Simonyi: Az ukrajnai háború történelmi fordulatot hozott

Simonyi András volt washingtoni és egykori NATO-nagykövetet először az Egyesült Államok szerepéről kérdeztük az ukrajnai helyzetben. Azt mondta: fizikailag lehet, hogy távolabb van az Egyesült Államok, mint Európa, de se biztonsági szempontból, se politikailag nem, „ebben együtt vagyunk benne”. Jelen pillanatban Amerikában sokan nyalogatják a sebeiket, hogy miként juthattunk el idáig, és mi ebben az USA felelőssége. Ezt majd megvizsgálják utólag, de most arra kellene koncentrálni – folytatta –, hogy a Nyugat, a demokratikus országok mit tehetnek a háború feltartóztatásáért, mert a helyzet egyre romlik. Az igazi dilemma az, hogy lehet-e katonailag beavatkozni vagy ez a harmadik világháborúhoz vezet, és hogy mennyire veszélyesek Vlagyimir Putyin kijelentései az atomfegyverek bevetéséről.

De beszélyes-e a NATO terjeszkedése Oroszországnak?

Simonyi András hangsúlyozta: a magyar NATO-csatlakozás egyik nagyon fontos motivációja volt, hogy soha nem lehetett tudni, mikor tér vissza ismét egy agresszív, mások lerohanására képes orosz birodalom. „Nekünk volt igazunk”, Oroszország expanzív útra lépett – tette hozzá.

Az elmúlt hét talán legfontosabb fejleménye, hogy a németeknek le kellett számolniuk azzal az illúzióval, hogy gazdasági és kulturális kapcsolatokon keresztül olyan viszonyt lehet kialakítani Oroszországgal, amellyel meg lehet előzni az agressziót.

Azt természetesnek tartja, hogy a semleges Svédország és az el nem kötelezett Finnország arról folytat parlamenti vitát, hogy esetleg csatlakozik-e a NATO-hoz.

Arra a kérdésre, hogy a NATO fenyegetést jelent-e Oroszországnak, a volt nagykövet úgy válaszolt: „Ugyan, kérem!” Az oroszok pontosan tudják, hogy a NATO védelmi szövetség, és mintha tojáshéjakon lépkedne, úgy igyekezett biztosítani őket, hogy nincsenek támadó szándékai. Szerinte arról van szó, hogy Oroszország „a nagy birodalom visszaállításának őrületében” élve úgy gondolja, hogy ezeket az érveket kell most használnia.

Úgy fogalmazott: az tragédia, hogy Orbán Viktor elkötelezte magát Oroszország mellett és most is csak félszívvel hajlandó megszavazni azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy békés eszközökkel, de meg lehessen állítani ezt az őrületet.

Történelmi hét volt

Az orosz agresszió európai következményeiről azt mondta: történelmi hét volt, Németország egyik pillanatról a másikra megváltoztatta katonai felfogását, jelentős összegeket költ arra, hogy erősítse ne csak a saját, hanem az európai közös védelmet és a hozzájárulását a NATO-erőkhöz.

Szóba került Németország második világháborús szerepe és a fegyverkezéssel kapcsolatos esetleges aggodalmak. Simonyi szerint amögé nem lehet bújni, hogy Németország mit csinált ezelőtt 75-80 évvel, erre hivatkozni ma elfogadhatatlan. Sőt, úgy véli, a fordítottja igaz, minél kevésbé akar Németország hozzájárulni a közös védelemhez, annál inkább jönnek vissza a 80 évvel ezelőtti, pusztítással, agresszióval kapcsolatos emlékek.

Az igazi nagy probléma, hogy hiába mondták a németeknek éveken keresztül, hogy ne szolgáltassák ki magukat az orosz földgáznak, állítsák le az Északi Áramlat 2-t, nem hallgattak senkire, sőt, még „egyes amerikai politikusokat” is meggyőztek, „és tessék, most itt vagyunk”.

Táncolni a medvével

Kijelentette: hiba volt azt hinni, hogy az orosz problémát a polcra lehet tenni, és csak Kínára kell koncentrálni.

Arra kell vigyázni, hogy az ukránok támogatása melletti kezdeti lelkesedés ne apadjon el. A tüntetések, az épületek kivilágítása a segítség könnyebb része, most jön a nehezebb. Tudomásul kell venni, hogy a nyugati világnak áldozatot kell hoznia a biztonság érdekében, még ha Orbán Viktornak ez nem is tetszik. „Van egy mondás, hogy a medvével akkor hagyjuk abba a táncot, amikor a medve elfáradt, és nem amikor mi elfáradtunk” – fogalmazott Simonyi András.

A teljes beszélgetést a fenti lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. Kiemelt kép: MTI