Puskás Ferenc rokona New Yorkban COVID-doktorként és kardiológusként életeket ment – Interjú John D. Puskassal a pandémia legválságosabb napjaiban

Csernyánszk Judit: - A CNN-en tegnap láttam azt a sikertörténetet, ami önhöz kapcsolódik. Egy fiatal hölgy életét mentette meg, aki súlyos állapotban került Covid-19 fertőzéssel a kórházukba. Ön gyógyította meg, és nagyon megindító történet volt. Hány ilyen csatát nyert már meg a koronavírussal az elmúlt hetekben?

 

John D. Puskas

 

John D. Puskas: - Nos, a Mount Sinai egészségügyi szolgáltató New York-i kórházaiban – mintegy 2000 Covid-19 fertőzött beteget kezelünk. Ez a szolgáltató 8 intézetből áll. A 2000 fertőzött közül jelenleg 500 betegünk az intenzív osztályon van. Úgyhogy elmondhatom önnek, hogy az elmúlt bő egy hónapban több ezer gyógyult beteget tudtunk hazaengedni. Általában ők mind olyan betegek voltak, akik csak oxigen kezelésben részesültek, azaz nem volt olyan súlyos a helyzetük, hogy lélegeztető gépre kelljen őket kötni. Akkor van igazán nagy baj, ha lélegeztető gépre kell kötni a beteget, mert sajnos azok túlélési esélyei nem igazán jók.

- És akinek az életét megmentette és erről riportot készített a CNN, az a hölgy is oxigénterápiát kapott vagy súlyosabb eset volt?

- Ő bizony lélegeztető gépen volt több mint 10 napig. És sikerült életben maradnia.

- Ez az eset is mutatja, hogy a sikeres felépülés egyik titka, hogy jó orvos kezébe kerüljön a beteg. Min múlik még?

- A felépülés azon múlik, hogy jó csapatmunkában dolgozzon együtt a személyzet. Hogy az adott betegről mindannyian mindent tudjunk. De azt gondolom, mégiscsak a nővérek munkáján és odaadásán múlik, akik végig ott asszisztálnak a beteg mellett, hogy felépül-e a beteg.

- Milyen terápiát használnak, milyen gyógyszereket adnak vagy mi történik, hogy megelőzzék, ne kerüljön lélegeztető gépre a beteg?

- Minden lehetséges gyógyszert alkalmazunk, ami ugyan még nem bizonyítottan, nem egyértelműen a Covid-19 terápia része, de legjobb tudásunk szerint abban a reményben adjuk ezeket a szereket a betegeknek, hogy azok segíthetnek rajtuk. Ezek között ott van a hydroxychloroquine (csak zárójelben jegyezzük meg, hogy Trump elnök nem egyszer kiejtette ennek a nevét a szokásos napi sajtótájékoztatóján, és Anthony Fauci, mint Amerikai elsőszámú járványügyi szakértője jelezte, hogy egyelőre a Covid-19 terápiás jellege nem bizonyított, és rossz adagolás esetén veszélyes is lehet, s erről azóta is nagy vita zajlik az Egyesült Államokban.) A másik az azithromycin. Ezt a kettőt minden olyan betegünk megkapja, amelyik Covid-fertőzéssel érkezett a kórházunkba. Ezenkívül adunk a betegeknek vírus elleni szert, mint például a remdesivir. De erről is tudni kell, hogy ugyancsak klinikai vizsgálat alatt álló szerről beszélünk. A gyulladáscsökkentők közül pedig a tocilizumab, úgyszintén nem bizonyított, de gyakorlatilag azt kell mondjam, hogy a betegek jelentkeznek ezen szerek klinikai vizsgálatának a részvételében. És ezenkívül még vérplazma gyógymóddal is próbálkozunk, de sajnos egyelőre nem tudjuk megmondani, hogy ezek egyáltalán hatékonyak-e vagy sem, olyannyira kísérleti stádiumban vannak.

- És mi a tapasztalata? Kiknek van a legnagyobb esélyük arra, hogy meggyógyítsák őket?

- Egyelőre ezt nem tudom megmondani, mert egyénektől is függ, és attól, hogy milyen állapotban kerültek be, illetve az, hogy ezek még mind nagyon a kezdeti szakaszban bevizsgált terápiás módok.

- Hogy látja, mennyire volt felkészülve New York a pandémiára?

- Nos, New York valóban hatalmas város, és az alvó körzetekkel együtt gyakorlatilag 20 millió az összlakossága. Ráadásul nagyon sűrűn lakott városról beszélünk, köztudottan. Ebből aztán logikusan kikövetkeztethető, hogy a pandémia iszonyú gyorsasággal kezdett el fertőzni. Úgy látom, hogy New York viszonylag jó menedzselte a pandémia kitörését. Ahhoz képest, hogy általában véve a new yorkiak elég önhatalmú, önfejű individumok, fegyelmezetten fogadták azt, amikor arra kérték őket, hogy maradjanak otthon, illetve amikor bevezették a kijárási korlátozást. És ennek köszönhető, hogy a fertőzéskor várható meredek görbe viszonylag hamar kezdett ellaposodni. sőt azt kell, hogy mondjam, olyan jól alkalmazkodtak az emberek a körülményekhez, hogy így elkerültük azt a helyzetet, hogy ne legyen elégendő a rendelkezésünkre álló lélegeztető gép. Aminek ellenkezője sajnos bekövetkezett Észak-Olaszországban.

- Mi az ön prognózisa, mikor lesz vége ennek a járványnak?

- Hát, ez nehéz kérdés. Biztosan – magától értetődően – senki nem tudja. de azt gondolom, azzal talán mindenki egyetért, hogy: mégha ezt a bizonyos görbét látjuk szépen ellaposodni, akkor sem lehetünk biztosak abban, hogy az a vírus nem fertőz tovább. Nem jelenti a fertőzés csökkenése azt, hogy a vírus eltűnik az emberi társadalomból. Sokáig itt marad velünk, és arra fogunk kényszerülni, hogy megtanuljuk, hogyan működhetünk úgy a társadalomban, hogy velünk együttél ez a vírus.

- Nem is tartanám fel tovább, de azt azért megkérdezném, hogy tudja, a maga neve minden magyar számára sokat jelent és sokat mond a világon is. Ha és amennyiben egyre gondolunk

- Igen, Puskás Ferencre.

- Szóval, akkor avasson be minket, rokona a Puskás Ferencnek?

- A nagyapám mesélte, hogy Puskás Ferenc az unokatestvére volt. Én soha nem találkoztam vele. Az apám és a nagyapám természetesen ismerték, de nekem nem volt szerencsém sajnos egyszer sem találkozni ezzel a nagyszerű emberrel. Szóval, azt hiszem, de sajnos egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy másod-unokatestvérem vagy harmad- lehet a mi családi kapcsolatunk. De az biztos, hogy távoli vérrokonság lehet csak köztünk.

- És van valami köze a focihoz, szereti?

- Attól tartok, az én tehetségem a kezemben és nem a lábamban rejlik. Én szívsebész vagyok. És az élet úgy hozta, hogy a kórházban a járvány kiütésekor a szívsebészeti osztályt átalakították Covid-osztállyá, és most én is úgynevezett Covid-doktor lettem. Úgyhogy ez történt velem az elmúlt egy hónapban.

- Volt már egyáltalán Magyarországon?

- Ó persze, már kétszer is. Valami csodálatos ország.

- Mikor járt nálunk utoljára?

- Utoljára, húú, valamikor a 2000-es évek legelején. Nem, nem, bocsánat. 2015-ben voltam másodjára.

- Akkor talán magyarul is beszél?

- Néhány ételnek tudom a nevét, mint, csirkepaprikás és húsleves, ja és az egri bikavér. S el ne felejtsem, a nagybátyám az „esküszünk, esküszünk” szöveget is megtanította nekem.

Megköszönöm a lehetőséget, hogy beszélhettem egy New Yorkban élő Puskással, aki a pandémia idején is készséggel állt a Klubrádió rendelkezésére. No, persze a kulcsszó az volt, hogy mi, magyarok…

Megköszönte hívásunkat John D Puskas, a Mount Sinai Egészségügyi Szolgáltatólánc kardiológiai osztályának az igazgatója, aki az imént büszkén, úgynevezett Covid-doktorként mutatkozott be nekünk. 

Csernyánszky Judit interjúja a 2020. április 17-i Esti gyorsban hangzott el.