Rossz parizerrel irtja a magyar a dzsungelt

Jelenleg bolygónk szárazföldi területeinek 6 százalékát borítják trópusi esőerdők, de az arány vészesen csökken. Nagyon óvatos becslések szerint évente 100 ezer négyzetkilométerről tűnik el a dzsungel, vagyis több mint egy magyarországnyit vesztünk belőle tizenkét hónap alatt. A fő ok az emberi tevékenység, az erdők folyamatos irtása. Ez azt jelenti, hogy ha a pusztítás üteme nem változik, akkor 2040-re nem maradnak trópusi esőerdők a földön, legfeljebb a védett területeken, de ott sem mindenhol, mert ezek a helyeket általában csak papíron óvják az emberi beavatkozásoktól – mondta az Utópiában Erdős László, az MTA Ökológiai Kutatóintézet tudományos munkatársa.

A biológus szerint a pusztítással nem is az a fő probléma, hogy kevésbé szép látvány egy felégetett, aztán legelővé, ültetvénnyé, bányászati helyszínné tett vidék, a távolba nyúló buja erdőnél. Az igazi gond, hogy a dzsungelek irtásával hatalmas oxigéngyárakat, és rengeteg fajt veszítünk el, így jövendőbeli gyógyszerek forrását, illetve új, a gyakorlatban is jól hasznosítható természettudományos felfedezések lehetőségét veszítjük el.

Az erdőpusztítók emberi közösségeket is eltipornak, mert egyszerűen elpusztítják az otthonukat, megélhetésüket jelentő erdőket. Ez olyan az erdei törzsek számára, mint például egy budapestinek lenne, ha idegenek kézi szerszámokkal, hatalmas gépekkel és tűzzel elkezdenék rombolni a várost, aztán, ha végeztek, haladnának tovább, településről településre, csak azért, hogy egyes vállalkozók rövid távon hatalmas vagyonokat szerezhessenek.

Az egyik legjobb üzlet a pálmaolaj-termesztés, amit a dzsungelek helyére telepített ültetvényeken zajlik. Ez az egyik legfontosabb oka, hogy az esőerdők pusztulóban vannak, főleg Malajziában és Indonéziában, ahol a rombolás egyik leglátványosabb és könnyen észrevehető eredménye az orangutánok tömeges legyilkolása. Ezek az állatok az elmúlt húsz évben életterük 90 százalékát elvesztették. A becslések szerint naponta 6-12 orángután pusztul el a pálmaolaj miatt.

Dél-Amerikában ezzel szemben a szója- és marhahústermelés a fő ok, utóbbi azért. mert az állatoknak legelő kell. Ehhez Magyarország is hozzájárul azzal, hogy a tengerentúlról nagyban importál takarmánynak való szóját, ami ráadásul génmódosított. Így a GMO-t általában ellenző magyar fogyasztók ehetik a génmanipulált szóján hízlalt állatok húsát, cserében pénzelve az erdőirtókat. Ha tehát a magyar vásárlók odafigyelnek rá, mit vesznek a boltban, és megpróbálja elkerülni az ilyen termékeket, már tesznek egy kicsit a pusztítás ellen. Tehát lehetőleg hagyjuk a polcon a nagyüzemileg termelt húst, a pálmaolaj-tartalmú kozmetikumokat, samponokat és élelmiszereket – például egyes mogyorókrémeket, csokoládékat, kekszeket –, valamint ne akarjuk trópusi fából készült bútorokkal díszíteni a lakásunkat.

Ez elsőre nem tűnik egyszerűnek, de ha szán rá egy kis időt az ember, hogy utánajárjon, mit érdemes, vagy nem érdemes megvenni, vagy ha csak elolvassa a csomagoláson a címkéket, akkor hamarosan a boltban is rutinszerűen azonosítani tudja a kerülendő termékeket – mondta Erdős László. Fontos, hogy az egyén ne gondolja azt, ő egyedül úgysem tehet sokat a természet védelméért, és ezért inkább nem is tesz semmit. Minél többen jönnek rá ugyanis, hogy az egyéni döntések is számítanak, és a fogyasztási szokások viszonylag apró módosítása is fontos, annál nagyobb az esélye a változásnak – tette hozzá az ökológus.