Tükröd, tükröd – Szénási Sándor jegyzete

Az Amnesty International megfosztotta a börtönben levő Alekszej Navalnij-t a „politikai fogoly” státustól. Ezt angolul „prisoner of conscience”-nek mondják, ami csak azért fontos, mert pontosabban leírja  a civilszervezetnek a döntést megelőző dilemmáját: azt tudniillik, hogy tekinthető-e lelkiismereti alapon (conscience: lelkiismeret) jogfosztottnak egy olyan ember, akinek a lelkiismeretét amúgy súlyosan nacionalista, xenofób kijelentések terhelik.

Az Amnestyt tiltakozásokkal bombázók Navalnij régebbi megnyilvánulásaira hivatkoznak, arra a videóra például, amelyen a legfőbb orosz ellenzéki orvosi köpenyben közli, hogy a bevándorlókat úgy kell az országból eltávolítani, mint ahogy az odvas fogat húzza ki a doktor.

Az ügyről beszámoló BBC szerint a szervezet moszkvai szóvivője azért megemlítette azt is, hogy a felháborodók zöme eléggé nyilvánvalóan köthető a putyini propaganda-gépezethez. Egy Kátya Kazbek nevű nő például, aki feministának és LMBTQ-kutatónak nevezi magát, egy Twitter-bejegyzésben, amit a Russia Today nevű agymosó csatorna idéz másokkal együtt, Navalnijt közismert fajvédőnek nevezi. Kár, jegyzi meg a BBC, hogy a Kazbek álnév, illetve, hogy a hölgy – vagy akárki – a bejegyzésben Sztálin dicsőítéséről sem feledkezik meg.

Tegyük hozzá, hogy bár a Vezér grúz létére a nagyorosz sovinizmus bajnoka volt, gyilkolni valóban nemzetiségre való tekintet nélkül gyilkolt, jöhetett neki orosz, jakut, észt, bárki, szóval ennyiben, ja, jogos. Sztálin, a vérdemokrata.

Ezzel szemben, mondja a Kazbek név, Navalnij elbukott a fehér felsőbbrendűséget igazoló régi gyűlöletbeszédein, arról nem is szólva, hogy a Nyugat strómanja, konrétan Amerika bábja. Hazája ellensége, míg Sztálin ugyebár. És így tovább.

Navalnijhoz valóban hozzátartozik régi, vagy ma is élő nacionalizmusa, az őt hitelteleníteni akaró agypucolóknak viszont nehéz lesz elhitetni, hogy ez a történet egy 44 éves jogászról szól, aki magánbuzgalomból vagy némi dollárért ugrál a korrupt orosz elit torkán. Nem Navalnijról van szó ugyanis, a bátor és eltökélt Navalnij sorsa csak tükre, reflexiója egy rendszernek, amelynek vezetői az ország kirablásából gazdagodnak meg, ahol a közpénzből cári palotakomplexum épül alagúttal, ahol rutinosan tüntetnek el, mérgeznek meg a hatalomnak kellemetlen embereket, ahol a szabadságjogok csak mint a Nyugat mérgei jelennek meg, tegyük hozzá tényszerűen: az orosz populáció jelentős részének egyetértésével.

Mégis egyre többen kénytelenek meglátni Navalnij történetében, vagyis a tükörben azt, aki a tükör előtt áll, és akinek sértett, dühödt és tétova arca ijesztő bizonytalanságot mutat. A fölénynek vége.

Címlapi kép forrása: Wikipedia

Szénási Sándor jegyzete a 2021. február 24-i Esti gyorsban hangzott el.