Szivárvány a földön – Szénási Sándor jegyzete
3/04/2021 15:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
„Budapesten festékkel leöntöttek, körbedeszkáztak, majd ledöntöttek egy szobrot, amit a Ferencvárosban állítottak fel két hétre, de egy napot sem élt meg. (...) A fotókon nagy, szálas legények láthatók, serények, kalapálnak, tákolnak, harcolnak. Az ellenfél tán egy méter, ha megvan. Aztán a Légió ledönti, ott hever a földön, még mindig kicsi és esendő, aztán körbekordonozzák, egyenruhások őrzik, és ekkor még apróbbnak tűnik, szinte elsüllyed a földben. Most mondjuk, hogy az egész valami végtelenül szánalmas, sírni és röhögnivaló borzalom?”
Budapesten festékkel leöntöttek, körbedeszkáztak, majd ledöntöttek egy szobrot, amit a Ferencvárosban állítottak fel két hétre, de egy napot sem élt meg. A New York-i Szabadságszobor műanyag mása felemelt ököllel térdelt, az alakot szivárványszínek csíkozták. Hogy jó volt-, kifejező, meggyőző, bármi, ízlés kérdése, az is vitatható lehet, ahogy a szobor összemossa a Black Lives Matter mozgalmat az LMBTQ közösség színeivel, de hát ha az alkotó a különböző, és persze sokszor összeérő kisebbségek problémáit akarta ilyen koncentrált formában megmutatni, legyen.
Ezt a szélsőjobboldali szervezetek meg is értették legott, a Mi Hazánk rögtön közölte is, hogy ez egy „európai, fehér, heteroszexuális és keresztényellenes szimbólum”. Jött a bekerítés, a leöntés festékkel, a ládába zárt szobor fölé egy kereszt elhelyezése – apage satanas’, ugye – majd a Légió Hungária nevű neonáci szervezet három tagja a földre vitte.
A probléma persze a szivárvánnyal volt, ez volt a hívószó, vagyis a hívószín, ezt kellett legyőzni, és le is győzték.
A fotókon nagy, szálas legények láthatók, serények, kalapálnak, tákolnak, harcolnak. Az ellenfél tán egy méter, ha megvan. Aztán a Légió ledönti, ott hever a földön, még mindig kicsi és esendő, aztán körbekordonozzák, egyenruhások őrzik, és ekkor még apróbbnak tűnik, szinte elsüllyed a földben.
Most mondjuk, hogy az egész valami végtelenül szánalmas, sírni és röhögnivaló borzalom? Minek is mondanánk, hiszen tudjuk pontosan. Azok, akiknek a lelki egészsége, az önbizalma, vagy az alakoskodásának a hitele múlik azon, hogy az ő kopár világukban semmi se lehessen más, mint ők, mert az nekik zavarbaejtő és félelmetes, szóval nekik hiába zsolozsmázzák jótét lelkek, hogy ugyan gyerekek, ez a szobor sem valami ellen van, hanem valamiért. Mert bár ez utóbbi igaz, az is az, hogy a szobordöntők azért jól érzik, hogy bizony, ez ellenük is van. Azt üzeni, hogy ne jöjjön el az ő országuk. Hogy ne legyen meg csak az ő akaratuk. Hogy a hazugság az hazugság legyen, az igazság meg igazság. Hogy az igazságot ne propagandagyárakban fröccsöntsék. Hogy ne az ő félelmükből teremtsék meg a miénket.
Ezért a szobrokat mindig újra fel kell állítani.
Szénási Sándor jegyzete a Hetes Stúdió 2021. április 3-i adásában hangzott el. Címlapi kép: 444.hu
