Több millió ujgur koncentrációs és munkatáborban, illetve börtönökben – Interjú a száműzetésben lévő ujgur kormány miniszterelnökével
2/08/2020 17:48
| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió
Életem első 7 évét töltöttem Kelet-Turkesztánban, majd elmenekültünk a kínai kormány elnyomását nem tűrve – kezdi a hosszú történetet Salih Hudayar Washingtonban, aki a száműzött Kelet-Turkesztán, azaz a diaszpórában élő ujgur kormány miniszterelnöke.
Csernyánszky Judit interjúja.
Salih Hudayar: - Az egész családom Atusban származik, én is ott születtem. Kereskedők voltak felmenőim és állandó megfélemlítésben éltünk. Apám 96-ban menekült él, nagyapám pedig 20 ezer dollárt fizetett, hogy útlevelet kaphassak. Így jutottunk ki 3 év után Oklahomába, ahol életem javarészét töltöttem. Utoljára 2014-ben utaztam a hazámba, hogy személyesen is megismerhessem azokat a dolgokat, amelyekről csak közvetve értesültem, magam is meg akartam tapasztalni, milyen az élet Kína észak-nyugati tartományában.
Ahol 15-20 millió, többféle etnikum is él a másfélmillió négyzet-kilométeren, az ujgurok teszik ki a többséget, Ujgurisztánnak is nevezték/nevezik magukat, s függetlenségi mozgalmuk gyakorlatilag a 18. századig nyúlik vissza, de a 20. században kezdődtek a legdrámaibb változások, a totális kínai elnyomás Hszincsiang tartományban.
- Az első benyomás is riasztó volt. Míg korábban csak a falvak határán volt egy-egy kamera, most minden 500 méteres távolságban nem is egy, hat-hét kamera is, és a checkpoint-oknál mindenhol ott a rendőrség is. Engem is minden ellenőrző pontnál igazoltattak. Épp akkor volt a jharkhandi, több mint 2000 áldozatot követelt tömegmészárlás 6. évfordulós megemlékezése, és akkor is egyfolytában a letartóztatásoktól rettegtek az emberek, mert általában minket terroristának minősítenek.
Majd kérdezés nélkül elmondja, hogy az ujgurt a magyarok tudják a legjobban kiejteni, még Európában is, amire a két nép történelmi kapcsolata a magyarázat.
- Ön erről tanult? (diplomáját Salih Hudayar Oklahoma Egyetemén szerezte) vagy honnan van tudomása erről? És a helybéli ujgurok is tudnak erről?
- Teljes mértékben. A kései és az újkori Han-dinasztia idejéből vannak információink erről, ez szájról szájra, őseink hagyományaként, elbeszélésekből szállt ránk is, az utódokra. Sőt.
Erre mindenki ismeri Attilát is, a hunt, és nagyon sok gyereket neveztek el Attila után, legfőképp az igazi hazafi családokban. Sőt, a negyvenedik életévüket betöltő férfiak, akiknek több gyerekük is van már, gyakran megkapják a „Fehér hun” titulust is a nevük elé. Ez is hagyomány nálunk.
- Meglepő dolgokat tud. Ellenben az ujgurokon egyre jobban szorít a kínai kormány. Mivel magyarázza ezt a hatalom?
- Terroristáknak vagy ujgur szeparatistáknak tartanak minket, ezzel indokolják a kínai vezetés, amikor valakit letartóztatnak és koncentrációs vagy munkatáborba visznek. 1949-ig gyakorlatilag függetleneknek tarthattuk magunkat, s onnantól kezdődött az ujgurok leigázása, amit gyarmatosításnak is nevezhetek. Hét évtizede tart a folyamat, amit a kínai nemzetvédelmi stratégia is megmagyaráz, amit az utóbbi években már nyíltan ki is mondanak, méghozzá azt, hogy meg kell akadályozni Kelet-Turkesztán függetlenségi törekvéseit. Legyen szó türkről, kirgizről, kazakról vagy ujgurról, akiről feltételezik, hogy hazafias érzelmeket táplál, már elég nekik ahhoz, hogy letartóztassák. Mert tudják, hogy az itt élő kisebbségek vissza akarják szerezni függetlenségüket Kínától.
- Hányan vannak jelenleg munkatáborban vagy átnevelő táborban?
- A munkatábor és az átnevelő tábor nem egy és ugyanaz, utóbbit hívjuk mi koncentrációs tábornak. Előbbiekben mintegy 3 millió embert kényszerítenek munkára a kínai félkatonai egységek. Ők vannak megbízva Hszicsiang gyarmatosításával. Az amerikai külügymisztérium becslése szerint több mint egy millióan, de a mi számításaink szerint legalább 3 millióan lehetnek az átnevelő táborokban is és akkor még számoljuk hozzá, az egy-két millióra tehető, börtönben zárva tartottakat.
- Mit tud arról, hogy milyen az élet ezekben a táborokban?
- A koncentrációs táborokban politikai átnevelés, agymosás zajlik, ahol beléjük akarják verni, nincs etnikai kisebbség Kelet-Turkesztánban. És fel kell adniuk vallásukat is. A kínai kormányt kell szolgálniuk, mi több a kínai kommunista pártot elismerni, meg kell tanulniuk a kínai nyelvet. A nőkkel embertelenül bánnak. Egyrészt sok esetről tudok, amikor megerőszakolták a nőket. Ugyanakkor meddővé teszik őket, nem akarnak több ujgur, csak kínai gyereket. S amit mostanság egyre gyakrabban tapasztalunk, nagyon intenzív szervkereskedelembe kezdtek ezekben a táborokban. Titokban és illegálisan szállítják kínai börtönökbe, onnan terítik szét, megy Koreába is, mert az az ázsiai szervkereskedelem egyik legnagyobb központja. Jutnak a szervekből kórházakba is, de tudomásom szerint 5 egyéb állomás, illegális is van, ahonnan szervkereskedelmet folytatnak.
- Ezt még hallani is borzalmas. Vannak erre bizonyítékaik és tanúk is, akik beszámolnak maguknak minderről?
- Abszolút. Olyanoktól tudjuk ezeket, akik ki tudtak szabadulni a táborokból, s ők általában annak köszönhetően, hogy házastársuk nem odavalósi. Nekem konkrétan vannak információim olyan asszonyoktól, akiknek pakisztáni, egyiptomi és kazah férjük van.
- Hogyan tudja kiválasztani a kínai kormány a táborokba küldendő embereket?
- Nem fogja elhinni, 48 olyan pontot tartalmaz a procedurális intézkedés, amely alapja a táborba küldésnek. Van például útleveled, utazgatsz, külföldön van a gyereked, más vallású vagy, szakállat vagy fátylat viselsz, ami alapján muzulmánként be tudnak azonosítani. Netán a gyereked muzulmán nevet visel. A legsúlyosabb persze, ha kínai kormányellenes politikai aktivista vagy. Ha egyszer lecsapnak rád, akkor hamarosan az egész családodra is, mindenki fenyegetve van. 2014-ben, amikor itt voltam, az egyik családtag – összefogva a szomszédokkal, igyekezett megakadályozni a rendőrség gyűjtőakcióját és válaszul csaknem az egész faluközösséget lemészárolták.
- Hogyan lett önből a száműzött kelet-turkesztáni kormány miniszterelnöke?
- 2017-ben alapítottam a Kelet-Turkesztán Nemzeti Felkelési Mozgalmat, amely nemcsak általában küzd az emberi jogokért, hanem a politikai elnyomás az etnikai kisebbségek függetlenségének visszaállításáért. Az amerikai kongresszusban sokat lobbiztam azért, hogy elfogadják az Ujgur Politikai jogok elismerését szentesítő törvényt, ami nemrég szavaztak meg a honatyák. Folyamatosan dolgozom azért is, hogy a törvényhozókon kívül minél több embert nyerjek meg a mi függetlenségünk ügyének. S ekkor döntött úgy a száműzetésben élő kormány, a diaszpóra kormánya, hogy én legyek a kormányfő. Tekintettel amerikai diplomámra, tekintettel a nyelvtudásomra és politikai szerepvállalásomra.
- A két ország között, a választott és szülőhazája között, elég nagy a távolság, és az az akadály is. Hogy fog ezekkel megküzdeni. Mit tűzött ki célul és hogyan tudja azt megvalósítani?
- Azon dolgozom, hogy minél több nemzetközi közösség, ország ismerje el, ami a hazámban történik, az népirtás. Azt kell elérnünk, hogy legalább tibeti mintára elismerjék jogunkat ezek a közösségek a függetlenségünk kivívásához, ahhoz, ami történelmünkből is következik. Mi úgy véljük, hogy a kínai kormány elfoglalta a hazánkat. Nemrég nyújtottuk be keresetünket a Nemzetközi Büntetőbíróságon azért, hogy nyomozzanak azon kínai tisztségviselők és végrehajtók között, akik bűnösök az ellenünk folyó népirtásban, ítéljék el őket az emberiség elleni bűncselekmény vádjában, amit az ujguroknak épp úgy el kell szenvedniük hazánkban, mint a többi nemzetiségnek.
- Hányan állnak az ön oldalán?
- A világban szerte élő diaszpóra többsége mellettem áll. Pontosabban a kormányom mellett. Az Európai Unióban is egyre több képviselőt sikerül meggyőzni az ügyünknek a parlamentben. De említhetem Japánt, Kanadát is, ahol vannak támogatóink. Két hete a kanadai kormányfővel és 64 parlamenti képviselővel írtunk alá nyilatkozatot arról, hogy ők is számonkérik a kínai kormányon a népirtást. A brit parlament ugyanúgy mellénk állt, ahogy az amerikai is, utóbbinál újabb intézkedéseket próbálunk elérni. Múlt héten több kínai céget tiltottak ki az Egyesült Államokból.
- Beszél kínaiul?
- Nem, sajnos nem. 2003-ig ujgur nyelven folyt az oktatás az iskolákban, 2003-ban hozták meg azt a törvényt, amely a kínait kötelezővé tette, de én akkor már Oklahomában éltem.
- Mégis, mire számít, egyáltalán van jogosítványa a Nemzetközi Büntető Bíróságnak ügyeik intézéséhez?
- Abban bízom, hogy a nürnbergi perhez hasonlóan ugyanúgy elítélik a kínaiakat a népirtásért, mint a német nácikat. Vagy mint a jugoszláv háború idején a háborús bűnösöket. Azzal nem fogunk megelégedni, hogy szóban megdorgálják őket, és azt mondják, elítéljük, amit tettek. Nem. Mi azt akarjuk, hogy feltárják nyomozás útján a bűncselekményeket és mindenki személy szerint kapja meg a büntetését. Nem lehet következmények nélküli a népirtás, népünk elleni vétség. Azt is szeretném, ha nem csak elítélnék a különféle kormányok, hanem ennél tovább is mennének. Sürget minket az idő, mert a kínai kormány felgyorsította az eseményeket, egyre nagyobb a szervkereskedelem, több mint félmillió gyereket szeparáltak el a családjától. Árvaotthonokba kényszerítik, hogy a kínai kommunista párt elveinek megfelelően nevelhessék fel őket. Az asszonyainkat kínaiakhoz kényszerítik, akik pedig már férjhez mentek, azokat meddővé teszik. 21. századi holokausztnak leszünk a részesei, ha nem cselekszünk.
- Csak remélni tudom, fognak cselekedni
- Nagyon köszönöm. És a lehetőséget is, hogy erről beszélhettem, Bízom abban, hogy a magyarok is szolidárisak a harcunk iránt, márcsak azért is, mert Attila leszármazottai vagyunk, és ha úgy vesszük, majdhogynem közös vér folyik ereinkben – nyilatkozta rádiónknak Salih Hudayar, a Kelet-Turkesztán száműzetésben élő kormányának miniszterelnöke.
Csernyánszky Judit interjúja a 2020. augusztus 1-jei Hetes Stúdióban hangzott el.
