Róbert bácsi cukorsapkája – Józsa Márta jegyzete

Zimbabwe, Libanon, Venezuela, Törökország, Argentína, Irán, Sri Lanka, Ruanda, Suriname, Magyarország – ne gondolkozzanak holmi földrajz-kvízen, nem erről van szó. Ezek az a tíz ország, amelyben 2022-ben a legmagasabb az élelmiszer-infláció. Igaz, hogy a mindent mindennél is jobban tudó honi miniszterelnök – hiszen nekünk ilyen vátesz jutott – már meglengette a Trónok harcából is felidézhető királyölő kardját és egyéb csodafegyvereit és kinyilvánította, hogy már pedig lesz ársapkás cukor, meg „uff! én szóltam!” felkiáltással jövőre egyszámjegyű lesz az infláció. A várható Kánaán fokát egyelőre még nem határozta meg, de bízzunk benne, hogy mire a krumpli is végképp elfogy, azt is megteszi.

Ehhez képest mégiscsak azt látom, hogy a náthaszezonban a gyógyszertárakban kifogytak azt ezt kezelő szerek. Hogy magam utoljára augusztusban találtam normál kristálycukrot a boltban, igaz, nem szoktam reggel hatkor verekedni a kisnyugdíjasokkal a cukorsorban. Amely nekem nagyon is ismerős fogalom, álltam én a nyolcvanas években a Kárpátok egy korábbi géniuszának uralma alatt már sorba estétől reggelig olajért, meg cukorért.

Annak a ’89 karácsonyakor pályáját befejező korszakalkotó politikusnak is mindenhol esze volt, és tudta, hogy amit ő akar, az úgy is lesz. A szakértők meg menjenek kapálni, vagy akkumulátort gyártani, ne hencegjenek a tudásukkal, bőven akad, aki megmondja helyettük is, hogy mi lesz. Ha meg nem? Akkor majd mond valami újabb bülbül-szavú szózatot, hiszen erre bukik az állampolgár. Mondjuk az, aki tanár létére idén már arra kényszerült, hogy sorba álljon ingyen ebédért a Népligetben.

Ez legalább megfelel a magyar hagyományoknak: tudják, Róbert bácsi, azaz Feinsilber Róbert 1925-ben alapította a legendás városligeti népkonyhát. Azaz akkor vette át ennek a jogát az akkori fővárosi főpolgármester-helyettestől, aki nyilván örült, hogy megszabadult az éhezők kígyózó sorai okozta politikai kellemetlenségtől. Azaz az éhséglázadás veszélyétől. Róbert bácsi ugyanis megszervezte azt, amit a politikai elit nem tudott megoldani, begyűjtötte a maradék ételt és szétosztotta, adománygyűjtő versenyeket tartott, és így tovább. Mondjuk nem is vettette szemére senki, hogy amúgy uzsorásként kereste csöppet sem szerény mindennapi betevőjét, nekünk egy ilyen zűrzavaros Robin Hood, és nem kevésbé nehezen megemészthető politikai jelen jutott. Apró hétköznapi csalódások.

Címlapi fotó: 1916 - a népkonyhák mellett működő, melegételt házhoz szállító, "Fővárosi mozgókonyha". Forrása: Fortepan.hu / Országos Széchényi Könyvtár

 

Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2022. december 29-i adásában hangzott el.