Szeptember 11-én indult világhódító útjára a félelem – Kárpáti János jegyzete

A legtöbb országban az a szabály, hogy ma váltak nagykorúvá azok, akik 2001. szeptember 11-én születtek. Ugyanazon a napon, vagyis tizennyolc évvel ezelőtt ezrek haltak meg New Yorkban, amikor a terroristák által megkaparintott két repülőgép becsapódott a World Trade Center ikertornyába. Akik a mai naptól felnőttnek mondhatják magukat, életük első napjától fogva egészen más közegben léteznek, mint a korábban születettek.

Persze, ki-ki nagyon eltérő mértékben, élethelyzettől, földrajzi holléttől, anyagi hogyléttől függően. De igen, azon a napon indult valójában világhódító útjára a félelem. Abban az értelemben, hogy egyre többen kezdték úgy érezni, bárki válhat terrorizmus áldozatává. Elég hozzá az, hogy rosszkor légy rossz helyen. Egy kávéházi teraszon. Egy ünnepnapi parádén vagy futóversenyen. Karácsonyi vásár forgatagában. Bármikor tüzet nyithatnak rád, legázolhatnak teherautóval. Nem kell hozzá szabadságharcosnak lenned, vagy egyéb veszélyes szakmát űznöd.

Soha nem felejtem el azt a fotót, amely aznap készült New Yorkban. Kiválóan szabott, elegáns öltönyben, bőr irattáskával a kezében, ámde tetőtől talpig sűrű porral belepett férfi gyalogol valahonnan valahová. Arcára piszok és korom tapad, de a szeme jól látható, a tekintete semmitmondó, üres. És a képaláírás: egy Wall Street-i tisztviselő távozik az üzleti negyedből.

Aztán éveken át még tovább romlott a helyzet, de az utóbbi időben úgy tűnik, egy kevéssel mintha sikerült volna visszaszorítani a terrorizmust. Ez azonban, valljuk be, nem akkora teljesítmény, ha belegondolunk, hogy közben felnőttek az akkor született gyerekeink.

Kárpáti János jegyzete az Esti gyors 2019. szeptember 11-i adásában hangzott el.