Hruscsov unokája: Putyin palotája nem sokkolja az oroszokat – Interjú Nyina Hruscsovával két tüntetés között

Nyina, aki a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, Nyikita Szergejevics Hruscsov unokája, Moszkvában született, de PhD-jét már Amerikában szerezte meg a Princeton Egyetemen. Jelenleg a New York-i New School Egyetem professzora, a Világpolitikai Intézet (World Policy Institute) Orosz Programjának (Russia Project) vezetője, és a többi között a Project Syndicate nevű think-tank egyik elemzője, ahol rendszeresen jelennek meg írásai. Az Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus mellett és kiszabadításáért egy hete országszerte szervezett tüntetés idején épp Moszkvában volt. Ott értük utol. 

Veszélyben érezte magát a tüntetésen, hisz maga is kinn volt a Puskin téren Moszkvában, ami az országon végigsöprő tüntetések központi, jelképes helyszíne volt?

Nem, egyáltalán nem. De nem is azért voltam ott, hogy a rendőrséggel verekedjek, vagy hogy hógolyót dobáljak rájuk. Én a jelenlétemmel fejeztem ki a véleményemet. Persze, ha Oroszországban tüntetnek, akkor mindenki erőszakra számít. Két órán át mindenki békés volt, aztán egyesek elkezdték unni magukat, és hógolyót dobáltak a rendőrökre. Utóbbiak megelégelték, és nekiláttak kiszorítani a tömeget a Puskin térről.

Mennyire voltak akkor elszántak a tüntetők – zömében fiatalok – abban, hogy az ő jövőjükről is szó van?

Azok voltak, hisz Vlagyimir Putyinból elegük van, de úgy általában a putyinizmusból is, ami 20 éve tart. 20 éve nem volt hatalomváltás, Putyin a becsontosodott és stagnáló rendszernek lett a jelképe. Azért mentek ki tüntetni, mert egyszerűen csak változást akarnak. Ugyanakkor, akik mellettem voltak, azok közül többen csak azért mentek ki, hogy társaságban legyenek, ez buli volt a számukra, ahol jót szórakozhatnak, kirittyentették magukat, alkalom volt ez a számukra szelfik és mindenféle platformokon fotók készítésére. Aztán kiderült, hogy túlterhelés miatt, vagy ki tudja, miért, leálltak a telefonos szolgáltatások. Ez először fordult velünk elő, de úgy tűnik, követjük Belorusz és a kínaiak példáját Hongkongban. Három órámba tellett, mire én is tudtam posztolni a közösségi hálón.

Tudom, hogy mekkora hagyománya van a fiatalok körében az ilyen tüntetéseknek a Szovjetunió szétesése óta, de önnek mi jött át belőle?

Azt láttam, hogy amit kiabáltak, „Szabadságot Navalnijnak!”, azt komolyan is gondolták. De azért Navalnij nem feltétlenül a legjobb ellenzéki figura. Megalomániája, hogy ő egyenrangúnak szeretné tekinteni magát Putyinnal, és az, hogy semmi másról nem beszél, csak Putyinék korrupciójáról, meghozta neki a legnépszerűbb ellenzéki vezető hírnevet. És az is igaz, hogy a törvényellenes intézkedések vérlázítóak – kezdve a megmérgezésével, folytatva letartóztatásával, ügyvédje nélküli kihallgatásával. Tényleg nevetséges, hogy azért tartóztatták le, mert nem jelentkezett be a rendőrőrsön, ami szabadlábra helyezésének feltétele. Ha egyszer Németországban kezelték, akkor önhibáján kívül nem jelentkezhetett be. Nevetséges. Mindezek azt jelezték a tüntetők számára, hogy az állam szétesőben, nem úgy funkcionál, ahogy kellene. 150 városban voltak a múlt szombaton tüntetések. Valami új korszak van kibontakozóban, mert már nemcsak egy téma van, hanem az állam működésképtelenségével összefüggésben egyszerre több minden a felszínre bukkant. Nos, ezeknek együttvéve lett a szimbóluma Navalnij.

Mi történhet Navalnijjal, miután esetleg ismét szabadlábra helyezik?

Nem tudjuk. Február 2-án ismét meghallgatják. Kérdés, vajon rájönnek-e, hogy Navalnij börtönben tartása sokkal nagyobb fenyegetés rájuk nézve, mintha szabadon engednék. Nagyon úgy néz ki, most is azzal a jelenséggel állunk szemben, mint oly sokszor a történelmünk során: el akarják fedni a bajt, de ezzel még nagyobb bajt okoznak. Navalnij tényleg ismert volt, de megmérgezése előtt ő lokális, helyi politikusnak számított, most már univerzális.

Lehet elnök is még Navalnijból? Az alkotmány szerint büntetett előéletűként aligha.

Nem tudom, miért merül fel állandóan az a kérdés az interjúk során. A népszerűség nem elég ehhez, meg kell, hogy válasszák. Sőt, nem elég csak bizonyos körökben népszerűnek lennie, az elvárható demokratikus normák szerint meg is kellene őt választania az egész országnak. Nem vonom kétségbe, hogy ő az ellenzék ismert alakja, és Putyinnak valóban fejtörést okoz. Sőt, most már a világ is megismerte a nevét. Putyinéknak most nyilván az lenne a legjobb, ha visszatolnák Navalnijt a helyi politikába. Ha kiengednék a börtönből, akkor ismét a helyi korrupciós ügyekkel foglalkozna, szervezné a már megkezdett, úgynevezett „okos szavazás” rendszerét, amely igyekszik az összes ellenzéki indulót egy tető alá hozni. Ha benntartanák, akkor olyan össznépi tiltakozás és ellenzéki szervezkedés indulna el, amit nem nagyon tudnának megállítani. Vasárnapra megint tüntetést szerveznek, ott leszek, meglátjuk, mi történik.

Putyin tagadja, hogy az övé lenne az a villa, amelyről most Navalnijék filmet forgattak, s amit 101 millióan láttak Navalnij csatornáján.

Sajnos tényleg nem tudjuk, hogy ez Putyin palotája-e vagy sem. A cároknak is volt palotájuk, fényűzésben éltek, a szovjet időkben is építettek ehhez hasonló palotákat, amelyeket természetesen az állami pénzekből fedeztek. Tapasztalom, hogy a nemzetközi médiában mekkora felháborodást keltett, de az oroszokat ez nem sokkolja, nem csinálnak belőle drámát, mert ez a fajta életmód mindig is sajátja volt az orosz-szovjet politikai elitnek. Naná, hogy Putyin azt fogja mondani, hogy ő nem él ott! A kérdés tehát inkább az, hogy mi csinál az állam az adófizetők pénzével. Joggal mondhatja azt a választó, hogy az én nyugdíjam van benne. És ha Vlagyivosztokban hidat lehetne építeni belőle, akkor valóban jogos a kérdésfelvetés, hogy az állam miért ilyen luxusra költi a közpénzeket. Az orosz palota politikai életünk szimbóluma, metaforája. A nyugati felfogásban ez valóban dráma, de az oroszok ezt nem így élik meg, mert mindig is tisztában voltak azzal, hogy él a felső vezetés. Kérem szépen, ez Oroszország! Az oroszok most is pontosan tudják, hogy él Putyin. Életük elfogadott része, konvencionálisan. Beépült a gondolkodásukba. A palota inkább alkalom mémek terjesztésére, lehet vele poénkodni.

Ősszel választások lesznek. Az emberek belefáradtak a putyinizmusba. Ellenben ő bebiztosította magát számos törvénnyel, amelyekkel garantálja a jövőjét. Milyen jövő várhat rá?

Tényleg nem tudom, mert már tavaly is arról lehetett hallani, legalábbis a közbeszédben jelen volt, hogy utolsó évét tölti a hatalomban. Lehet, hogy maga Putyin is így gondolta, lezárja ezt a korszakot. Amire logikus magyarázat is volt, hisz elkezdett látványosan hanyatlani a gazdaság, egyre nagyobb lett az elégedetlenség az országban, és Putyin számára nyilvánvalóan fontos, hogy korszaka a sikerek, a jólét fogalmával legyen összefüggésbe hozható. Tehát még a csúcson kellene abbahagyni. Nem kizárt, hogy ez fordult meg a fejükben.

Másrészről a putyinizmus az oroszok szemében garanciát is jelentett arra, hogy a Nyugat nem tud beavatkozni Oroszország belügyeibe. Hogy Putyin az, aki a Nyugattal szemben képes megőrizni az ország függetlenségét. Csakhogy egy jelképes példát hozzak: amikor Erdogan török elnökkel beszélt és mondjuk Szíria sorsáról, jövőjéről egyeztettek, akkor is az volt az üzenet, hogy azt tesszük, amit akarunk a külföldiekkel szemben. 

A referendumot elfogadták, így nem kétséges karrierjének folytatása.

Így van, ha csak ebből indulunk ki, akkor 2036-ig, nem kérdéses, hogy simán maradhat a hatalomban – elméletileg. Hiába ér véget 2024-ben elnöki mandátuma, még 12 évet ráhúzhat. Ezzel együtt szerintem az emberek mégsem gondolják azt, hogy addig hatalomban maradhat. Túl hosszú periódus ez egy elnöki mandátumhoz. Brezsnyevével vetekszik, ugyan nem éri el Sztálinét, mert ő 30 éven át uralkodott.

Mit tud arról, hogy súlyos beteg lenne Putyin? Egyes híresztelések szerint Parkinson-kóros.

Irtózatosan sok történetet hallani erről, de nem kell messzire menni. A szovjet történelem tele van ilyen jellegű híresztelésekkel, ebben mindig ott motoszkál a szovjet politikai élet misztikuma. S persze a népek mindig képzeletüknek megfelelően színezik a történeteket. Most bukkant fel egyébként megint a tévében Putyin. Amennyiben tényleg őt láttam, mert ezt sem tudhatod teljes bizonyossággal. Valami utat adott át Moszkva alvóvárosában, hogy bebizonyítsa, nem bunkerben él. Azonban nagyon ritkán látjuk, leginkább csak halljuk, hogy utasítja a munkatársait, és ez alapján vélik reálisnak a jelenlétét. De nem tudhatjuk, mi van vele. Nekem az a benyomásom, hogy csak jelképes, de nem valóságos az ő jelenléte. Dimitrij Medvegyev kormányfőt megint előveszi, hisz őt kérte meg, hogy reagáljon az amerikai elnökválasztások eredményére. Ami jelzi, hogy valószínűleg ő lesz az, akinek átadja ismét a stafétabotot. Vagy akár még Puyinnál keményvonalasabb ember is követheti őt a Kremlben. De hát itt is a szovjet történelmi tapasztalat mondatja, mindig az utolsó előtti pillanatban tudtuk meg, ki lesz a következő vezető. Most sem lesz ez másként.

Orbán Viktor Putyin egyik legjobb barátja. Ön is úgy látja, hogy Putyin arra használja ezt a barátságot, hogy mintegy trójai faló, befurakodjon az Unióba?

Nézze, ez a trójai faló hasonlat nehezen magyarázható. Orbán régebben kezdte politikai karrierjét. És szerintem sokkal keményvonalasabb is, mint Putyin. Ha a mostani jelenséget trójai falónak hívjuk, akkor ez a ló hosszú ideje létezik. Tehát most előállni ilyen értelmezésekkel, nem elég okos feltételezés, leginkább azért, mert Orbán régebbről ismeri a hatalom természetét. Nem kérdéses, hogy az Unió szempontjából Putyin számára valóban nagyon hasznos az Orbánhoz fűződő kapcsolat. Az a tapasztalatom, hogy Nyugaton trendi, de túl sokat feltételeznek Putyinról, hogy képes számos országra nyomást gyakorolni. Nincs neki ekkora hatalma! Persze erre azt is mondhatnám, hogy minden országnak olyan kormánya van, amilyet megérdemel. Orbánt sem kell bemutatni. Orbán és Putyin kölcsönösen hosszú ideje hasznosak egymásnak.

Az ön neve enigmatikus. Kezdetben foglakozott azzal, hogy Anne Kay álnéven publikál, hogy ne kössék össze nagyapjával. Annyi évtized távlatából hogy éli meg a neve kiváltotta érzelmeket?

Végül is az egész életemet ezzel a névvel éltem le, nincs már vele bajom. Ráadásul sok írásomban megjelenik Hruscsov és politikájának elemzése. Az tény, hogy jól meghatározható a viszonyom a szovjet politikával, mert beleszülettem, azzal éltem együtt hosszú időn keresztül. Másrészről azonban mindig törekedtem arra, hogy ne a nevem miatt ismerjenek, vagy ismerjenek el, hanem az alapján, amit írok. Amit teszek.

Hogy bánnak önnel az emberek, ha kimegy az utcára és meghallják a Hruscsov-nevet?

Semmi különöset nem tapasztalok. Egyrészt nagyon messze élek a hazámtól, ezért sem ismernek meg itthon, nem tudatosodik az emberekben a nevem. Másrészt az emberek többsége már nem is nagyon emlékszik rá, nem is tuja, ki volt az a Hruscsov – nyilatkozta rádiónknak Nyina Hruscsova, a Szovjetunió Kommunista Pártja Sztálin utáni és Brezsnyev előtti pártfőtitkárának unokája.

Csernyánszky Judit interjúját a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. Címlapi kép: Nyina Hruscsova Facebook-oldala