Putyin jött ki győztesen a genfi párviadalból – Heather Conley az amerikai–orosz csúcsról
20/06/2021 07:22
| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió
Lehet-e győztes hirdetni a genfi Biden-Putyin találkozóról? Mit vétett egyik vagy másik fél, és mire számíthatunk tőlük a közeljövőben? Magyarország szerepe az orosz és kínai befolyás legnagyobb terepe, azt példázza, milyen messzire mehet el a két ország, ha nyomásgyakorlásról van szó - nyilatkozta rádiónknak Heather Conley, a washingtoni CSIS agytröszt térségünkkel foglalkozó elemzője.
Csernyánszky Judit interjúja.
– Számomra elég világos, hogy Vlagyimir Putyin jött ki jól ebből a találkozóból. Egyrészt ott volt körülötte az a történelmi aura, ami még megmaradt az 1985-ös első Gorbacsov-Reagan találkozó után is több mint 3 évtizeddel. Másrészt Joe Biden olyan kifejezéseket használt, amelyek nem voltak helyénvalók: Nagyszerű hatalomnak nevezni Oroszországot? Okos elmének, kemény ellenfélnek nevezni Putyint? Ezzel eleve megágyazott a várható eredménynek. Miért mutatott tiszteletet iránta, ha az elmúlt 25 évben Amerika nem mutatott semmilyen tiszteletet? Nem tudom, hogy elvárhatjuk-e Oroszországtól azt, ami Joe Biden kért, hogy legyen kiszámítható és átlátható a politika. Nem tudhatjuk, mi lesz ennek az ára, ha mi átláthatóak és kiszámíthatóak vagyunk Oroszország irányában. Ráadásul visszakozott, amikor az újságírók a végén feltették neki a kérdést, hogy tényleg bízik-e az ellenfelében. Mire visszakérdezett az elnök: Ki mondta ezt? Mintha nem ő fogalmazott volna így. Szerintem akkor jött rá, mit is tett. Nekem rossz előérzetem van az elmúlt két évtized tapasztalata alapján. De oké, várjuk ki, mikor lépi át a vörös vonalat Putyin, aminek értelmezéséről konkrétan semmit nem mondtak. Persze Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője máris bejelentkezett, amint hazatért Putyin, hogy számukra a vörös vonalat Ukrajna NATO-tagsága jelentené. Ebből is látszik, nem lett volna szabad megengedni, hogy nyitva hagyja a határvonalat, mert ennek máris megvan az eredménye. Persze Biden elnök abban reménykedik, hogy ez a hazardírozás neki is szabad teret enged.
– Szóval akkor ön is csatlakozik ahhoz a nagy táborhoz, akik csalódtak a találkozó eredményességét illetően, legalábbis elvárásaikhoz képest?
– Én nem vagyok csalódott, mert nem úgy nézett ki, hogy bármi eredménye is lesz ennek a találkozónak. Tulajdonképpen annyi történt, hogy Biden kijelentette, tisztelettel fordulok hozzád és cserébe te pedig tiszteld a mi szabályainkat. Számomra – őszintén – az az üzenete, hogy az Új Start egyezményről végre megkezdődtek a tárgyalások. Mert az egy dolog, hogy február 5-én mindkét elnök aláírásával döntött ennek 5 éves meghosszabbításáról, de 2026-ban végleg lejár. És ehhez hozzá kell tegyem, hogy Oroszország olyan sokszor megsértette már ezt és az ehhez hasonló egyezményeket, hogy e tekintetben Amerikának semmi, de semmi bizodalma nincs Putyin iránt. De még ha tárgyaltak is róla, valljuk be, ezzel nem lehet az újságok címlapjára kerülni.
– Erről tulajdonképpen nem is nagyon beszéltek az elnökök a megbeszélést követő sajtótájékoztatón, nemde?
– Nos, pont erről van szó. Tulajdonképpen e tekintetben a várakozásokat nagyon lehűtötték, ez táplálja az elkeseredettségünket is. Nekem az volt az elvárásom, hogy vonjuk ki a tárgyalásokból az érzelmeket, legyen ez egy olyan munkamegbeszélés, ahol nem az érzelmek dominálnak. Nem tekintem nagy eredménynek, hogy most mindkét nagykövet visszatérhet állomáshelyére. (Ennek előzménye, hogy miután Biden gyilkosnak nevezte egy provokatív interjúban Putyint, válaszul a Kreml ura visszahívta Washingtonból a nagykövetét. Erre válaszul aztán Washington is visszahívta moszkvai nagykövetét.) Azt se nagyon tartanám hú de nagy eredménynek, hogy most felállítanak a kibertámadások kivédésére és megakadályozására tervezett közös munkacsoportot. Ezt az utóbbi időben szinte minden elnök megtette. És eddig nem hozott egyik sem érdemi eredményt, sőt még több a támadás. Hacsak nem számítom bele azt, hogy most egymás szemébe nézve fogalmazták meg: a baj nagy. De ennek jó fél év elteltével vonhatjuk meg a mérlegét. Mindenestre ez legfeljebb a keretét adta meg a tárgyalásoknak, de eredménynek nem mondanám semmiképp.
– Mennyire tarthatjuk egyáltalán megbízható partnernek és igazmondó, őszinte embernek Putyint?
– Nekünk semmi bizodalmunk nincs a Kremlben, hogy kiszámítható és stabil partner lenne. Azért, mert kül- és biztonságpolitikája a kiszámíthatatlanságra és az instabilitásra épül. Ezért van az, hogy mi nem tudunk proaktívan fellépni vagy kezdeményezni, mert csak utólag kell cselekedni, válaszolni a Kreml megtett lépéseire. Ez igazán az oroszok management stratégiájuk. Az eddig tapasztaltakkal szemben most reményt táplálni, hogy megváltozik és kiszámítható lesz Putyin politikája, szerintem nem jó megközelítés. De oké, adjuk neki esélyt! Reménykedjünk!
– Fel tudná idézni, mi volt Putyin legnagyobb hazugsága?
– Tudja, talán az egész sajtótájékoztató egy nagy hazugság volt. Hogy minden Amerika hibája és tévedése. Bármi történik, történt, az az Egyesült Államok felelőssége. Ezek után milyen alapon vesz részt a kibermunkacsoportban az orosz fél, ha tagadja, hogy neki köze lett volna bármelyik amerikai energetikai cég meghekkeléséhez? Pedig bizonyított. Sőt attól tartok, hogy ők fogják meghúzni azt a bizonyos vörös vonalat is. Mi lesz a következménye? Biden elnök ugyan figyelmeztetett, hogy súlyos következményei lesznek annak, ha Alekszij Navalnij meghalna a börtönben. És annak is, ha kiderül, hogy mind a 16 zsarolóvírusos hekkelés mögött az oroszok állnak. Akkor milyen szankciókat vet ki Biden? Mint mindig, szerintem ezesetben is, mi kivárunk. A kemény retorikát nem követik a tettek. És attól tartok, nem is fogják.
– Mi lenne ön szerint a megfelelő büntetés?
– Igen, ez mindig nehéz kérdés, mi a hathatós eszköz. Egyre kevésbé tűnik hatásosnak a pénzügyi szankció. Azonban mégiscsak az orosz államadósság finanszírozását kellene szigorítani az állampapírok elsődleges piacán, blokkolni a Swift Banking szolgáltatást vagy levenni őket a rendszerről. Ennek masszív hatása lenne a gáz-és olajipari szektorra. Illetve ebben az európai országok nagyobb összefogására lenne szükség. Azonban azt is tudjuk, hogy az európai-orosz pénzügyi kapcsolatok olyannyira felértékelődtek, mert kiépültek, hogy ez sem vezetne jó eredményre. Lásd legutóbb Ausztriát, amelyik a megegyezés ellenére visszavonta a belorusz bankokra vonatkozó uniós szankciókat, mert ugyebár jelentős érdekeltségük van az osztrákoknak ott. Szóval erre egyelőre nincs egyértelmű válasz.
– Biden elnök megfontoltságát dicséri, aminek persze a média nem örült, de úgy tűnt, hogy ő nem igazán osztotta meg a világgal a tanácskozás részleteit. Pontosabban, ő nagyon megszűrte, mit mondjon el belőle. Mit nem akart az orrunkra kötni vajon?
– Egyrészt a találkozó is rövidebbre sikeredett a tervezettnél. Végigmentek az előre felírt listán, és nem nagyon vitathatták meg azokat. Talán mert az orosz fél ugyebár tagadott mindent. Másrészt Biden elnök a sajtótájékoztatón két üzenetet adott át két különböző hallgatóságnak. Az első a nemzetközi életnek szólt: ezentúl tisztelni fogja Oroszországot és ezzel azonban magához is emelte. Márpedig én ezt erősen megkérdőjelezném, aki nem szavahihető, azt miért emeli a maga szintjére? Persze világos, hogy cserébe elvárja az együttműködést Irán, Afganisztán és egyéb problémás ügyek megoldásában. A másik üzenetet pedig az amerikaiaknak küldte. Hogy ő valójában mennyire kemény Putyinnal, és megingathatatlan, azt teszi, amit mond. De nem értem, miért kellett ilyen előkelő genfi villában tartani ezt az egész ceremóniát… Ennek semmiképp sincs jó üzenete.
– Engem meglepett, amikor Putyin úgy fogalmazott, elfogadta Biden magyarázatát arra a sértő kifejezésre, amit használt vele kapcsolatban, nevezetesen, hogy gyilkosnak tekinti. Mi játszódhatott a színfalak mögött?
– Nézze, ez valóban nagyon szerencsétlen helyzet volt. Ez annak a tipikus esete, amikor az újságírásnak tényleg hatása van a globális ügyekre. Az interjúban George Stephanopoulos megkérdezte, hogy ön szerint gyilkosnak tekinthető Putyin? Mire egyszavas igenlő választ adott. De a mondatot nem ismételte meg. Sokan értelmezik ezt másképp, hogy tulajdonképpen nem ejtette ki a száján, tehát nem is mondta. Ezért fontos, hogy figyeljünk az érzelmeinkre és a retorikára is. A kettőt nem árt elválasztani egymástól. Viszont a jelek szerint sikerült a tárgyalások során olyan munkakapcsolatot és légkört teremteni, amelyben ennek a kifejezésnek a súlya elszállt. Mert akárhogy nézzük, még ha korrekt is a minősítés, és megállja a helyét, a kapcsolatépítésben ilyen modornak nincs helye. Tulajdonképpen ez a találkozó ennek az elszólásnak a korrigálása is volt.
– S emellett valóban magához is emelte Putyint. Ugyanakkor volt egy olyan félmondata is, hogy neki úgy tűnt, Putyint aggasztja, hogy az Egyesült Államok még mindig hatalma megdöntésén dolgozik.
– Az a helyzet, hogy most még Kína is erősen szorongatja Oroszországot, ráadásul a mostani gazdasági helyzetben úgy látom, hosszú távon igencsak komor évek várnak mind gazdaságilag, mind demográfiai szempontból az országra. Ugyanakkor ő is meg-megkörnyékezi Kínát is, érdeke jóban lenni vele. Úgyhogy elég nehéz diagnózist adni ma Oroszország jövőbeli szerepéről. Az viszont kétségtelen, hogy Bidennek köszönhetően most nagyhatalmi rangra emelkedett ismét. Kérdés, beváltja-e a hozzá fűzött reményeket? Mindenesetre visszacsengenek a fülembe Putyin szavai a 2014-es valdaji nemzetközi konferencián, ahol az új világrendhez való alkalmazkodásról azt mondta, vagy új szabályokhoz tartjuk magunkat, vagy akkor nincsenek szabályok. Mert a régiek szerinte nem érvényesek. Az azóta eltelt 7 évben éppen ezt látjuk megvalósulni. Vagy alkalmazkodunk az ő általa lefektetett új befolyási övezet-politikájához, vagy akkor nincsenek számára érvényes szabályok.
– Az orbáni orosz-politika, amely gyakorlatilag a teljes alávetettség elfogadásának a politikája, különös prizmán láttatja ezt a jövőt. Hogyan viszonyulhat ehhez Biden külpolitikája? Hogyan fogja Magyarországot ezen a prizmán át megítélni?
– A genfi csúcstalálkozót valóban beárnyékolták a NATO-s és uniós ügyek, amelyeket előtte tárgyaltak meg Bidennel. És megint csak körvonalazódott a kép, hogy Oroszország és Kína is fokozatosan terjeszti ki befolyását egyéni, egy-egy országra lebontott alkuk folyamán uniós és NATO-tagországokkal, sőt most már az aspiráns országokkal is. Emellett még arra is törekszik, hogy megbontsa az uniós egységet is, hogy a maga oldalára állítsa a tagországokat az EU-val szemben. És ugyan megállapították, hogy ez negatív spirálba megy át, ugyanakkor nézzük meg az Északi Áramlat 2-t. Nem tudnak vele mit kezdeni Európában sem. Márpedig ez az önök országára nézve is új helyzetet teremt, nőhet a további orosz és kínai gazdasági és politikai befolyás. Persze most, úgymond kihirdették az egységes uniós álláspontot a fejleményekre tekintettel, de a munka neheze most jön. Most kell megmutatni a Biden-kormánynak, mire képes ebben a helyzetben, ahol elméletileg megszerezte az Európai Uniótól és a NATO-tól is a támogatást a politikájához. Magyarországnak ebben különös hely jut, mert az önök országa bizonyítja a legszemléletesebben, hogy milyen messzire képes elmenni Kína és Oroszország. A Biden-kormány egyelőre a korrupció elleni harcba vágott bele, ezzel Bulgáriát és Albániát megcélozva. Kíváncsi vagyok, hogy a korrupcióellenes intézkedéseken keresztül közelíti-e meg Magyarországot is.
Csernyánszky Judit interjúja a 2021. június 19-i Hetes Stúdióban hangzott el.
