több embert, még több fegyvert, még több háborút követel. Prigozsin zsoldosvezér, Kadirov csecsen vezér, vagy Putyin magánbankárai, a dúsgazdag Kovalcsuk testvérek észjárásában semmi bonyolult nincs, nincs is róluk több mondanivaló. A Carnegie annyit azért megjegyez, hogy míg a héják állami pénzeken virulnak, természetesen a Wagner csoport is, a pragmatikusok a saját tőkéjüket kockáztatják a szankciók által sújtott ágazatokban, nem beszélve a Kreml visszautasíthatatlan háborús anyagi igényeiről. A köztük levő különbségek, mint látjuk, nem elvi természetűek.
A Carnegie szerint a relatív realisták nem csak technokratákból állnak, köztük sok a szilovik, az erőszakszervezetek tisztje, sőt az állami Rosznyeft elnöke Igor Szecsin, és a dettó állami, katonai légieszközöket gyártó Rosztech vezetője, Szergej Csemezov is itt teszi tiszteletét, de más oligarchák is, akik úgy vélik, van mit veszíteniük.
Egy időre le kéne állni a katonásdival, ezt mondják, nem többet, és ezt azt is jelentheti, hogy majd folytatjuk, ha jobb idők járják.
Az orosz médiában ők azok, akik céljaikat a hadsereg vezetőinek gyalázása mögé rejtik, amiben persze összemosódnak például a héja Vlagyimir Szolovjov tévés propagandistával, aki a tábornokok hibáztatásával Putyint védi, míg a realisták bújtatva Putyin kritizálják, de hát az orosz élet bonyolult.
Mi lesz ebből? A Carnegie szerint a háborús párt, amely amúgy is közelebb van Putyin füléhez, erősödik, de a közvélemény elmozdulása okán erősödnek a realisták is. Hogy ez az elmozdulás létezik-e, vagy csak egy kutató álmáról beszélünk, nem tudni, de ha igaz, megjósolható, hogy két erős ember végső párviadala a kocsma előtt sok jóra nem fog vezetni.
Csak Oroszország, és a fél világ sorsa múlik rajta.
Szénási Sándor jegyzete a 2023. január 4-i Esti gyorsban hangzott el.
