Soha nem járt énektanárhoz, a rengeteg dal tartotta egyben a hangját – Charlie: Ha a közönség úgy tapasztalja, hogy szeretjük, amit csinálunk, azt megérzi

Azt mondja, jó volt visszamenni kicsit a hetvenes évekbe és indításnak a Zenegép című számot meghallgatni, mert tulajdonképpen a Generál volt az a korszak, amikor először megjelent a rádióban és a televízióban, ekkor szerezett országos ismertséget.

A karrierje és a népszerűsége ugyan 1967-ben a Deccában, a későbbi Olympiában indult, amellyel már sokat játszottak külföldön. A lemezek terén az áttörést viszont a Generál jelentette 1975-től, három lemezt is készített az együttessel, de az itthoni sikerek nem voltak olyan elsöprőek, mint azt a nemzetközi reakciókból gondolni lehetett volna.

Charlie szerencsésnek tartja magát, hogy a nyolcvanas évek elején kiment külföldre zenélni, azt mondja, külföldön mindig is fontosabb volt a minőség. A Pannonia Expresszel bő tíz év alatt szinte a fél világot bejárta, az egész európai zenei világ odafigyelt rájuk. Nagyon szerette ezeket az éveket, csodálatos emlékeket őriz ebből a remek korszakból. Szerinte a zenekarnak az volt a titka, hogy mindent el tudtak játszani és nem voltak ráutalva a toplistás dalokra, inkább az amerikai zenei világot és az angolnak azt a részét játszották, amit ők szerettek. Szerettek volna itthon is koncertezni akkoriban, nem is annyira a közönségnek, hanem a meghívott zenei szakmának bemutatni ezt a zenekart, hogy hogyan kell muzsikálni.

Hiába voltak nagyon jó évek, állandóan gyötörte, hogy haza is kellene jönnie, de amikor itthon volt rövid időkre, egy-két kivételt leszámítva nem igazán látott olyan előadókat, akik passzoltak volna az ő zenei világába. Soha nem gondolta volna, hogy egyszer újra Magyarországon fog zenélni. Végül mégis úgy alakult, hogy amikor 1989-ben hazatért, felesége unszolására újra zenélni kezdett. Előbb a Tátrai Band énekese lett, tíz lemezt adtak ki, majd 1994-ben szólókarrierbe kezdett. Első, Charlie címmel megjelent lemeze rögtön óriási siker lett. Elmondta, nagyon sokat dolgozott, de boldog, hogy ezt az életet élheti, azt csinálhatja, amit szeret. A zenét nem szabad feladni.

Hozzátette, a zenének az a legeslegfontosabb része, hogy megtalálják azokat a muzsikosokat, akikkel együtt tudnak dolgozni. A zenekarában mindenki rendkívüli zenei képességekkel rendelkezik, ők is gyerekkoruktól zenésznek készültek. Charlie azt mondja, a zene nagyon érdekesen működik, ha a közönség úgy tapasztalja, hogy ők élvezik és szeretik, amit csinálnak, azt megérzik, és ez hat igazán a lelkekre.

Abban is szerencsésnek érzi magát, hogy még mindig ugyanazokban a hangnemekben énekelhet. Soha nem járt énektanárhoz, nem énekelt fel, nem skálázott. Azt gondolja, a rengeteg elénekelt dal és szöveg tartotta egyben a hangját. Őt nem kell instruálni, pontosan tudja, mire képes. Azt mondta, amikor egy dalnak megvan a lelke és a szíve, azt nem kell túlkomplikálni, az úgy jó, ahogy van.

Úgy véli, nem lesz népszerű, ha elmondja, hogy ez a jubileumi év volt az itthoni fellépései közül a legmozgalmasabb, száztízszer lép színpadra. A turné egyfajta összegzése annak az életműnek, amellyel évtizedek óta elkápráztatja a közönséget. A koncertsorozat fénypontja a Papp László Budapest Sportarénában lesz december 29.-én. Charlie előzenekara fia, Horváth Ákos együttese lesz négy dal erejéig pedig kedves barátaival és vendégeivel, Szolnoki Péterrel, Tóth Verával és Nikával közösen lép színpadra.

Azt mondja, vannak ugyan kihagyhatatlan számok, amelyek mindig elhangzanak, de minden koncert más és más. Olyan, akár egy színházi előadás, egyszeri és megismételhetetlen, hiszen a közönség is benne van a dalokban.

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: MTI/Máthé Zoltán