Tarlós macsóskodik, de vajon vitázik-e? – Lampé Ágnes jegyzete

Kötöttem egy fogadást a minap Selmeci János kollégámmal, aki azt kérdezte, szerintem lesz-e Tarlós-Karácsony vita a főpolgármester-választás hajrájában. Mindezt adásban tette, így jó páran fültanúi is lehettek annak, hogy én nemre, ő igenre szavazott.

Mindehhez érdemes felidézni, hogy Karácsony már márciusban is vitára hívta a macsónak szánt beszólásairól is ismert Tarlóst, aki akkor azt mondta: „Arról kellene vitáznom, hogy mondta-e Karácsony vagy nem, amit tízezrek láttak, hallottak tőle a televízióban? Esetleg azokról a számokról, amelyek a zuglói költségvetésekből valók? Ez komikus. Ahogy ez az egész teljes ellenzéki összefogásügy is, ami véleményem szerint valójában a megmaradt pártelitek egzisztenciális ügyének számít. Fogalmam sincs, miért biztosak benne, hogy a szavazók ezt az életszerűség mellőzésével egységesen és vakon követik majd.” 

Tekintsünk most el a tartalmi csúsztatásoktól és az összefogás szokásos ekézésétől, érdekesebb maga a mentalitás és hozzáállás, ami a szövegből kiolvasható. Szóval arról kéne Tarlósnak itt leállnia vitázni holmi jelölttel, amit az már elmondott a sajtóban? És mert ő úgyis csak egy kerületi polgármester? Hát igen, ez aztán a macsó szemlélet.

Persze nincsenek illúzióim, manapság nem sikk vitázni, érvelni, a másikat megérteni. Sőt, inkább be kell szólni és meg kell szólni azt, aki kérdezni szeretne. A vita műfaja abszolút háttérbe szorult, a kormány és a Fidesz emberei tudatosan menekülnek el a viták, interjúk, újságírói megkeresések elől. Sőt, sokszor sértődötten, pökhendien, lekezelően reagálnak, ha mondjuk egy újságíró vagy bárki esetleg szóba állna, ne adj isten kérdezne tőlük. Az utolsó, nagyon emlékezetes vita, a miniszterelnöki, az Orbán számára vereséget hozó Gyurcsány-Orbán vita volt. Azóta fideszes politikus nem igazán állt ki a nyilvánosság elé vitázni semmilyen politikai ellenfelével. Hisz rájöttek: komoly tétje van. Így aztán a műfaj majdhogynem halott.

Tarlós ebben a közegben úgy tesz, mintha, bár ő hajlandó lenne, mégsem kell leereszkednie egy holmi kis vita szintjére. Igaz, az előválasztás során az ellenzék jelöltjei többször is vitáznak, a választók régóta először érezhették, hogy nagyon is van tétje annak, ki mit mond, miért mondja, hogy mondja.

Tarlóst, a bátor és persze önálló (ezt most idézőjelbe tettem) városvezetőt most is megkérdezték erről, és most is idéznem kell őt: „Meglátjuk, hány jelölt lesz, meglátjuk, mi lesz a helyzet szeptemberben. Én csak olyan vitát tudok elképzelni, hogy nem előre megbeszélt témák vannak súgóemberekkel. Ha egymással szembeállunk, és előre meg nem beszélt témákról face to face egymást kérdezzük, ilyet nem zárok ki. Nem azt mondom, hogy biztosan lesz, de ilyet nem zárok ki. Operettalakításokban viszont biztosan nem veszek részt."

Na, helyben vagyunk: igen, ő csak egymással szemben állva, face to face hajlandó egyáltalán szóba állni a másikkal. Igen, ez a macsó szövegrész, kihagyhatatlan. És a másik jól bevált retorikai elem: nem zárja ki. Értik? Nem zárja ki. Na ezért mondom, hogy szerintem tuti nem lesz vita.

A fogadás persze attól még áll.

(Hallgassák meg Lampé Ágnes jegyzetét a fenti lejátszás gombra kattintva! Kép: MTI/Máthé Zoltán)